Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Amikor megismertem a C.H.C. zenekart a Szeresd a testem baby c. átdolgozással, nem akartam elhinni, hogy Molics Zsolt énekel. Aki ismerte a Classica, (mára a rockzenével felhagyott Fejes Zolival) Seneca (Rubcsics Ricsivel, aki a mai Ossian egyik gitárosa) zenekarokat, na és hogy a Moby Dickről ne is beszéljek, az tudhatja, hogy miért akadtam ki.

Az énekstílusa mára teljesen megváltozott. Talán ezért, valahogy nem is foglalkoztatott a C.H.C. Egészen addig, míg kezembe nem került az új lemezük. Meghallgattam, és ledöbbentem. Sajnos az előző anyagaikat még nem ismerem, de úgy érzem, ezt a hibát sürgősen orvosolni kell.
A lemez, rögtön egy kis poénnal indul, maga Jabbar szól a hallgatóhoz, akit Molix Maximus szólaltat meg. (Legalábbis szerintem.) Az albumot áthatják a remek, vicces szövegek. Az ember miközben hallgatja, két fejrázás között még röhögni is tud egy jót. Ha ki akarnék emelni egy-két slágert, szinte az összes nótát kiemelhetném. Itt kell megemlítenem a Százszor ölelj még c. dalt amit a Nox is legyártott. (Érdekesség, hogy a dal klipje megtalálható a lemezen.) A borítót lapozgatva a dalok témáihoz kapcsolódó illusztrációk is mosolyt csalhatnak az arcunkra.
Az egyetlen hiba a lemezen talán a gitárhangzás. A dob, a basszus nagyon jól szól, talán a basszus még jobban is ki van tolva előre, mint kéne, de a gitársoundot elkapkodták egy kicsit. Mintha nem fordítottak volna elég időt arra, hogy minden kafán szóljon. Talán, ha legközelebb kicsit erősebb hangzást, horzsolósabb soundot alakítanak ki a gitárnak, még jobbak is lennének.
Mindent összefoglalva ez egy nagyon jó, tökös lemez, király szövegekkel, ötletes borítóval.
Én még azért reménykedem, hogy egyszer hallhatom Zsoltit eredeti hangján énekelni valami metal projectben.

 

Kamarás Szilárd

http://www.coolheadclan.hu