 
  
 
  
 
  
 
  
 Igen nehéz helyzetben vagyok, mikor a gondolataimat próbálom a monitorra vetni a Watch My Dying debütáló albumáról. A zenekar (Veres Gábor ének, 
Eszenyi Imre basszusgitár, 
Bordás Zoltán dob, 
Bori Sándor gitár és 
Farkas György gitár) ugyanis egy hihetetlenül komlpex és súlyos anyaggal rukkolt elõ. Bár a csapat saját állítása szerint a zene némileg egyszerûbb lett, mint korábban, ennek ellenére a lemez maga igen agyas.
 Igen nehéz helyzetben vagyok, mikor a gondolataimat próbálom a monitorra vetni a Watch My Dying debütáló albumáról. A zenekar (Veres Gábor ének, 
Eszenyi Imre basszusgitár, 
Bordás Zoltán dob, 
Bori Sándor gitár és 
Farkas György gitár) ugyanis egy hihetetlenül komlpex és súlyos anyaggal rukkolt elõ. Bár a csapat saját állítása szerint a zene némileg egyszerûbb lett, mint korábban, ennek ellenére a lemez maga igen agyas.
Felbukkan itt sok minden - a gyors tekerésektõl (Nyers hát) a döngölõs metalon  (Carbon) vagy  a new wave hatásokon (Nullpont) át egészen a pszchedelikus lazulásig (Kék ég zöld fû). És a legmeglepõbb az egészben az, hogy a teljesen szokatlan dalfelépítmények ellenére mégis kerek a dolog.
Amilyen változatos a zene, ugyanolyan sokszínûséget mutatnak az énektémák is. Bár leginkább a hisztérikus üvöltés és a hörgés váltja egymást, azért a dallamok sem maradtak le. Ugyan a szöveg megértésénél néha elvesztettem a fonalat, a borítót böngészve azért lassan képbe kerülhet az ember. Apropó szövegek: teljesen egyéni megfogalmazást és gondolatvilágot tükröznek. Igazából ilyen eredeti szövegekkel ritkán találkozik az ember idehaza.
A hangzás meglepõen jó, érezhetõ, hogy a fiúk minden egyes apróságra odafigyeltek. 
Nem egyszerû hallgatnivaló a Klausztrofónia, de ha egyszer igazán beleássa magát az ember, akkor nehéz szabadulni tõle. Ráadásul a nagyon sokadik hallgatás után is rejt még meglepetéseket.
Ákos