Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy sokan várták már ezt a lemezt. Én is köztük voltam. Pedig nem vagyok ős-Akelás, hiszen meglehetősen későn, a Fekete Bárány lemez környékén fedeztem fel magamnak őket. Na, ez nem azt jelenti, hogy addig nem hallottam volna róluk, csak valahogy mindig elmentek mellettem a lemezeik.
Szóval vártam már ezt a lemezt, hiszen a 2002-es újjáalakulás óta már sok idő eltelt. A késlekedés elsősorban a banda körül uralkodó bizonytalanságnak volt betudható, de végül is kialakult az új felállás, amely egy ízig-vérig Akela lemezt hozott össze.
A Katona "Főnök" László ének, Pálvölgyi László basszusgitár, Szíjártó Zsolt gitár, Kovács Attila gitár és Ratkai "Retek" Miklós felállású ötös visszakanyarodott az első lemezek világához. Ez elsősorban a lemez hangulatában érhető tetten. Dominálnak azok a - nem tudom másképp jellemezni - dzsunga-thrash-bólogatós témák, amire az ember nyaka rögtön beindul.
Csak pár dalt ragadnék ki a tucatnyi szerzemény közül. A nyitó Mestervizsga intrójaként Dörner György szavalja el Petőfi A nép nevében című versének néhány sorát, majd indul is a henger. Kicsit fura a dal refrénje, elsőre nem nagyon illett a képbe, de idővel meg lehet szokni. Az Éhesek vagyunk egy ízig-vérig koncertnóta csordavokállal, döngöldével. Kedvencem a lemezről a címadó nóta. Nagyon üt az egész, középtempós betonozás és a szöveg is jó. Főnök ebben a dalban egy kisebbfajta bravúrt is bemutatott, hiszen egy versszakot úgy írt meg, hogy a korábbi lemezcímek köszönnek vissza, eközben a dolog szól is valamiről. Tetszik még a Falka szelleme dal fekete hangulata, vagy az Öldöklő angyal tempóváltása.
A külső is igényes - Havancsák Gyula munkája.
Remek visszatérő albumot rakott össze tehát az Akela és nagyon remélem, hogy ez a felállás tartós lesz, mert kell egy ilyen csapat!
Ákos