SPV / Recordexpress

Ezt a lemezt megelõzõen egy dupla, Whitesnake nótákból álló koncertalbum jelent meg a COS neve alatt.
Muzsikájukkal nem egy új Whitesnake-et hoztak létre, bár tagadhatatlan a múltjuk, természetesen (az album borítója is egy régi -1979-es Whitesnake albumét idézi, a Love Hunter-ét). Stílusukban blues-elemekkel erõsen megdolgozott, kiváló hard rock ismerszik fel, leginkább egyik nagy kedvencemhez, Jeff Haley Band muzsikájához tudnám hasonlítani, de belefér még némi korai ZZ Top is. 15 dalt vonultat fel az album, egy intro-val nyit és egy outro-val zár, azaz 13 "igazi" dal van rajta. Nem tartom szerencsétlennek ezt a számot, hisz az már eleve szerencse, hogy összehozták ezt az anyagot és én hallgathatom! Igazi férfizene, a szó nemes értelmében, nem erõszakos, macsós, hanem Férfias, amibe beletartozik a szabadságvágy, az élvezet kedvéért való, céltalan kocsikázás, a kocsmai pultok támogatása pár sör és haver kíséretében, de beletartozik az a belsõ, sokszor titkolt lélek is, ami éhezik az érzelem-gazdag kapcsolatra, az otthonra, ahol éjjel kettõkor is meleg vacsorával várja egy lány. Bernie Madsen és Mickey Moody gitárkettõsében nem csupán a húrok zsenijeit hallhatjuk, hanem a nótaírás mestereit is! Igazán nagyszerû, hogy vannak még manapság (talán újra egyre többen lesznek) akik a klasszikus hard rock muzsikát komolyan veszik, és fülle-szívvel jól hallhatóan nem csupán pénzszerzési indíttatásból, hanem a Zene iránti szeretetbõl alkotnak nekünk, rajongóknak remek lemezeket!
Nem tudok kiemelni egy dalt sem, mind remekmû, van ami bluesosabb, van ami modernebb rockos, de mind, egytõl egyig nagyszerû! Egyenletes teljesítménnyel párosuló hangulatos, változatos album, amit sürgõsen be kell szereznie annak, aki az egykori Whitesnake-et szerette, vagy csak vonzódik az éretten felnõttes, bluesos hard rockhoz! Hiánypótló mû!

Gyebnár Mónika