Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

7 év után újra lemezzel jelentkezett a kiskunhalasi Ozirisz zenekar, immáron a harmadikkal. Szinte teljesen váratlanul, minden elõzetes bejelentés nélkül jelent meg a 14+1 dalt tartalmazó cd! Igényes külsõ, szövegkönyv, fotó... szóval profi munka!
Az alapító tagokból már csak a Fekete tesók maradtak a zenekarból, de Gál Dezske se most került be a zenekarba, jó pár éve aktív tagként említhetõ.
A zenei stílus nem változott meg gyökeresen, hanem inkább érettebb, kidolgozottabb dalokat hallhatunk. A nóták nagy része középtempóban íródott. Ami leginkább feltûnik:a billentyû használata, amit a gitárról billentyûre váltott Fekete Csaba kezel. Szinte minden dalban jelen van, néhol ikerként a gitárral. Érdemes megemlíteni a két gitárost: Jezsõt, és Solykát is, akik által vastagabb, dúsabb hangzás lett a végeredmény.
A szövegek életszerûek, emberi dolgokkal foglalkoznak, és nem pedig sablonos gondolatokkal, ahogy azt az egyik neves hazai szaklap írta.
A felvétel a Fekete Blackey Szabolcs házi stúdiójában készült, melyrõl csak annyit, hogy arányosan, szépen szól, bár a bõgõ hangját hiányolom, valamint néhol a dobok mintha kissé erõtlenek lennének. De ez ne rettentsen el senkit a CD vagy kazetta megvásárlásától, ugyanis egy nagyon jó albummal állunk szemben!
Ozirisz, a halottak Istene feltámadt!

www.ozirisz.hu

Rob