Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Nemrégiben készítettem interjút a budapeszi Snake Heart zenekarral - egész pontosan a csapat basszusgitárosával, Zolival -, amibõl kiderült, hogy a csapat komolyan esélyes arra, hogy öt év után végre egy kiadó leszerzõdtesse õket, és megjelenhessen a lemezük. És lõn: alig néhány hónappal késõbb a lemez mér a boltok polcain!
Mielõtt azonban eme bizonyos lemez elemzésére rátérnénk, engedjen meg a kedves olvasó egy kis "személyeskedést": szeretném, ha minél több ember meggyõzõdne arról, hogy a Snake Heart nem egy szimpla Jovi-kópia. Miért tagadnám, amikor elõször hallottam a Zene, vagy a Tudjon Élni c. számokat még anak idején, én is valami hasonlót gondoltam. De mind az ötéves
jubileumi válogatást, mind pedig az elsõ, "kiadós" lemezt meghallgatva rájöttem, hogy ez azért nem egészen így van. Fokozatosan kialakult a csapat saját hangja, amely egyre egyénibb lett. Egyre jobb dalokat írnak, és egyre több, a dallamos rockzene mellett voksoló fiatal kíváncsi rájuk - és most végre esélyük van egy még nagyobb fórum megnyerésére.
Nos, akkor térjünk rá a Csak Neked-re. Lehet, hogy nem a legjobb dolog a negatívummal kezdeni egy lemezajánlót, de a logika ezt diktálja jelen esetben: nekem ugyanis a bortó nem tetszik. Mind ez a fajta zöld szín, mind pedig ez a XXI. századi "cyber" grafika messze áll a csapattól - szerintem ennél sokkal több lélek van bennük, ez a grafika túl hidegre sikeredett. (Tudom, a zöld nyugtató szín, de nem ez a rideg zöld.) A bortónak viszont két feladata van, és a másik feladatnak, az információközlésnek abszolút eleget
tesz. Olvashatjuk rajta pl. a közremûködõk népes listáját (köztük nem egy vonós hangszeres, és a volt Bestiák két tagja!), melybõl látszik, hogy a zenekar különös hangsúlyt fektetett a hangszerelésre - sikerrel! Aztán olvashatjuk a számok címeit, és az "õs" rajongók avagy szimpatizánsok láthatják, hogy a fiúk úgy gondolták: a régi nagy slágereket sem lehet lehagyni errõl a lemezrõl (Tudjon élni, Melléd állok, Távol tõled, Néma vagyok, Ez a dallam - ez utóbbi szerintem az album egyik gyöngyszeme), de
teret kell adni az újaknak, a potenciális leendõ slágereknek is ) pl. a címadó Csak Neked, a 2 számos promó lemezrõl a Suttogók és az Éretlen csalás, vagy a nagy koncert-kedvenc Ez vagyok én). És persze a támogatók is felkerülnek a bortóra, ami ismét csak valami pozitív dolgot mutat: végre egy vezetõ ifjúsági lap és egy rádióállomás is bevállalta egy rock-album, egy rockzenekar támogatását. Ez sem lehet véletlen!
Aztán itt vannak az énekes, Raczkó Balázs szövegei: szépek, a magyar nyelv és a prozódia szebályainak eleget tesznek (sajnos ez ma még Magyarországon nem természetes!), önfeltáróan õszinték, és biztos vagyok benne, hogy sokan megtalálják önmagukat is a dalokban. Van itt dal a szerelemrõl, csalódásról, magányról, szebb jövõrõl, szóval sok mindenrõl. Ajánlom figyelmetekbe tehát ezt a jól megrt és összerakott, ügyesen hangszerelt modern rock-albumot, és még valami: nézzétek meg a csapatot élõben is, mert szerintem koncerten még jobbak, mint a lemezen!
(És ha lehet még egy személyes megjegyzés: nekem jobban tetszik a Csak Neked, mint a Crush...).

B. Timi