 
  
 
  
 
  
 
  
 Sokféle 
  pletykát hallottam mostanában a szabadszállási Descent 
  zenekarról, tagcserékrõl, feloszlásról meg hasonlókról, 
  bár legutolsó információm szerint létezik 
  a csapat - és ez így is van rendjén.
Sokféle 
  pletykát hallottam mostanában a szabadszállási Descent 
  zenekarról, tagcserékrõl, feloszlásról meg hasonlókról, 
  bár legutolsó információm szerint létezik 
  a csapat - és ez így is van rendjén.
  Ha jól számolom, ez a harmadik (de lehet, hogy a negyedik) demo, 
  amit a zenekartól hallok, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy 
  jól hallható a zenei fejlõdés.
  A legszembetûnõbb újítás, hogy immár egy hölgy 
  (Bányai Barbara) az énekes, akinek hangjával korábban 
  - fõleg a koncerteken - nem igazán voltam kibékülve, mostanra 
  azonban kezd egyre inkább kiforrni a dolog. Rob szavaival élve 
  õ kezd az egyik kedvenc énekesnõmmé válni... :-) (Monjduk 
  ez nem túl nehéz, mert viszonylag kevés olyan muzsikát 
  hallgatok, ahol velem ellentétes nemû egyed énekel...)
  A csapat korábban sem játszott egy könnyen befogadható, 
  bulis zenét és ezen továbbra sem változtattak. A 
  CD-n szereplõ öt dal hallatán nem fogott el a féktelen táncolhatnék, 
  viszont van hangulatuk a daloknak - ez pedig nagyon jó!
  A nyitó Free fly egy kellemes darab, jó kis akkordokkal, dallamokkal, 
  a refrén környékén picinyke zúzással. 
  Amolyan angolszászos hangvételû tétel, mondjuk ilyen számokat 
  akár még a zmeg (vagy most hogy is hívják) tévében 
  is szívesen látnék - hallanék. A Look at me egy 
  dob-basszus párossal indul, erre keveredik rá némi keleties 
  hangulatú gitár. Érdekes a dal szerkezete, az ének 
  dallamvezetése külön furcsa, de jó! Az ezt követõ 
  On untravelled roads talán a legkeményebb nóta, bár 
  a gitár zúzását itt is ellenpontozza az ének. 
  A Loneliness elején a dallam valohannan ismerõs... Amúgy itt is 
  váltogatják egymást az elszállósabb témák 
  a brutkó zúzásokkal. A záró Why? basszuskiállással 
  veszi kezdetét, amibõl egy becsületes kis riff alakul ki, bizony-bizony, 
  erre a néhány másodpercre még egy kis headbangelést 
  is megengedtem magamnak... Váratlanul aztán ismét lebegõssé 
  vált a téma, hogy aztán brutálkodjanak egy kicsit 
  megint a fiatalok, a középrész tényleg atomsúlyos 
  riffjével. Ez a téma bármelyik thrash csapatnak becsületére 
  válna! Ahogy a cím is errõl szól, tényleg eklektikusak 
  a dalok, jó értelemben csaponganak a szélsõségek 
  között. 
  A hangzás nagyon rendben van, minden és mindenki a maga helyére 
  került. (Naná, hogy Denevér Stúdió és 
  Töfi a "bûnös"...)
  Egyszóval jó ez a CD. Kezd kialakulni valami értelmes dolog, 
kár lenne itt félbeszakítani ezt a dolgot!
Cím:
  Lehoczki Zsolt
  6080 Szabadszállás
  Mátyás kir. tér 11/2.
  Tel: 30/210-96-76
  E-mail: 
 Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
 
Ákos