A zenekar eddigi anyagait a Live In Studio kivételével sikerült beszereznem és rendszeresen forognak is a CD-s, kazettás magnóban.
Az elõzõ lemezt 2004-ben adták ki, azóta megváltak Csihar Attilától és M.Katorz a frontember, nemrég pedig az alapító tag Keszei Krisztián helyett is új tag érkezett, Nagy Gábor.
Van is változás az eddigiekhez képest, ahogy tõlük ez megszokott.
Kevésbé tördelték szét a dalokat, fogósabbra vették a figurát, talán egy kicsit kiszélesítik a zenekar kedvelõinek táborát (nem hiszem, hogy ez lenne a cél, inkább így sikerült).
Ennek ellenére az album természetesen tele van Ágoston Péter és Nagy Gábor megtekert riffeivel és õrült szólóival, Sebestény Balázs szigorú, precíz alapozásával, Lukács Dávid zseniális ütemeivel és M.Katorz agresszív énekével, szóval itt van minden, amiért a Korogot szeretjük, csak az arányok változtak.
Jönnek egymás után a blues-ból, hard rockból, stonerbõl, thrash-bõl, alternatív rockból összegyúrt gitártémák.
Ez a direktebb megközelítés annyira nem jön be nekem, bár az elõzõ albumra is azt mondtam elõször, hogy az eddigieket jobban szeretem, aztán mégis nagy kedvencem lett.
A lemezre illik az elsõ dal címe Password: Circus, mert ez tényleg az, a legkülönbözõbb mûsorszámokkal.
Vannak refrének, feelinges, laza gitárszólók (a legjobb szerintem az említett nyitódalban van), néhány dalban a hangulat meglepõen könnyed (pl. Bequest). Hemzsegnek a 4/4-es, táncolható témák is, nagyon dögös például a Testing The Grave.
Az "ének" az elõzõ lemezhez hasonlóan többrétegû, a hörgés, a rikácsolás egymásra lett keverve. A vokalista úr egyébként nem másolja sem Csihart (õt nem is lehet), sem Simon G-t, a saját stílusában adja elõ a dalokat, erõteljes, agresszív fröcsögéssel.
Nagyon tetszenek a Spider és az Encounter The Boogeyman nóták, amik egy kicsit megidézik a zenekar Corpus Kriszti korszakát.
A borító egy hatalmas, szövevényes ábrázolás gyerekkorunk rettegett szörnyérõl, a szövegekrõl ismét semmit nem tudni. Egy ideje ez már hagyomány náluk, de koncerten azért néha körbeírják a témákat.
A ritkaságszámba menõ koncerteken biztosan beválnak ezek a nóták, aztán el lehet bocsátani a közönséget "sarat taposni", ahogy ezt a tavalyi esõs napon adott Sziget-buli végén tették...

-TZ-