Már az elején jobb, ha leszögezem, hogy a ska zene teljes mértékben kívül esik az általam ismert tartományon. Ennek ellenére egyre jobb lemezekkel találkozok, és itthon is látni valami mozgolódást ezen a téren. Elõször ismerkedek a Testi Egyenleg nevével, de semmiképp sem futókalandként, ugyanis az általuk összehozott öt számos korong igazán ott van a szeren! Pár hete láttam õket élõben, a Hegyalja fesztiválon, bár akkor még nem tudtam, hogy itthon vár ez a CD. Ott, helyben, az ének sokkal markánsabb volt, és érzésem szerint ez jobban is illik a mûfajhoz - ám ezt senki nem mondja meg, csak ha látja õket élõben.
Persze a stílusnak megfelelõen a szaxofon is komoly, ritmusdiktáló szerephez jut. Valahogy ez a mûfaj számomra mindig is egy kimondottan hangulatzene volt, azaz önszántamból nem tettem volna föl túl sokszor. Ennek ellenére továbbra is fenntartom, hogy egy jó házibuli elengedhetetlen kelléke, ez a lemez is. Ugyanis tényleg mentes mindenféle klisétõl, és valami kiemelkedõen érzéssel telt, hangulatos és bulizós zenét hoznak össze a srácok. A kezdõ, Jár ami jár egy punkos, lendületes tétel, õt viszont a hamisítatlan ska, azaz a Húzd még követi. Talán mondanom sem kell, hogy itt találták egy igazán egyrészt a szöveget, másrészt a zenét, harmadrészt a ritmust. Szóval ez az a nóta, ami úgy, ahogy van, tízest kap! A Saba lényegét igazán nem tudtam megérteni, ám a Lárva büszként viseli a harmadik helyet. Egy csinos kis szaxiszólóval indít, majd összehoz egy igen szép változatosságot, zenei téren - szövegileg túlszárnyalja a lemezt. Aki nem ismeri a ska mûfajt, annak a legjobb út az elmélyedéshez ez a korong, ugyanis kimondottan alkalmas a megszeretéshez! Öt nóta, de érzõdik, hogy a srácok szívbõl-lélekbõl nyomják, ami talán itt a legfontosabb.

Séra Gergõ