Gyorsan le kell szögezni, ez nem metal. Sőt, még a rockzene nevű gyűjtőfogalom alá is erős jóindulattal helyezhető az Apokrif lemeze.
Ha az Apokrifról beszélünk, akkor egy rockmagazin esetében óhatatlanul meg kell említeni, hogy a csapat motorja Solymosi Laci anno a Bocs Hogy Élünk nevű formáció élén a gótikus rock magyar megteremtői közé tartozott.

A BHÉ feloszlása után 1999-re állt össze az Apokrif (Solymosi László énekes, Puskás István gitáros, Szilágyi Attila billentyűs) és az Újkor a csapat első igazi nagylemeze.
A zenekar saját megfogalmazása szerint a stílus: NEW GRADE. Ötvözete a new wavenek, a rocknak, a popnak, a darknak, az alternatív zenei gyökereknek és esetenként az angolszász népzenének. Ezekből a hatásokból alakult ki az a muzsika, amely ma az Apokrif.
Első hallásra a Depeche Mode hatása érződik ki egyértelműen - talán a sok elektronikus kütyü miatt... Picit visszafogottnak is tűnik nekem az album, legalábbis az élő produkciókhz képest eléggé nyugis lett a lemez.
Sepultura fanoknak semmiképen sem ajánlom a CD-t, viszont mindenki másnak igen, aki szereti a nyugis, értelmes, dallamos zenét.

Rob