Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Óhatatlanul felmerül az emberben egy új Machine Head album elsõ hallgatása elõtt, hogy "...na vajon lesz olyan, mint a Burn My Eyes?" Elõre lelövöm a poént: szerintem nem lett. De ettõl még nem rossz az új album!
Az biztos, hogy Robb Flynnék még 1994-ben igen magasra tették a mércét a debütáló lemezükkel, ami - kis túlzással - alaposan felforgatta a thrash addigra kicsit elpocsolyásodott állóvizét. Az volt az a korong, amire szerintem a kemény zenét hallgatók nagy többsége egybõl felkapta fejét. Nem csináltak akkor sem igazából semmi új hókusz-pókuszt, mindössze érezhetõen õszintén és igen brutálisan adták elõ mondanivalójukat.
Azóta persze eltelt tíz év, divatok jöttek, trendek mentek és ezek alól - még ha szeretné is - senki sem vonhatja ki magát igazán anélkül, hogy közröhej tárgyává ne váljon. A Machine Head is változott, és talán ez a változás a fõ oka, hogy az elsõ, és immár az ötödik lemez összehasonlítása nem nagyon állja meg a helyét.
A tipikus MH hangzás már védjegyszerûen rajta van az albumon, tulajdonképpen nem lehet összekeverni. Ami igazán változott, az a nóták intenzitása. Van persze néhány igazán ütõs tétel a lemezen, ami egyértelmûen a régi nótákat juttatja az ember szébe, ilyen pl. az ultasúlyos Vim, esetleg a Left Unfinished. Ettõl függetlenül a lehangolt gitárok már elég gyakran Robb dallamos énekét kísérik, hogy mást ne mondjak, a Descent The Shades Of Night-ban egy akusztikus téma vonul végig, néha bolondítva meg a nyomasztó hangulatú dalt egy kis villanygitárral. Hangsúlyozom, nem a nóták ereje, hanem az átlagsebesség csökkent és gyakran bukkannak fel új hatások (néha a System Of A Down, vagy lehet, hogy épp a Machine Head hatott õrájuk? - fene tudja).
Szóval nekem kicsit felemás érzéseim vannak ezzel a lemezzel, mert jó a lemez, de ha nem a Machine Head neve virítana a borítón, nem biztos, hogy kapott volna esélyt, hogy annyira elmélyedjek benne, hogy aztán mostanában ki se bírjam venni a lejátszóból...

Ákos