Az Árnyak egy szolnoki, dark rockot játszó zenekar, abszolút kialakult hangzással, hozzáállással, s egyfajta profizmussal. Nekem mégis kicsit elhanyagoltnak tűnnek, mert nem kapják meg a megérdemelt figyelmet, pedig nagyon jók!

A maxi nyilván a következő album előtti űrt hivatott betölteni, köztük a "Távol a menedék" kissé elektronikus, újragondolt verziója. Nem rossz, de szerintem nem ez az Árnyak fő erénye. Inkább a borult hangulatot árasztó, sötét és melankolikus, de dallamközpontú, igazi dalok. Nekem legjobban a címadó nóta tetszik, mert itt nem csak a refrének, hanem a verzék is fülbemászóak, ráadásul a gitártéma is nagyon "ott" van. Tuti sláger.
Molnár Robi hangja egyre jobb, és még biztos fejlődik tovább, ahogy a színesítő vokálok - a tipikus Árnyak-íz hozzátartozói - is. A gitárok egyre keményebbek, az új dalokból süt a tudatosság, sikerült ismét rálelni a helyes útra.
A maxit a Köd akusztikus hangvételű remixe zárja, pontosan mutatva, hogy igyekeztek változatosan felépíteni a rövidke anyagot. A következő albumig talán csillapítja éhségünket...

zZz