Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Bat Records

Már régóta ért egy ilyen jellegû válogatás elkészítésének lehetõsége kis hazánkban, de megvalósításra csak most került sor. A címbõl kiderül hogy mirõl is van szó: egy valódi, igazi hamisítatlan magyar Iron Maiden feldolgozásalbumról. A borító igen találó: Maidenék Eddie-jét betyárruhába bújtatták, a háttérben jellegzetesen pusztai "elemek" láthatók, valósággal beleágyazták szörnyünket a magyar világba, ha-ha.
Tizenkét elõadó nótája hallható a lemezen, mindenki ízlése szerint változtatott az eredeti Maiden-slágereken, mert ugye mondanom sem kell, hogy a legismertebb nóták kerültek feldolgozás alá. Az anyag a Denevér Stúdióban került rögzítésre, Cserfalvi "Töfi" Zoltán "hangmérnöklése" alatt. Töfi egyébként - de szerintem ezzel nem mondok sok újdonságot - az Iron Maidnem zenekar gitárosa. Õk is szerepelnek a válogatáson két dallal, illetve hárommal, de a harmadikat a Pokolgép-frontember Rudán Joe énekli. Nem beszélve a borítón nem szereplõ dalokról!
Az elsõ szám a Powerslave, amit Iron Maidnemék "takkra pontosan" hangról hangra lenyomnak, ami azért nem kis dolog, hiszen a Maiden nóták éppenséggel nem tartoznak a legkönnyebben eljátszható dalok közé.
A következo feldolgozás a Two Minutes to Midnight a Farenheit elõadásában. õk sem alakítottak rajta túl sokat, csak lelassították picit. A Stonehenge viszont annál inkább kreatív munkát végzett, a saját stílusába "simította" a Flash Of The Blade címû Maiden remeket, zaklatott ritmus, zongora, borongós hangulat jellemzi a végeredményt. BZ, az énekes is kitett magáért, most nem a szokásos hangját hozta, hanem egy kicsit próbálta keményebbre, kicsit Dickinsonosabbra venni a hangszínt.
Gitárbajnok Demonlordék nem tettek hozzá semmi extrát, de becsülettel "végigtrappolták a trappolnivalót" a The Trooperben.
To Tame a Land - a Nemesis zenekarnak sem volt könnyû dolga, pláne hogy õk azért picit változtatgattak az eredetin, de a szám hangulata így is megmaradt. Hihetetlen, hogy ha kicsit kitesznek magukért az énekesek, mit ki tudnak hozni magukból, itt azért látszik, hogy kinek van képzett hangja.
Hogyan is maradhatott volna le a lemezrõl egy olyan nóta, mint a Clairvoyant? Az Obstruction nevû banda is lassabban játssza, és én olyan "vérszegénynek" találom ezt a feldolgozást, nincs meg az a telt hangzás, amit az eredeti változat produkál.
A következõ szám az Aces High, a szolnoki Notthingham zenekar alkotása. Õk is visszavettek az eredeti tempóból, és "teletûzdelték" szintis témákkal, ami egyébként fel is dobja a dalt, valamint az ütemet is átalakították a refrén alatt. Ez az elsõ nóta a lemezen, amin hallatszik a kiejtésbõl, hogy magyar feldolgozás ha-ha.
A Stainless Steel munkájáról sem lehet sok érdekeset mondani, õk a Prowler címû dalt dolgozták fel, ami nagyjából egyezik az eredetivel.
Érdekes viszont a köztudottan pörgos és zúzós The Evil That Men Do Perfect Symmetry-féle verziója. A fent említett jelzõk szépen tovatûnnek, egy egészen más világ tárul elénk a feldolgozás által. Hangszerelését tekintve részben a 70-es évek zenei stílusára emlékeztet, viszont a jazz-esnek tûnõzongorabetétek, és dob teljesen felborítják, de az összhatás óriási. Nagyon mozgalmas, és változatos a refrént leszámítva. A végén is szereznek meglepetést, hallhatunk hammond-orgonát is.
No a Wasted Years sem lett hétköznapi, a Da Capo is kitett magáért! Õszintén megmondom, az elején még én is (pedig elég jól ismerem ezt a nótát) alig ismertem fel, viszont ahogy tovább hallgatjuk, azért már ki lehet találni, hogy mi volt a feldolgozás ihletõje. Sokkal lassabb, ez itt szerintem nem válik az adott zene elõnyére. Itt is nagy hangsúlyt kap a szintetizátor, és a változatos ritmus, nem mondhatnám hogy " csak úgy ledarálták".
A The Number of The Beastet szintén a híres tribute-zenekar, az Iron Maidnem játssza, csak, mint az elején említettem az az érdekessége, hogy Rudán Joe énekli. Nem igazán lehet mondani, hogy emlékeztet a hangja a Maiden frontemberére, de ettõl függetlenül nagyon jól illik a számhoz.
Az albumot is egy Maidnem-féle feldolgozás zárja, a Hallowed Be Thy Name.
Összességében nézve jól sikerült megvalósítani ezt a nehéz feladatot, kifejezetten pozitív, hogy végre hazai zenekarok is készíthettek színvonalas feldolgozásalbumot. Az alcímben az áll, hogy ez az elsõ rész, remélem, lesz folytatása is, mert megérné.

Angel