Végre elkészült a Nevergreen legújabb albuma! Sokan várták már ezt az anyagot, s jópár hallgatás után bizton állíthatom, nem hiába. Sajnos a második lemezt nem hallottam, így csak az elsõhöz tudok viszonyítani. Maradt a gótikus doom, sokkal jobb elõadásban. Történt néhány tagcsere a bandában, új gitáros és dobos érkezett. De hogy õszinte legyek, ha nem tudtam volna, nem vettem volna észre.
Próbáltam kedvenc dalt keresni, de az összeset felesleges volna felsorolni, egyet kiemelni pedig lehetetlen. Egyik nóta jobban tetszik, mint a másik.
Ami érdekesség ezen a lemezen, az a Carmina Burana feldolgozás.
Remélem, hamarosan beindul az intenzív koncertezés, és akkor majd lehet lobogtatni a hosszú hajakat (már akinek van - ugye Rob... -megj. Ákostól...). De a headbangelés akkor is mehet! Valamint lehetne nyergelni újra a lovakat - de ezúttal nem galoppozáshoz...

Rob