Nuclear Blast / HMP
2002. június 3.

A Warhammer nevû csapatról annyit kell tudni, hogy õrült Hellhammer / Celtic Frost fanatikusok. Amikor a Hellhammer 1984-ben feloszlott, ezek a srácok úgy döntöttek, azt a hangzást, a stílust nem hagyják veszni! És ez nem bûn, sõt! Épületes dolog, hogy az egykori, legendás death/doom/black csapatok nyomdokain haladnak. Elsõ albumukat 1996-ban vették fel, ám a jelenlegi a Nuclear Blast gondozásában az elsõ.
Lehet, hogy az idõ már túlhaladott rajtuk, lehet, hogy már csak az egykori Hellhammer / Celtic Frost fanek rohanják meg a lemezboltokat e dallamok hallatán, lehet, hogy így a huszonegyedik században ez az õsi döngölés már szinte klasszikus zene...
Az õs-gonosz feltámadása ez a zene, nem egy májusi piknik, ne arra számíts hát, hogy valami könnyed metálzenét kapsz... A Warhammer súlyos zenéje a korai Celtic albumokról a hazai fülnek talán ismerõsebb lehet, bár azoknak színvonalát semmilyen formában sem éri el. A Celtic Frost anno leginkább újító, egyedi zenéjével vált ki a nyomasztó muzsikát játszók közül, ez most a Warhammer esetére nem igaz. Már csak amiatt a határozottan felvett örökség miatt sem, ami a csapat célja volt a zenével. Sajnos nem sikerül a Warhammer-srácoknak felhágni azon magaslatokra (csak a hegyi ösvények alján járnak, fejük felett a felhõkbe merülõ csúcsokkal), ahol egykori "elõdeik" jártak.
Egy intrót és tizenhárom nótát döngetnek végig, lehangolt gitárokkal, hol lassabb õs-doomos, hol gyorsabb (inkább mondanék középtempóst) death-es "dallamokkal". Néha szinte érezni lehet a gitárhúrok lógását, a lassú rezonanciájukat, ahogy belemarnak az élõ húsba, szóval van egy speciális hangulata a lemeznek, belegyalogol rendesen az ember fülébe, de ennek ellenére sem egy alapmû, még a mûfaj fanatikusainak sem. A dalok java részén még halvány árnyékát sem lehet felfedezni az egyéni muzsikálásnak, ám ennek ellenére nem rossz lemez, csak nem lehet huzamosabb ideig hallgatni egyfolytában, túl egyformának tûnnek a számok, túl monoton a szerkezete ahhoz, hogy jónak lehessen mondani.
Valószínû, hogy a srácok csupán tiszteletbõl, fanatizmusból, zeneimádatból csinálták ezt az albumot (a korábbi kettõ albumukat is). Ha amúgy Hellhammer / Celtic Frost fan vagy és sokat autózol, érdemes egy autóba készített válogatás CD-re felraknod eme albumról is pár nótát, gondosan elszórva más dalok közé, mert azért nem egy olyan rossz lemez ez, csak nehéz.

Gyebnár Mónika