A zenei stílust tekintve abszolút telitalálat nálam a lemezen hallható muzsika: õsparaszt hardcore metal, sok meneteléssel, tikatikával. Ezt a mûfajt a Hatebreed, Cataract, Throwdown zenekarok képviselik a legjobban. Full Blown-ék sem sokat lacafacáznak, mindössze kétszer lépik át a 3 perces határt, akkor se sokkal. Nincs is ezzel baj. Mégis kicsit soknak tûnik a 14 szám, túl egyformák. Vannak kiemelkedõ pillanatok, de az utsó szám végeztével mégsem tudok felidézni sok mindent. Ment a nagy falbontó zúzás, oszt jól van. De még mielõtt bárki is azt hinné, hogy fikáznám az anyagot, itt szeretném leszögezni, hogy egyébként rendben van az anyag. Jól is szól, erõ is van benne, igazi party zene, biztos koncerteken (mint általában a legtöbb hc banda) üt igazán nagyot a FBC!
A new york-i banda egyébként 97-ben alakult. Klasszikus hardcore felállásban nyomják a srácok: Ray Mazzolla hangjára a gonosz talán a legjobb jelzõ. Szigorúan hozza az ilyenkor kötelezõket. Aztán ott a Facci testvérpár: Jeff a dobot, Mike pedig a gitárt nyúzza. Mindketten keményen, mindenféle pihenõ nélkül hozzák a fejleszedõ témákat. Ed Conroy pedig stabilan hozza a mélyeket. Azt egész lemez olyan, mintha egy gyorsvonat haladna át a hallgatón. Tényleg egy perc üresjárat sincs. Kár, hogy nincsenek valamivel emlékezetesebb nóták, mert így aztán bajban vagyok, hogy melyiket is emeljem ki. A lemezindító Apocalypse mindenképp megérdemli, hogy szót ejtsek róla, a többi nóta pedig olyan, hogy leginkább a szövege az, aminek köszönhetõen az ember az emlékezetébe vési a címét. Red tide, So cold - itt nagyon megy az agresszív osztás, mondhatni gyûlölködés. Majd a Judge-ban található a kedvenc strófám: "Theres two men i trust in this world, one is me the other is not you" Ez ott van, meg úgy az egész szám, a lemez egyik legjobbja! A a végén pedig a Sentenced a lemezindításhoz hasonló elementáris erõvel zárja az anyagot. A "bunkó metal" kedvelõinek mindenképpen csak ajánlani tudom a bandát, akiknek egyébként a napokban jelent meg legújabb lemezük.
Csabi