Molnár Robi az Árnyak zenekar idején lett ismert. Az Árnyak jó pár éve feloszlott, és most az October zenekarban énekel. Vele beszélgettem sikerről, nőkről, kapcsolatról, tervekről.
-Először kanyarodjunk vissza egy kicsit a múltba... amikor az Árnyak feloszlott, és míg meg nem alakult az Octóber, mit csináltál? Itt arra gondolok, hogy hogy bírtad ki zenélés nélkül?
- Horgásztam... És egyre nehezebben bírtam... Közben zenélgettem egy Shape nevű csapatban, ez egy Depeche Mode-os elektronikus hobbi zenekar, alig koncerteznek, de nagyon jó volt velük zenélgetni. És persze egyre jobban hiányzott a színpad.
-Milyen gyorsan alakult meg az October? Könnyű volt zenésztársakat Magad mellé állítani?
- Az October félig már kész volt, mire én képbe kerültem. Egy már összeállt csapat keresett énekest, szóval nem én választottam őket, hanem ők engem és nem én állítottam őket magam mellé, hanem én álltam melléjük. De nagyon gyorsan történt minden, összeszokott zenészekkel találtam szemben magam. Gyorsan megtanultunk pár feldolgozást, pl. Cure, Mission, Placebo, hogy lássuk, megy-e ez nekünk és én is lássam, hogy mi áll jól a csapatnak, meg hogy milyen zenészek egyáltalán... Érdekes módom a Cure és a Depeche mode nem szólalt meg a kezünkben, nem állt rá az agyunk, lelkünk. Viszont a Placebot máig is nyomjuk néha. Az közel áll hozzánk.
-Milyen az Octóber sikere az Árnyakhoz képest... már ha ezt le lehet mérni! Gondolom az Árnyak rajongóknak eleve biztos tetszik az October zenéje is!
- Á, ez nem így van! Aki 20 éves Árnyak rajongó volt 1995-ben, az ma 35 éves családos ember... Nem lehet rájuk építeni, de erre én is későn jöttem rá. Titkon azt reméltem, hogy az Octoberrel folytatódik az Árnyak, de ez hülyeségnek bizonyult a részemről, be kellett látnom, hogy elölről kell kezdeni. Totál az aljáról. Csak az számít, hogy milyen a zene, leszarják, hogy Molnár Robi csinálj... Sőt, igen kevés énekes van, aki egy sikeres banda után újra sikereset tud csinálni... A siker most még nem is mérhető össze, az Árnyak nyilván sokkal sikeresebb volt. De most nehezebb is, mint 15 éve volt. De nyomjuk, van idő, van energia.
-Azt tudom, hogy manapság nem könnyű turnékat szervezni, de mégis milyen sűrűn lehet Titeket elcsípni élőben?
- Tavasszal heti rendszerességgel nyomtuk, sőt volt olyan, hogy 8 nap alatt 4 koncertet adtunk. Úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy nyáron kéthetente, ősszel pedig majd megint hetente játszunk. Turnét szervezni nem egy nagy dolog. Kell hozzá egy telefon, meg pár nap, amit erre áldozol, hogy reggeltől estig telefonálsz. Elmondva nem egy nagy etvasz, de megcsinálni elég idegörlő.
-Belső információim szerint a Szabadszállási Szar Fesztiválon Te magad kérted a kisszínpadot. Miért?
- Igen, jók az infóid! Mert jobban szeretem a kisebb színpadot, sem régebben, sem mostanában nem tudom megszeretni, megszokni a nagyszínpadot. Elveszek a nagy térben, távol vannak a többiek, nem érzem az egységet. Amennyire csípem a magányt a hétköznapokban, annyira szükséges a többiek közelsége a színpadon. És az energia. A kis színpadon 20 négyzetméterre tömörödik össze az az enrgia, ami kijön belőlünk, megmozdul a tér... Nagyobb színpadon elvész.
-Hozzám hasonlóan Te is skorpió vagy... mennyire igazak Rád ennek a jegynek a tulajdonságai? Egyáltalán hiszel benne?
- Kevés dologban hiszek, de ebben hinnem kell, nincs más választásom, annyira igaz rám minden sora a horoszkópnak. Exhibicionista, vad, mély, kompromisszumoktól rosszul levő, haragtartó szörny... ezt írják rólam. És igaz is.
-Szövegek... soknak a témája elég borús, vagy legalábbis szomorú... Te az életben is ilyen vagy?
- Gyerekkorom óta van bennem egy szomorúság. Mindig vonzódtam az őszhöz, az elmúláshoz, az önmarcangoláshoz, a depihez... Nem szeretem a felszínességet, időpocsékolásnak élem meg. Ha valami van, az legyen, ha nincs, akkor ne legyen. És a szövegekkel is így vagyok. Ha már van, hát szóljon valamiről és érintse meg a közönséget. Ezért szövegírásnál elég mélyre ások magamban, hogy ne csak a felszínt kapargassam. És az emberben mélyen nem a vidám dolgok lapulnak...
-Nők... nem könnyű esetek-:) Milyen számodra egy ideális nő? Van ilyen?
- Az ideális nő felnőtt és boldog. Mert aki nem boldog, azt leszarom, sőt, sajnálom, mert sikertelen az élete. Mindenki boldog akar lenni, ez a cél. És akinek ez nem sikerült, az elbaszta, én meg nem akarok elbaszott életükkel lenni, mert azok csak lehúznak. Az ideális nő lélekben nekem olyan mint én, csak jobb. Benne van a vitalitás, az érdekli ami engem, érzékeny, energikus és egy perverz állat, csak nem olyan hülye mint én.
-Miért nehéz szerinted manapság egy igazi kapcsolatot kialakítani? (Férfi-nő)
- Annyira nehéz, amennyire fejletlen vagy lelkileg. Mondhatnám úgy is, hogy annyira könnyű, amennyire őszinte vagy magaddal és a másikkal. Aki ismeri és elfogadja magát, az tudja mit akar és jól is választ. Aki őszinte, az ki tudja mondani a vágyait és azt is, ami neki nem tetszik a másikban. És így hamar előjönnek a gondok és ez jó! Mert hamar kiderül, hogy a két embernek jó-e együtt, meg tudják-e oldani a problémáikat. És így nem rabolják fölöslegesen egymás éveit egy hazug kapcsolatban. Aki meg nem ismeri magát, az rossz társat választ, boldogtalan lesz. A boldogtalanságtól meg feszült lesz, elkezd inni, félrekúrni, hazudni, szarul lenni és a másikat hibáztatni. És felnevel néhány félrekúrós, hazug gyereket, aki ezt látja otthon és ezt viszi magával. De sose késő bevállalni, hogy szarban vagy és változtatnál. Tedd meg. Szarabb úgyse lesz, nincs hova hátrálni.
-Mi kell ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön?
- Őszinteség és szeretet. Csak akkor tudsz a másiknak örömmel, tisztán, szeretettel a szemébe nézni, ha nincs takargatnivalód előtte. Megérzi a másik az őszintétlenséget és nem alakul ki igazi őszinte egység, eltávolodik a két ember egymástól és ezzel vége is lesz hamar. Ha két ember eltávolodik, akkor megszűnik a szexuális vonzalom is és egyszer csak azt veszik észre, hogy nem beszélgetnek, nem dugnak, nem keresik egymás társaságát. Én ezt végigcsináltam, nem volt egy dicsőséges korszakom.
-Van Neked is egy gyermeked már... milyen érzés Apának lenni, és mennyire változott meg azóta az életed?
- Ivánnak hívják és négy éves. A fiam egy éves koráig egy pöcs voltam. Dolgoztam, zenéltem, este kocsma, alig voltam otthon. Rá is ment a házasságom, elcsesztem, azóta egyedül élek. Rengeteget gondolkoztam, hogy hol csesztem el és az önmarcangolás közben, csernusi segítséggel apává értem. Minden nap én megyek érte az oviba, hetente többször nálam alszik, jövünk- megyünk, dobol, gitározik, kacsákat etetünk, pecázunk, szóval mint apa és fia. Nem hittem volna, hogy van erősebb érzés a szerelemnél. De van. Az apaság. Sajnálom, az első elvesztegetett évet, de nekem is meg kellett érnem a dologba, tulajdonképpen gyerekként lettem apa. De már helyén vannak a dolgok. Megváltozott, mert ha kérdik, hogy ki vagyok, akkor elsősorban apának tartom magam és csak másodsorban rock zenésznek.
-És visszatérve a zenekarra: hogy néz ki a nyár az Octóbert illetően?
- A komolyabb fesztiválokra nem tudtunk bejutni, fiatal csapat vagyunk, nem eléggé ismert banda. Jövőre minden bizonnyal ott leszünk ezeken, de első sorban szervezőt keresünk, mert ehhez mi már kevesek vagyunk, kell valaki, aki intézi a dolgainkat. Most keresünk meg szinte minden komolyabb managementet, remélem ráakadunk az igazira.
-Egyéb tervek?
- Az van ezer. Koncertek, újabb klip és lassan elkezdjük írni a következő albumot...
-Rob-
[2009. június]