A Mattsson projektre akkor figyeltem fel, mikor egy magyar lány lett az énekesnőjük. A svéd progresszív rock/metal csapat a Dream Child után a Tango lemezt is vele készítette el, erről beszélgettünk Antal Adriennel, azaz AdryA-val.

2008-ban, a Dream Child lemezen dolgoztál először a Mattssonnal. Hogy indult a közös munka és milyen visszajelzéseket kaptál a megjelenés után?

2007 nyarán kaptam egy e-mailt, melynek feladója arra kért, hogy küldjek neki zenei promóciós csomagot. Mivel akkoriban több, hasonló jellegű üzenet is landolt a postafiókomban, mindig utánajártam, honnan, ill. kitől érkezett egy adott kérés, és hogy érdemes-e rá reagálni.
A levél írója ezúttal Lars Eric Mattsson volt, akinek neve akkor még nem csengett ismerősen, ám egy rövid internetes "nyomozást" követően hamar kiderült: Skandinávia egyik nagy múltú gitárvirtuóz-zeneszerzőjéről van szó, aki a finn Lion Music kiadó tulajdonosa is egyben. (Lars egyébként a honlapomon keresztül vette fel velem a kapcsolatot, ahol előzőleg alkalma nyílt meghallgatni a feltöltött demórészleteket.)
Egy percig sem hezitáltam, összeraktam a kért promóciós csomagot, és postára adtam. A visszajelzésre sem kellett sokáig várni: Lars hamarosan egy újabb e-mailben jelezte, nagyon tetszik neki a hangom, és szeretne velem együtt dolgozni.
Nem sokkal később kaptam a hírt, hogy készül az épp soron következő Mattsson album. Lars megkérdezte, lenne-e kedvem 2 dal felénekléséhez, amire azonnal igent mondtam. Miután elkészültem a feladattal, elküldtem Lars-nak a kész éneksávokat. A következő válaszlevélben már ez állt: "mit szólnál 2 helyett 10 számhoz?". Így lettem tehát a "Dream Child" lemez női hangja.

Ami a visszajelzéseket illeti, nem számítottunk ennyi pozitív kritikára. Nem azért, mert nem éreztük tetszetősnek a végeredményt (pont ellenkezőleg: úgy éreztük, mindent beleadtunk), hanem mert mint tudjuk, manapság az általunk képviselt zenei stílus nemigen esik egybe a közkedvelt manistream vonallal. Nagyon örülünk, hogy ennek ellenére sokan felfigyeltek ránk és hogy számos új rajongót is szereztünk.

Hogy folytatódott a sztori? Mikor kerestek meg az új dalokkal?

2009 késő őszén keresett meg Lars, hogy összegyűlt egy újabb lemezre való anyag, amelyet 2010 elején szeretne megjelentetni, és hogy ismét elvállalnám-e a női énekesi szerepet. A lehető legjobb volt az időzítés, hiszen mindketten remek formának örvendtünk, tele voltunk energiával és lendülettel. Így azonnal kezdetét is vehette a munka.

Megint kész anyagra kellett ráénekelned? Mikor kezdtetek neki a lemez munkálatainak?

A felkérést követő napokban már meg is érkezett a "nyersanyag": akárcsak a Dream Child esetében, ezúttal is interneten keresztül kaptam meg a zenei alapokat az előre megírt énekdallammal és a szövegekkel együtt. Otthon pedig mindent összepasszintottam, ahol pedig szükségesnek éreztem, kicsit módosítottam a dallamon ill. a prozódián. Majd megfelelő mennyiségű gyakorlás után elkezdtem felénekelni az anyagot. A kész sávokat pedig szintén a világháló segítségével juttattam el Lars-hoz.

Az előző lemez is nagyon színes volt, de a Tango még változatosabb. Nehéz volt megtalálni a szerepedet a sok stílusváltás között?

Egyetértek, szerintem is kalandosabb zenei kirándulásra invitál a Tango.
Mivel mindig a saját stílusomat hozom, ezért teljesen mindegy, milyen típusú dallal kell megbirkóznom. Nyilvánvalóan vannak számok, amelyek jobban passzolnak a hangomhoz, vagy éppen kényelmesebbnek érzem őket, de alapvetően bármihez hozzá tudok szólni zenei értelemben. A lényeg, hogy kövesd az érzéseidet és tedd magadévá a dalt.
Ott van pl. lemez legelső track-je, a reggae-s verse-ket tartalmazó, metalos refrénekben kiteljesedő "Never Stand Down", amely első hallásra kissé szokatlannak tűnhet, viszont kitűnően bizonyítja, mennyire jól megfér egymás mellett két teljesen eltérő stílus.

Mesélj a szövegekről? Mintha valami nagy személyes tragédia rajzolódna ki belőlük. Mi áll mögöttük és mennyire tudtál velük azonosulni?

A skandináv szerzők művei sohasem pozitív hangvételükről voltak híresek... :)
Lars szövegeinek központi témája kezdettől fogva a világ jelenlegi állásának elemezgetése és a benne zajló események spirituális szemszögből való megközelítése, amely helyenként valóban tragikus - vagy inkább tragikusnak ható - képet vetít a hallgató/olvasó elé. Egy művész mindig jóval érzékenyebben reagálja le az olyan változásokat, mint pl. az emberi kapcsolatok elkorcsosulása, a régebben még értékesnek számító dolgok "elértéktelenedése", ill. a materializálódás vagy a felületesség...
Helyt kap azonban az albumon a - Larstól eddig kevésbé megszokott - humor is; a címadó dal egy vámpírisztikus történet formájában figurázza ki a női csábítás "művészetét".
Ezenkívül egy útkereső lélek gondolatait is olvashatjuk, aki az eddig megtett út során szerzett tapasztalatokat, tanulságokat osztja meg a nagyérdeművel.

Hasonló gondolkodású és lelki beállítottságú emberként teljes mértékben át tudtam érezni a dalok mondanivalóját, hangulatát, és próbáltam a lehető legtöbb érzelemmel, átéléssel előadni azokat.

Björn Lodin visszatérő szereplője volt Lars lemezeinek, ez alkalommal hogy hogy Markku Kuikkára esett a választás?

Nem ismerem e tagcsere pontos hátterét, mivel a szereplők kilétével kapcsolatos döntéseket mindig Lars hozza. Nyilván Ő is többféle szempont alapján választja ki az aktuális zenésztársakat.
Úgy gondolom viszont, hogy Markku energikus, a skandináv sötétséget és hűvösséget magában hordozó stílusa rettentően megdobja azon dalok hangulatát, amelyekben hallható. Míg Björn egy tradicionális, dögös, kőkemény (nem véletlenül HARD, ha-ha), érces hanggal megáldott rock-torok, Markku egy igazi, modern metal énekes, akit leginkább progresszív stílusú produkciókban tudnék elképzelni - pl. a jövőbeli Mattsson lemezeken is.

Beszéljünk egy kicsit a saját projektedről: volt egy szólólemezed (Nature's Answer), valamint szó volt egy Alien Angel névre hallgató csapat összehozásáról is. Mik a terveid a jövőre nézve?

A 2005-ben kiadott "Nature's Answer" tulajdonképpen az addigi, publikálásra szánt demófelvételeimet tartalmazó kislemez, amelyet a sok pozitív visszajelzés és a nagy érdeklődés miatt jelentettem meg. A rajta szereplő dalok elég visszafogottak, lightosak a későbbi ötletekhez képest, ugyanis időközben kicsit bekeményítettem. Arra gondoltam, hogy a súlyosabb hangzású számokat mégsem AdryA néven kellene kiadni; e célból alakult volna meg az Alien Angel project. Aztán mivel a keményebb irányvonal állandónak bizonyult, rájöttem, teljesen felesleges egyszerre két külön formációban gondolkodni.
Az új dalok, illetve egy-két régebbi szám felújított, áthangszerelt változata az első hivatalos AdryA szólólemezen fog napvilágot látni. Jelenleg is folynak az album munkálatai, a megjelenés időpontjáról egyelőre még nem nyilatkoznék.
Tervek? Természetesen minél többet zenélni, mind szólóban, mind pedig különféle projectekben. :)

Korábban készítettél dalokat Závodi Janóval is. Mit szólsz a Piramis (és több régi nagy rockzenekar) körüli eseményekhez? Utolsó utáni koncertek, több részre szakadás, stb...

Janó az előző kérdésben említett demófelvétel elkészítésében volt segítségemre, mivel az elektronikus zenei alapot meg kellett dobni egy dögös gitárhangzással. Jómagam nem játszom a hathúroson, így szükség volt némi külső segítségre. Igaz, Janó számára kissé idegennek tűnt pl. az Eyes Of Strangers által megkívánt keleti skála, de rövid gyakorlás után belejött, és játéka különleges ízt adott a számoknak.

Kevés zenekar marad meg hosszú időn át ugyanabban a felállásban. Ez természetes dolog, hiszen minden és mindenki folyamatosan változik. Viszont van egy pont, amelynél tovább semmit sem szabad erőltetni, s amely után egy formáció se folytassa tovább a közös munkát. Egyes zenekarok ezt a "mérföldkövet" időben és bölcsen felismerik, míg mások - természetesen üzleti célból - tovább kísérletezgetnek, nem számolva azzal, hogy egy ilyen "késői próbálkozás" rendkívül balul is elsülhet...

Mik a további tervek a Mattssonnal? Remélem, folytatjátok együtt!

Én is nagyon remélem, de mivel a Mattsson lelke maga Lars, tőle függ, hogyan és hogy kikkel szeretné továbbvinni a zenekart.
Az eddigi diszkográfián végighaladva egyértelműen megállapítható, hogy a "Dream Child" és a "Tango" albumokon hallható a legtöbb női ének. Az utóbbi években szép számmal alakultak és adtak ki lemezeket az ún. female-fronted vagy női frontemberrel rendelkező metal bandák, de nagy valószínűséggel Lars nem a trendek követése miatt döntött női szólóénekes bevonása mellett. Legalább is én nem ilyennek ismerem. :)
Egyébként biztos vagyok benne, hogy lesznek még közös projectjeink, hiszen rendkívül stabil szakmai kapcsolat alakult ki közöttünk.


http://www.myspace.com/mattssonband
http://www.myspace.com/adryamusic

- TZ -