2003. nov. 6, Budapest

Kábé egy órával a kezdés elõtt érkeztünk és elsõre egy kicsit elkedvetlenedtem, hogy pangás lesz de aztán szépen elkezdett összeverõdni a társaság. Persze visszasírtuk a Therion-t, amikor a tömeg szépen rendezett sorban pikkpakk bejutott, itt összeverõdve fennakadtak a szûk bejáraton. Jah, apró plusz, hogy Jurásek Balázs levágatta a haját:) Hát, meg kell még szokni, de úgyis a barátnõje miatt vettük észre, szóval csinálhat bármit:)
A Cross Borns kezdett persze jó halkan de nagy kedvvel. Túl sok szót kár rá vesztegetni, sajnos az ilyen nagy bulik elõzenekarai szinte az átszerelés alatt bejátszott CD-rõl szóló zenék szintjére vannak degradálva. Más kérdés, hogy egyértelmû a szakadék az õket követõ másik két zenekarhoz képest. Cross Bornsék határozottan szimpatikusak és jó kis magyar zenekarrá nõtték ki magukat, jó ilyet látni és nem valami kifáradt, ötödször újraalakult húsz éves csapatot mondjuk Okival. Egyedül a vokálos lány hangjával nem voltam kibékülve, aki vagy nem hallott semmit magából, vagy alapból ilyen fals de néha eléggé mellément. A szintit szerencsére hamar felhúzták a keverõn, úgyhogy mód volt megállapítani, hogy teljesen SonataArctica a hangzás.
Viszonylag rövid idõt kaptak, aztán negyed óra átszerelés után következett a Rage. Különösebb teketória nélkül belekezdtek. Nem vagyok egy szakértõ, úgyhogy kellemesen meglepõdtem az elején, mert a lendület, a hangzás és a riffek totál a régi Megadeth stílusát idézték. Egyébként is folyamatosan volt egy olyan érzésem, hogy ez a Smolski gyerek pont olyan hülye, mint én és nem különösebben vacakol a bonyolult dolgokkal. Inkább irtózatosan tekeri a könnyû de hatásos elemeket a gitáron. Az énekes (bocs, nemtom a nevét) végig vigyorgott meg mindenféle képet vágott, nem az a Stallone-féle repertoár van az arcán, egy kicsit több lapból játszik:) Sajnos idõnként elfogyott a hangterjedelme de annyira nem veszélyes, hogy ciki legyen, nem vállalta annyira túl magát. A Smolski gitárszóló-kiállás pont olyan volt, amilyennek lennie kell, afféle zenei maszturbáció, teljesen a közönségigény szerint és csak a rivaldafényben sütkérezés erejéig öncélú. Jobban megnézve nem is volt olyan életveszélyesen technikás, kivéve amikor igen, de akkor rohadtul... :-) Tulajdonképpen egy elég tiszta, világosan érthetõ (szöveg és zene) hangosítás és beállítás, precíz elõadás és nagy hangulat jellemezte õket, szóval profizmus. Hárman olyan hatást keltettek, mintha hatan lettek volna a színpadon. Terrana dobszólója kissé izzadtságszagú lett, bár mellettem két dobos haver is állt, a közelebb álló arcát tanulmányozva azt a katartikus, kiakadt nyálcsorgást véltem felfedezni. Persze aztán azt mondta, irtóra kell pisálnia, szóval most nem tudom mire vélni a dolgot. Visszatérve a dobszólóhoz, úgy éreztem, hogy egy kicsit sok az a cin- és pergõmennyiség, Mike-nak meg csak két karja és két lába van:) Azért megpróbált mindent leütni de így néha elég vicces lett a dolog. Aztán beledurvított de láttam már hatásosabb dobszólót is. Ennek ellenére le a kalappal elõtte!
A Helloween elõtti szünet kissé hosszabb lett, kezdésre kicsit el is laposodtam, hatott az árpalé:) Meg az a whisky, amit az elején benyomtunk:) Röviden szólva folyamatos headbangelés, léggitározás és éneklés, ez történt szerény körünkben:) A színpadon is valami hasonló, már amikor odanéztem, csak épp igazi gitárokkal:) Tulajdonképp nem tudok semmi újat hozzátenni, a szokásos Helloween buli volt. Egy vélemény szerint a Rage ledózerolt, a végére meghaltunk, aztán jött a vidám Helloween és mi feltámadtunk, új életet lehelt belénk:) Alapvetõen egy iszonyat jó buli volt és imádom ezeket a középtempós, fogós himnuszokat, amiket ezek a srácok akkora odaadással és persze profizmussal adnak elõ. Megérte!
Csak aztán még félholtan haza kellett botorkálni:) Sebaj, legközelebb is valami hasonlót akarok:)

zombie