Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Harmatgyenge. Ez volt az első gondolatom, mikor végighallgattam a 2013-as Megadeth albumot. Persze tudom, hogy nem feltétlenül az első hallgatás a mérvadó, így kapott a lemez még pár esélyt. Sajnos nem élt a lehetőséggel.
És hogy miért gyenge ez a lemez szerintem? Azért, mert a Megadeth nevű csapattól egy metal albumot vártam. Ez pedig nem metal. Rocknak éppen rock, kemény is a maga nemében, de nem metal.
És egyáltalán nem az volt a vágyam, hogy hirtelen menjenek át death-be, Mustaine kezdjen el hörögni és az összes gitárt hangolják le 12 oktávval. Csak annyit, hogy játszák azt a zenét, amit a Megadeth név hallatán az ember fia elképzel. Fogós riffeket, csipetnyi zúzással, döngöléssel és foghegyről odaköpött szövegekkel.
A Risk album kivételével minden korábbi lemezen volt legalább egy olyan dal, amire azt mondtam, hogy na, ez döfi. Most nem találtam ilyet.
Sajnálom, de ez számomra csalódás...

Ákos