Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

2001.

Leszögezem azonnal, hogy ez a zene iszonyú távol áll tõlem, jóformán csak erõs kényszer hatására hallgatnám meg. Tehát minden észrevételemet ennek fényében kell értelmezni.
A Neverland zenekar egy újabb Depeche Mode utánzat. Iszonyodom a gépzenétõl, így az ezzel szembeni összes fenntartásom most még erõteljesebben jön elõ. A csapat magát modern rockzenét játszó zenekarnak hívja. Valóban, van gitár is a lemezen, de nem hiszem, hogy ettõl már rá lehetne fogni valamire, hogy rockzene... Ha megpróbálom elvonatkoztatni ettõl a kijelentéstõl a zenét, valószínû, hogy a maguk táncklubokba illõ mûfajukban nem lehetnek rosszak, bár számomra semmi egyedi vonás nem ugrott ki s számaikból. Valahol úgy érzem, az énekes Medve Balázs szegény Kovács Ákost szeretné megcélozni a stílusával, ám sem hangjával (hamis a baba), sem szövegeivel még az árnyékába sem fér bele. A billentyû néhol jópofa hangzásokkal szól, egészen érdekes hangulatokat teremt, egy gótikus, vagy black csapatban nyerõ lenne, s ez a tény okot adhat arra, hogy van még értelme álmodozni a zenekar jövõjérõl. Gitárilag megint csak azt mondom, hogy nem nagyon egyéni, de reménykeltõ. A zenekar eme része nem rossz egy cseppet sem, de borzalmasnak tartom, hogy a jobb zenészek belekeveredtek egy gyilkosságba - a Zenét teszik el láb alól - azzal, hogy összeszûrték a levet a sampleres/programozós Pálfalvi Milánnal. Õ maga jobban tenné, ha nem akarna semmiféle rockzenéhez közeledni, hisz csak meggyalázza a mûfaj nevét a tevékenységével, menjen csak el a diszkósokhoz, ahol biztosan jól teljesítene, még sikere is lehetne. Azzal, amit itt csinál, viszont csak annyit ér el, hogy lehúzza csapattársait magával a gépzene feneketlen, sötét mélységeibe.
Szóval ha a srácok leakasztanának egy mégoly egyszerû, de élõ dobost a szögrõl, és abba az irányba indulnának el, amit a demó rockos vonala képvisel, egész jó csapat lennének.
Amit feltétlen meg kell még jegyezzek, nagyon hangulatos borítóval készítették el a demót, s a CD multimédiás része is jópofa.

Gyebnár Mónika