




2001.
Leszögezem azonnal, hogy ez a zene iszonyú távol áll tõlem,
jóformán csak erõs kényszer hatására hallgatnám meg. Tehát minden észrevételemet
ennek fényében kell értelmezni.
A Neverland zenekar egy újabb Depeche Mode utánzat. Iszonyodom a gépzenétõl,
így az ezzel szembeni összes fenntartásom most még erõteljesebben jön elõ. A
csapat magát modern rockzenét játszó zenekarnak hívja. Valóban, van gitár is
a lemezen, de nem hiszem, hogy ettõl már rá lehetne fogni valamire, hogy rockzene...
Ha megpróbálom elvonatkoztatni ettõl a kijelentéstõl a zenét, valószínû, hogy
a maguk táncklubokba illõ mûfajukban nem lehetnek rosszak, bár számomra semmi
egyedi vonás nem ugrott ki s számaikból. Valahol úgy érzem, az énekes Medve
Balázs szegény Kovács Ákost szeretné megcélozni a stílusával, ám sem hangjával
(hamis a baba), sem szövegeivel még az árnyékába sem fér bele. A billentyû néhol
jópofa hangzásokkal szól, egészen érdekes hangulatokat teremt, egy gótikus,
vagy black csapatban nyerõ lenne, s ez a tény okot adhat arra, hogy van még
értelme álmodozni a zenekar jövõjérõl. Gitárilag megint csak azt mondom, hogy
nem nagyon egyéni, de reménykeltõ. A zenekar eme része nem rossz egy cseppet
sem, de borzalmasnak tartom, hogy a jobb zenészek belekeveredtek egy gyilkosságba
- a Zenét teszik el láb alól - azzal, hogy összeszûrték a levet a sampleres/programozós
Pálfalvi Milánnal. Õ maga jobban tenné, ha nem akarna semmiféle rockzenéhez
közeledni, hisz csak meggyalázza a mûfaj nevét a tevékenységével, menjen csak
el a diszkósokhoz, ahol biztosan jól teljesítene, még sikere is lehetne. Azzal,
amit itt csinál, viszont csak annyit ér el, hogy lehúzza csapattársait magával
a gépzene feneketlen, sötét mélységeibe.
Szóval ha a srácok leakasztanának egy mégoly egyszerû, de élõ dobost a szögrõl,
és abba az irányba indulnának el, amit a demó rockos vonala képvisel, egész
jó csapat lennének.
Amit feltétlen meg kell még jegyezzek, nagyon hangulatos borítóval készítették
el a demót, s a CD multimédiás része is jópofa.
Gyebnár Mónika