 
  
 
  
 
  
 
  
 A 
  zalaegerszegi csapat (Kovács "Billy" Róbert - dobok, Tóth "Hufi" 
  Ferenc - gitár, Szegi "UFO" István - gitár, Simon Balázs - basszus, 
  Mórocz "Frici" Krisztián - ének) hosszú szünet után - a 2002-es Slayer 
  koncert hatására - állt össze ismét, hogy arcunkba tolják a brutális metaljukat. 
  Azt a metalt, amely a korai anyagokhoz képest elég rendesen letisztult, a death 
  elemeket inkább az extrém thrash váltotta fel. Ezt tükrözi ez a két számos promo 
  anyag is, mely a Way to life és a Brutal persecution of reason címû szerzeményeket 
  rejti. Ez utóbbi még 1994-bõl ismerõs lehet néhányaknak, bár most azért a hangzásvilág 
  némileg módosult.
A 
  zalaegerszegi csapat (Kovács "Billy" Róbert - dobok, Tóth "Hufi" 
  Ferenc - gitár, Szegi "UFO" István - gitár, Simon Balázs - basszus, 
  Mórocz "Frici" Krisztián - ének) hosszú szünet után - a 2002-es Slayer 
  koncert hatására - állt össze ismét, hogy arcunkba tolják a brutális metaljukat. 
  Azt a metalt, amely a korai anyagokhoz képest elég rendesen letisztult, a death 
  elemeket inkább az extrém thrash váltotta fel. Ezt tükrözi ez a két számos promo 
  anyag is, mely a Way to life és a Brutal persecution of reason címû szerzeményeket 
  rejti. Ez utóbbi még 1994-bõl ismerõs lehet néhányaknak, bár most azért a hangzásvilág 
  némileg módosult.
  Mindkét dal rendesen lahangolt, iszonyatosan zúzó gitárokra épít, nem kevés 
  hörgéssel megtámogatva. Iszonyatos energiák feszülnek a csapatban, és ez rendesen 
  ki is dörög a hangfalakból. Úgy tûnik, mintha az elmúlt kilenc - mûködésmentes 
  - év összes felgyülemlett energiáját ebben a két dalban akarná kiélni a banda... 
  Persze, attól nem félek, hogy az erõbõl késõbbre nem marad. Van egy olyan érzésem, 
  hogy élõben sem lehet piskóta végignyomulni egy Monastery bulit. Csak ajánlani 
  tudom õket!
Ákos