rockgyemantok.hu

Blind Myself

A New York-ban élõ banda a nyarat Magyarországon tölti, persze nem teljesen pihenéssel. Jószerével az összes fesztiválon tiszteletüket tették-teszik a srácok, akiket Kecskeméten, a ZED!-en kaptam el egy kis dumálásra. A szót elsõsorban az énekes Gergõ vitte, de a gitáros Gábor és a dobos Gerry is aktívan kivette a részét az interjúból.

Lassan két éve Amerikában éltek. Milyen az élet a tengerentúlon?
Teljesen más, mint Magyarországon. Abszolút másként mûködnek a dolgok, mindenhez más a hozzáállás. Profizmus van.
Hogyan is mentetek ki?
Itthon már nem sok elõrelépési lehetõséget láttunk. Az egész tulajdonképpen régi elhatározás volt, de az ötlet, hogy valóban ki is menjük, teljesen hirtelen és váratlan volt. Jött egy alkalom, mi pedig nem akartuk elszalasztani. Gyakorlatilag egyik napról a másikra már az USA-ban is voltunk.
Hogy érzitek, mennyire sikerült már kint megkapaszkodnotok?
Az nem úgy meg, hogy kimegyünk és egybõl sztárok leszünk. Aki ma kint is sikeres - s nem ilyen kiadók által összerakott "zenekar" - az mind a nulláról kezdte. Csak mondjuk egy kiadó felfedezte õket, bedobta a köztudatba, és mindenki azt hiszi, hogy valami friss csapat. Pedig ott is évek munkája van a háttérben. Nálunk is ez a helyzet. A legelejérõl kellett kezdenünk mindent. Szépen lassan vesszük a lépcsõfokokat. Éppen õsszel érkezünk a következõhöz.
Ezek szerint úgy érzitek, hogy az elején már túl vagytok?
Igen, mindenképpen. Rendszeresen játszunk a kinti rock-klubokban és néhányan már ismerik a csapat nevét. Az elsõ lépcsõkön már mindenképpen túl vagyunk.
És mi az a következõ lépcsõfok õsszel?
Errõl még igazából sokat nem szeretnénk beszélni. Lesz egy lehetõség, ahol egy kiadó emberei tartanak meghallgatást, és mi is játszani fogunk. Talán egy kiugrási pont lehet majd ez.
Nyilván még nem a zenélésbõl éltek...
Persze, hogy nem. Dolgozunk mellette, de ezt a kérdést ne feszegessük... Tudod, az amerikai törvények szigorúak a külföldiek munkavállalásával kapcsolatban...
Oké, bár nem hiszem, hogy az amerikai hatóságok épp a magyar nyelvû Rock Gyémántok cikke alapján kezdenének utánatok nyomozni... Más. Nemrég egy tagcserén estetek át. Miért pont Garry lett az új dobos?
Pont abban a stúdióban dolgozott, ahol felvételeket csináltunk és mint kiderült, régóta szeretne ilyen csapatban játszani. Neki ilyen punk/hardcore, jazz meg drum'n'bass gyökerei vannak, de a súlyosság is fekszik. Igazából két ember közül választhattunk, és úgy alakult, hogy most Garry a dobosunk.
Gerry, neked hogy tetszik Magyarország?
Csodálatos! Nem rég óta vagyok itt, de máris a második otthonomként tekintek rá. Nagyon tetszik!
Ugorjunk... A nyáron itthon vagytok és jó pár hazai fesztiválon játszotok. Felléptetek pl. a Summer Rockson a Slayer elõtt. Milyen volt? Tudtatok Kerry-ékkel néhány szót váltani?
Óriási élmény a világ egyik legjobb metal zenekara elõtt játszani! Ha ezt valakinek kint elmondjuk, hogy már játszottunk a Slayer elõtt, az bizony elismerõen fog bólogatni. Bár ez sem jelent túl sokat. Sajnos a Slayer tagok eléggé zárkózottak, nemigen lehet õket megközelíteni. Régebben még ment az a dolog, hogy odaadtál egy nagyobb zenésznek egy kazettát, hogy hallgassa meg, és akkor abból még akármi is kisülhetett. Most hiába adtunk volna mondjuk Kerry Kingnek egyet a CD-inkbõl, szinte biztos, hogy nem tudott volna vele mit kezdeni. Egyszerûen nem is lenne rá ideje, hogy meghallgassa.
Én viszont nem éppen a leghízelgõbb beszámolót írtam rólatok...
Olvastuk. Erre igazából csak annyit tudok mondani, hogy mi ilyenek vagyunk mindig a színpadon. Ami számunkra szokatlan volt, hogy világosban kellett játszanunk, és erre nem igazán voltunk felkészülve. A bulijaink igazából a sötétséget kihasználva ütnek igazán, amikor a számok közötti szüneteket sampler-zajokkal és fényhatásokkal töltjük ki. Világosban ez nem teljesen jön be. Viszont - ahogy láthattad - elég intenzív koncerteket adunk, tehát nekünk feltétlenül szükségünk van ezekre a néhány másodperces szünetekre, amíg egy kicsit kifújjuk magunkat. És talán a közönségnek is...
Megint más... Hogyan éltétek meg a szeptember 11-i eseményeket?
Szerencsére minket közvetlenül nem érintett. Bár járunk rendszeresen Manhattan-ben, ahol a Word Trade Center is állt, akkor pont nem jártunk arra. De az biztos, hogy sokkoló volt...
A végére akkor egy kicsit vidámabb téma: tervek?
Most jelent meg - épp a Slayer koncert napjára - az új lemezünk Product Of Our Imagination címmel, most ennek a megismertetése legfontosabb cél. Õsszel aztán visszamegyünk az Államokba, ahol a már elõbb említett esemény vár ránk. Utána pedig majd kiderül...

Ákos