Luca Turilli
Elég régen beszéltünk utoljára Luca Turillivel... most rengeteg aktualitása volt az 
  interjúnak (lásd alant), amely kiváló hangulatban, szokásos bõbeszédû olaszos 
  temperamentummal zajlott le mindannyiunk legnagyobb örömére 
Hathor: Elég sok potenciális témánk van mára, Turilli, Dreamquest, Rhapsody.... 
  Mindegyikrõl szabad beszélni? 
  Luca Turilli: Hahaha!
  Hathor: Akkor mivel kezdjük?
  Luca Turilli: Legyen úgy, hogy kezdjük a Rhapsodyval!
  Hathor: Ok legyen akkor a Rhapsody! Mit lehet tudni az új albumról? Mi az ami 
  halálosan biztos? Mikor jelenik meg? Mesélj, mesélj, mesélj! 
  Luca Turilli: Kilencven százalékos biztonsággal meg tudom mondani, hogy feltehetõleg 
  szeptemberben jelenik meg az album, vagy maximum október...? És ahogyan mindig, most 
  is kijön elõtte egy kislemez is , ez viszont augusztusra várható.
  Hathor: Mhhm! Hát nem semmi! Ismételten ugye koncept album lesz? A Saga 
  folytatódik?
  Luca Turilli: Hogyne folytatódna! Mi mindig a sagát folytatjuk, írjuk, néha 
  eseménydúsabban, néha inkább tájleírósabban. Ahogy a sztori kívánja. Másféle a zene, ha a 
  tájat írjuk le, természetesen másmilyen, ha egy akciót írunk le benne.
  Jelen esetben több lesz benne az akció, ennek megfelelõen másabb is lesz zene, különbözik az 
  új album a régitõl. Az elõzõ rész a mostaninak a bevezetése volt inkább, a mostani full eksön 
  sztori, és a zene követi az eseményeket?
  Hathor: Elmondanád a történetet úgy nagy vonalakban?
  Luca Turilli: Persze! Az a helyzet, hogy most a fõ szereplõk azt a mágikus könyvet keresik, 
  amelyben le van írva a szent kard félelmetes története. Eközben különféle kalandokon 
  mennek keresztül, le kell menniük még a föld alá is. 
  Hathor: Ooh!
  Luca Turilli: A föld alatt barlangokban, félelmetes labirintusban vándorolnak. A zene meg 
  ezt az atmoszférát adja vissza. Ennek megfelelõen nagyon sötét zenére számítsanak a 
  hallgatók.
  Hathor: Ez most egy horror moovie lesz?
  Luca Turilli: nem neeeem! Inkább romantika és tragédia!
  Hathor: És minden, azaz a sztori, a zene, a lemezborító egy komplett mûvészeti egészet 
  fog alkotni, ugye?
  Luca Turilli: Hát persze! Az album sztorijához igazodik a borító is, grafikailag nagyon 
  reprezentatív dolog lesz! De minden, ami a zenével jár szoros egységben van, ahogy mindig, 
  úgy most is így lesz! hahaha, de hát nem mesélhetek el neked mindent elõre! 
  Hathor: Neeeem? Dehogynem! Úgyis kiszedem belõled! 
  Luca Turilli: Hehe ebben az esetben ki fog nyírni engem a management.
  Hathor: Ne nyírjon ki! Inkább azt meséljed el, hogy az nem jutott sosem az eszedbe, 
  hogy mit kell még tudnunk még az új Rhapsody albumról? 
  Luca Turilli: Hát most még nem kell sok mindent tudni róla, és nem is lehet, éppen csak egy 
  kis ízelítõt mondtam el most, késõbb persze a megjelenés környékén nyilván több titkot el 
  tudok árulni. Most abban a fázisban vagyunk, hogy a stúdióból már kijöttünk, a masterezés 
  folyik, Sascha Paeth felelõs a munkálataiért, és 3 hónap múlva jelenik meg.
  Hathor: Ok! Luca, akkor fordítsuk a szót a szólóalbumodra most! Hát én mindig is 
  tudtam, hogy Te egy zenei zseni vagy!
  Luca Turilli: Óooo ez túlzás!
  Hathor: De pedig én így gondolom! Az az igazság, hogy egy átlagos embernek már ennyi 
  ötlete sincs, nemhogy megvalósítsa õket!
  Luca Turilli: Ááá! Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én nem vagyok jó muzsikus, a 
  komponáláshoz jobban értek. Igaz, hogy két hangszert tudok használni, de ...hát éppen 
  annyira azért elboldogulok velük, hogy színpadon is tudjak teljesíteni megfelelõ szinten, de az 
  ötleteim, amiket komponálok sokkal magasabb szinten vannak ehhez képest.
  Hathor: Mhhm! És a billentyûsök és a gitár között tudnál választani?
  Luca Turilli: Nem igazán! Életem elsõ hangszere, amin megtanultam játszani, az a gitár volt, 
  és ehhez képes olyan is történt, hogy volt olyan 10 év, ami alatt egyáltalán nem játszottam 
  gitáron.. 16 évestõl 24 éves koromig inkább gitároztam, napi sok órát gyakoroltam, mert a 
  gitározáshoz szükséges megfelelõ technikai tudás elsajátítása, az pedig csak gyakorlással 
  megy. És akkor a billentyûsök, ez a másik hangszerem! Jó ha az ember 2 hangszert ismer 
  mert másképpen komponál ha tudja azt hogy melyik hangszer mire képest. Nos, ezt úgy 
  tudnám illusztrálni, hogy a Rhapsody számára fõleg gitáron komponálok és így a dalok is 
  metalosabbak lesznek. De sok klasszikus hangszert is használok erre a célra a Rhapsody 
  esetében, mindez attól függ, hogy mikor mit látok jónak. Deee... szóval folytatva az 
  elõbbieket, ha a billentyût használom a komponálás eszközeként, akkor teljesen másféle 
  hangnemû dolgok születnek., inkább balladisztikus jellegû alkotások. A Dreamquest esetében 
  a számokat 99%ban a billentyûs hangszerek használatával írom, ezek sokkal 
  experimentálisabbak, sokkal másabb, differenciáltabb hangzást állíthatok így elõ, más 
  tonalitása lesz a nótáknak. Ez a gitár esetében másképpen van. Nagyon is másképpen. 
  Szerintem elengedhetetlen egy zenész számára, ha komponálni is akar, hogy minimum 2 
  hangszeren tudjon játszani.
  Hathor: És hogy ki tudja fejezni a gondolatait...
  Luca Turilli: Igen! Tökéletesen így van! 
  Hathor: Mi a csillagjegyed?
  Luca Turilli: Halak, bizony halak -:) 
  Hathor: Sejtettem! Sõt biztos voltam benne!
  Luca Turilli: Ha-ha-ha!
  Hathor: Nem tudom ezek után...ezek után meg merjem mondani, hogy még nem 
  hallottam az új albumot? Hát most mit csináljunk? Szerintem jó sok hülyeséget fogok 
  kérdezni....
  Luca Turilli: Szívesen mesélek és bemutatom neked az új szóló albumomat!
  Hathor: Óh ezt megköszönöm! Tudod én szeretem a mûveidet, az összes lemezed 
  megvan, és ezért nagyon érdekel. Másabb mint az elõzõek?
  Luca Turilli: Iíígggen iggen! Ugye ez a trilógia harmadik része, az elsõ volt a "King Of The 
  Nordic Twilight", a második, a "Prophet Of The Last Eclipse" ez ugye 2002.-ben került 
  kiadásra éés most jön a harmadik. A "King Of The Nordic Twilight" a múltról beszélt, a 
"Prophet Of The Last Eclipse" pedig a jövõrõl, és most a trilógiát úgy zárom le, hogy a 
  jelenben ér véget a történet. Aki ismeri a szólómûveimet és a Rhapsodyt, az tudja, hogy 
  mindig minden zenémben kifejezésre juttattam a természet iránti tiszteletemet és szeretetemet, 
  és ez így történt most is. És szerintem ez mindig is így lesz, mert rengeteg ihletet kapok tõle, 
  zeneszerzés és dalszövegírás területén is. Ezen a lemezen ez a dolog elég erõsen kifejezésre 
  juttatódik, fõképpen az elsõ számban. De a lemez többi számában is ugyanúgy errõl szól 
  minden, azaz a természet szépségérõl, titkairól, a természet és a kozmosz kapcsolatáról. Ettõl 
  nagyon különleges lett ez az album, erõsen különbözik is az eddigiektõl. A sound is másabb, 
  sokkal szimfonikusabb, korálosabb, népzeneibb is. Azt tudod, hogy én mindig is kedveltem a 
  szimfonikus elemeket. Ezzel együtt a hangzás modern is, ugyanúgy, mint a lemezborító. 
  Szóval eléggé elüt a Rhapsody albumoktól. Tudod Alex Staropolival (Rhapsody billentyûse) 
  úgy döntöttünk, hogy mindkettõnk szólóalbumának a hangzása nagyon különbözõ kell, hogy 
  legyen az anyazenekarunkétól. Merthogy annak semmi értelme, hogy ugyanazt csináljuk egy 
  szólólemezen, mint a fõbandánkban, nekem ez az ötlet nagyon tetszett is, hiszen más a zenei 
  ízlésünk, merthogy teljesen másféle zenéket hallgatok, mint a többiek. Ez kifejezésre is 
  juttatódik az új együttesemben a Luca Turilli's Dreamquest-ben. A Dreamquestbõl világosan 
  kiderül, hogy olyan zenéket is szeretek, mint a Nightwish, és a Within Temptation, és 
  egyáltalán azokat a zenekarokat, ahol nõi ének van. Nagy rajongója vagyok a Nightwish 
  második lemezének az "Oceanborn"nak. A Dreamquest elsõ demója rögtön az "Oceanborn" 
  után született, azaz 4 évvel ezelõtt. Anno nekünk nagyon sok jogi problémánk volt a régi 
  lemeztársaságunkkal, ezek miatt nem tudtam kiadni sem a Dreamquestet, sem pedig a 
  szólóalbumomat. Nem engedték, hogy a Rhapsody "Symphony Of The Enchanted Land II" ki 
  nem jött nem engedtek semmit saját anyagot kiadni. Ezért van az, hogy szinte egyszerre jön ki 
  a Dreamquest elsõ lemeze és a harmadik szólóalbumom. Most már ennek nincs akadálya. És 
  szerintem nem gáz, ha szinte egyszerre jön ki a két lemez, mert annyira különbözik a stílusuk 
  egymástól. Alapjában azért, mert a Dreamquestet stilárisan szimfonikus elektro metalként 
  írnám le. 
  Hathor: Hát ez számomra elég érdekesen hangzott, mikor elõször hallottam, akkoris. 
  Nem tudom, hogy olyan ember, mint te hogyan tud olyan zenék felé orientálódni, mint 
  az elektronikus.
  Luca Turilli: Az úgy van, hogy a Dreamquest zenéjének írásában inspirált a modern 
  filmzene, pl az Underworld, itt a szimfonikus elemek is mûködnek, valamint kõkemény 
  gitárhangzás, és emellett a hangzás nagyon modern. 
  Hathor: És tudod volt még egy érdekes dolog, hogy a szólólemezeden szerepel egy 
  Dreamquest szám. Hogy jutott ez eszetekbe? 
  Luca Turilli: Ez azért történt így, mert azt tudtam, hogy a régi rajongóink számára ismeretlen 
  lesz a Dreamquest és akartam adni nekik egy kis ízelítõt. És ez a zene ugye másabb meg 
  különlegesebb, mint az eddig megszokottak, meglehet, hogy az õs Turilli fanoknak nem is jön 
  be ezerszázalékosan. De a lemeztársaságnak volt ez az ötlete, hogy reklámozzuk kicsit a 
  Dreamquest zenekart az új szólóalbumomon is. De abból a szempontból is jó, hogy nem 
  minden embernek van annyi pénze, hogy egyszerre megvegyen két cd-t, mert hát azt is 
  mindenki tudja, hogy a lemezeladások eléggé lezuhantak, így talán ösztönzõen hat a 
  vásárlókra, hogy 1 euróval több összegért kapjanak valami más zenét. Ha meg mégis bejön a 
  rajongóknak a Dreamquest, akkor annak nagyon örülök.
  Hathor: Az album meg már fenn is van a neten...
  Luca Turilli: Persze... ez talán most már természetes is, és nagyon nem jó, hogy így van. De 
  mi éppen ezért teszünk valami különleges dolgot a cd-re, hogy érdemes legyen letölteni, 
  érdemesebb, mint letöltögetni.
  Hathor: De tudod, az igazi rajongó úgyis megveszi az albumot, mert kell neki teljes 
  szépségében valóságában...
  Luca Turilli: Ez így van, elõfordulhat még olyan is, hogy valaki, aki eddig nem ismerte a 
  zenémet, letölti, megtetszik neki és megveszi az albumot. Hát látod az éremnek két oldala 
  van. Van egy jó meg egy rossz is, teszem azt a Luca Turilli szólóalbumom esetében ez a rossz 
  oldal, de az történt, hogy ezek a filecserélõ rendszereken fenn van a Dreamquest is, ennek az 
  esetében még hasznos is lehet a dolog, mert ismeretlen zenekar-
  Hathor: Hogyan alakult is ki ez a nõi énekes dolog?
  Luca Turilli: Ez már rögtön a koncepció része volt, eleve is így akartam. A Luca Turilli 
  albumokon Olaf Hayer énekelt énekel és fog énekelni, ez így van , így volt, és így is lesz. De 
  mikor bevonultunk a stúdióba õ akkor képtelen volt énekelni, mert nagyon lázas volt, és a 
  torka tök készen volt. Egy hetet adtunk neki, hogy meggyógyuljon. Három hét múlva sem volt 
  még egészséges. Ekkor az a lehetõség volt, hogy nem adjuk ki az albumot, de ez volt az ami 
  meg nem akartunk. Inkább azt hogy csússzunk kicsit és megpróbáljunk valamit, amivel 
  kihúzzuk magunkat a csávából. Ekkor jött a képbe egy lány, aki már énekelt a "Prophet Of 
  The Last Eclipse" kórusában. A neve Bridget... már leteszteltük Õt a Luca Turilli album elsõ 
  nótájában, a "Mother Nature" ban, ezt a dalt eredetileg Olaf énekelte volna, de ugye Õ nem 
  tudott énekelni. Úgy tûnik, hogy a sajtó is kedvezõen fogadta ezt a lépést. 
  Hathor: Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, mert a gót zenét én is nagyon szeretem!
  Luca Turilli: Ó igeen? Húú, hát õszintén remélem, hogy tetszeni fog a zene!
  Hathor: Háát tudod, sosem voltam és leszek képes eldönteni, hogy mi a kedvenc zeném!
  Luca Turilli: Ezzel én is így vagyok, szeretem a világ összes zenéjét -:). De sosem tudnám 
  azt mondani, hogy ezt a zenei stílust utálom, a másikat meg imádom, szeretem a jó dalokat, és 
  utálom a rossz dalokat, tökmindegy, hogy milyen zenei stílushoz tartoznak.
  Hathor: Azt ugye mondtam neked, hogy a lemezeket még nem hallottam, de a 
  dalcímeket már volt szerencsém elolvasni, volt is köztük pár amelyik felkeltette az 
  érdeklõdésemet. Teszem azt a "Dolhpin...." címû nóta mirõl szól?
  Luca Turilli: Ez egy elég tragikus dal, egy igaz történetet mondd el. Egy delfinrõl szól, aki 
  Olaszországban megmentett egy kisgyereket a vízbefúlástól. Az emberek nagyon 
  megszerették, még nevet is adtak neki, etették, nap, mint nap kijártak hozzá a tengerpartra, 
  úgy bántak vele, mint egy kisgyerekkel. És egy napon holtan találták. Brutálisan legyilkolták 
  õt a halászok.
  Hathor: Ohh! 
  Luca Turilli: Igen ez így történt. Az egész város megsiratta a delfint, és Olaszországban az 
  újságok, a TV tele voltak ezzel a szomorú történettel. Errõl a szomorú és érzelmekkel bõven 
  telített eseményrõl írtam ezt a dalt.
  Hathor: Ahha... kicsit le is lombozódtam tõle...milyen emberek vannak...Viszont 
  érdekel egy másik dal is, "Kyoto's romance" ez mirõl szól?
  Luca Turilli: Ezt a dalt az utolsó pillanatban írtam. Elég érdekes nóta, japán ihletésû, 
  pontosabban a japán spiritualizmus próbálja visszaadni. Elég különleges érzéseket / dolgokat 
  tolmácsol: jin, jang, stb
  Hathor: Engem személy szerint nagyon megfogott, amit mondtál, mert nagy japán 
  rajongó vagyok, vonzanak a keleti spirituális dolgok 
  Luca Turilli: Igen? 
  Hathor: Hogyne! 
  Luca Turilli: ÁÁÁ! Nagyszerû! Tudod Kyotoban van egy templom, nagyon különleges, sok-
  sok ember jár oda imádkozni, és ennek a helynek a spiritualitását akartam volna visszaadni.
  Hathor: De olyan fura...Te hogyan jutottál el a japán spirituális dolgokig? Hiszen a 
  japáni és az európai ember gondolkodásmódja, érzelemvilága is talán, nagyon messze áll 
  egymástól.
  Luca Turilli: Teljesen mások vagyok! Abszolúte! Mégis vonz valami miatt. Igyekeztem 
  olyan zenét is írni, ami idomul a hangulathoz, mert nem szeretem azt ha pl egy dal 
  a"Szamuráj" címet viseli, és zeneileg meg semmi nem utal ilyesmire. Ha azt a címet adom 
  egy dalnak, hogy "Kyoto's Romance" akkor kell, hogy legyen benne japán ihletésû muzsika. 
  Hathor: Ha most visszatérhetünk a szólóalbumodhoz.. azt nyilatkoztad, hogy trilógia, 
  nos, itt a harmadik lemez, ami akkor az utolsó felvonást is jelenti? 
  Luca Turilli: Igazán nem lesz a történet vége. Mindhárom CD egységben van, ahogy 
  mondtam, múlt jelen jövõ idõben játszódik. De igazán nem egy komplett sztori., a 
  természetrõl és a hozzá fûzõdõ kapcsolatomról szól.
  Hathor: És a szólókarrieredet folytatni fogod azért tovább, vagy az összes energiádat a 
  Rhapsodyba és a Dreamquestbe feccolod?
  Luca Turilli: Most éppen a Dreamquest új albumát komponálom, mert nem szeretném, 
  hogyha sok idõ eltelne két lemez között, és persze a koncertekre is készülünk. A nyári 
  fesztiválokon 2007.-ben már ott leszünk. A Rhapsodyval pedig szintén koncertezni fogunk, 
  méghozzá ez év végén ugyanis csatlakozni fogunk a Manowar turnéjának második 
  felvonásához. Aztán március-áprilisban, sõt egészen a nyári fesztiválokon fõzenekarként 
  fogunk turnézni. Amikor a nyári fesztiválokon túl leszünk, akkor máris a Dreamquest jön be a 
  képbe, és ez után - vagy ezzel együtt lesz arra idõm, hogy Turilli nótákat komponáljak. 
  Hathor: Elég elfoglalt leszel! Persze szerintem mindig az vagy, nem?
  Luca Turilli: Hát igen, de így jó! A lényeg az, hogy az erõim nagy részét a Rhapsodyba és a 
  Dreamquestbe fogom összpontosítani. Ezzel együtt persze ha marad idõm és energiám, és 
  gondolom fog maradni, törõdöm a szólólemezem ügyével is.
  Hathor: Remélem végre eljöttök hozzánk is koncertezni!
  Luca Turilli: Nem rajtunk múlik! Megyünk mi nagyon szívesen, Magyarország mindig is a 
  szívünk közepében volt! Mikor utoljára nálatok voltunk, nem mi voltunk a fõzenekar, így hát 
  nem tudtunk egy teljes mûsort adni nektek. 
  Hathor: Nagyon fog ennek örülni az elég szép számú magyar rajongótáborotok!




