rockgyemantok.hu

Yngwie J. Malmsteen

Szeptember 12-én beszéltem Yngwie J. Malmsteen gitármágussal elsõsorban újonnan megjelenõ albuma, az "Attack!" kapcsán.

Már vártam nagyon a hívásodat! Két hete elmaradt a beszélgetésünk, remélem semmi gond nem volt!
Ó, nem semmi, semmi!
Akkor most kell gratuláljak az új lemezedhez! Nagyon érdekes és jó darab született ismét a kezed nyomán! Kicsit talán visszakacsintgattál ezzel az anyaggal a régi, a korai albumaid világához. Miért e múltidézés?
Köszönöm, örülök, hogy tetszik! Tudod, nem igazán volt határozott célom a múltidézés, igazából sosem veszek konkrét irányvonalat, célt, amit el kell érjek, szóval csak azt írtam, ami jött belõlem, s ez lett belõle. Nem volt benne szándékosság vagy koncepció.
Gyakran cseréltél énekest a csapatodban, most azonban a legrégebben veled játszó embert is lecserélted - Mats Olauson billentyûsre gondolok. Meguntátok egymás képét, vagy miért volt e váltás?
Hát, tudod, szóval azt hiszem, nagyjából beletaláltál, valóban elegünk lett egymásból, hahaha! Azt hiszem, mindenki elérkezik egyszer egy ponthoz, ahonnan már nincs tovább, szóval itt az volt, hogy a zene háttérbe szorult a pénzhez képest nála, és tudod, így aztán már nem lehetett vele tovább folytatni. Valami olyasmit éreztem, mintha válóperem lenne, nem volt túl kellemes, de ettõl függetlenül még az is közrejátszott, hogy más volt az õ érdeklõdése már, már értékrendje lett, ami nem csak nekem, de az egész csapatomnak is sok volt már. Így aztán egyszerûen útjára bocsátottam Mats-ot. Szóval mondhatom, hogy meguntuk egymást, hahaha!
Hogy jöttél össze Derek Sherinian-nel, miért õt választottad a megüresedett helyre?
Tudod, már régebbrõl ismertem, négy éve is már, õ most pont ráért a felvétel idején, kedve is volt hozzá, szóval egyszerûen csak beszállt.
Mindig kíváncsi voltam arra, hogy írod a dalaidat. Elõre készen vannak a fejedben, vagy születésük közben állandóan formálódnak?
Soha nem ugyanolyan a számok születése. Legtöbbször csak játszok magamban, improvizálok, s közben alakulnak ki a dalok, de legalábbis az alapmelódiák így születnek meg általában. Ha ez tetszik, kidolgozom, s ha a végeredmény is bejön, felveszem. Néha a szöveget írom meg a zene születése elõtt, például ennek az albumnak a szövegei is így születtek, könnyedén jöttek, mert tele voltam ötletekkel. De van, amikor ez a legnehezebb része a dalok megírásának. De a zene a születése pillanatától fogva a saját életét kezdi élni, nekem meg csak követnem kell a zenét.
Mi inspirál a dalok megírására? Saját életed, érzéseid, vagy más dolgok is?
Zeneileg alapvetõen mindig tele vagyok ötletekkel, annyiféle hatás ér e téren, hogy el sem tudnám söpörni magamtól õket, ha elkezdõdik egy ilyen folyamat, már életre kel bennem a zene, nem is tehetek ellene semmit. Szövegeket illetõen természetesen sok minden ihlet, saját életemtõl kezdve, mindenféle eseményeken át könyvekig, amiket olvasok.
Amikor a zenészeidet magad köré gyûjtöd más módszert használsz-e turnéhoz és lemezfelvételhez? Mi alapján választod ki õket?
Tudod, nem is én szedem össze õket, hanem, hogy úgy mondjam rám szállnak, hogy velem akarnak játszani, így amikor valaki odajön, csak választanom kell, meg kell hallgatnom, kipróbálnom, hogy beillik-e az elképzeléseim közé.
A régi zenésztársaid között sok nagy név volt már, például az elhunyt Cozy Powell, vagy Jeff Scott Soto, de sorolhatnám még, szóval van köztük olyan, aki a barátod, vagy közelebb áll hozzád?
Igazából nem mondanám, hogy bárki is közelebb állna hozzám a többieknél, a legtöbbjükkel egyformán jó barátságban vagyok, természetesen, nehéz is lenne e nélkül jól együtt dolgozni!
Van idõd a sok turnézás, felvétel között valami hobbira is?
Persze! Nagyon szeretek teniszezni, imádom hajtani a Ferrarimat, aztán repülõgép-modelleket építek, rengeteget olvasok, és nagyon sokat játszom a fiammal, nagyjából ennyi. Tudod, annyira azért nem vagyok leterhelve, mint kívülrõl látszik, szóval ha kevés idõm is van, próbálom intenzíven tölteni, és nagyon tudom élvezni ezeket a dolgokat!
Mennyi idõs a kisfiad?
Márciusban lesz öt éves.
Õ is zenész lesz majd?
Ó, ezt talán tõle kéne megkérdezned! Hahaha!
Jól tudom, hogy õ az egyetlen gyereked?
Igen, legalábbis nem tudok róla, hogy lenne másik is, hahaha!
Volt valaki a családodban, aki zenélt, honnan örökölted a tehetségedet?
Kétségtelen, hogy családi örökség részese vagyok, nagyon-nagyon sok zenész volt a családomban. Hihetetlen, mert általában fordítva szokott lenni, de engem szinte belekényszerítettek a zenészpályába, hisz tudod, ha egy srác zenész akar lenni, inkább ellene vannak az öregei... Nálunk már a bátyám és a nõvérem is nagyon jó zenészek voltak, édesanyám egy kórusban énekelt, de idõnként énekelt dzsesszt, operát is. A nagybátyám is nagyon híres zenész volt, az apám gitáros volt de énekelt is, a nagyapám dobos volt, de még folytathatnám tovább... Én voltam a legkisebb gyerek a családban, szinte együtt nõttem fel a zenetanulással. Érdekes, de nem igazán voltam oda gyerekkoromban ezekért a zeneórákért meg a zenélésért, de komolyan! Hahaha!
Gondolom, mostanra azért egészen megszeretted...
Hát, ez lett az életem!
Olvastam valahol, hogy szereted a macskákat. Van otthon neked is?
Egy macskám és egy kutyám van. A kutya igazándiból a feleségemé, egy máltai pincsi, nekem sose jutott volna eszembe ilyen pici kutyát hazahozni, tudod, egy nagyon kis termetû kutya, bár igen aranyos, de nem nagyon hinném, hogy magamnak megvettem volna... A macsekom viszont egy nagyon különleges fajta, egy himalájamacska, fehér szõre, kék szeme van, a pofija meg a tappancsai barnák, elragadó állat, a neve Gizmo. A kutya meg Snoopy. Tudod, nagy macskás vagyok, már amióta élek, mindig macskák vettek körül, de volt már vadászgörényem is, õk is nagyon muris állatok, de a feleségem eltiltott tõlük... Ismered a vadászgörényeket?
Igen, és szerintem is nagyon bûbájosak! De tudod, én mindenféle állatot nagyon szeretek!
Hú, hát én a hüllõk kivételével tudom csak ugyanezt elmondani... A hüllõket ki nem állhatom. Nem bírom elviselni a kígyókat, meg az ilyesmiket.
Hát, nem baj, ne is törõdj velük, tarts ki a macskánál meg a kutyánál!
Inkább a macskánál, maradjunk annyiban. Mind más egyéniség, és a kutyákkal ellentétben, akik állandóan ott nyüzsögnek körülötted, lesnek, állandóan ugatnak mindenfélére, s ezt nem nagyon szeretem, a macskák viszont le se szarják a világot, történhet bármi, teljesen nyugisak maradnak, nem csapnak zajt, csak szeretik a gazdájukat. A családomban már akkor is volt macska, mielõtt én megszülettem, s nekem is volt mindig macskám, sokkal jobban szeretem a macskákat azóta is, viszont kutyám sosem volt egész a legutóbbi idõkig.
Volt gyerekkorodban más elképzelésed a jövõdrõl a zenei pályán kívül? Akartál lenni mondjuk pilóta, vagy ûrhajós?
Hát, ilyesmi nem, én harcos akartam lenni, igazi nagy hõs, mindenféle játékom volt, kardom, pajzsom, ilyesmik, harcos akartam lenni, nem gitáros! Akkor gondoltam csak a gitározásra, amikor láttam felvételen Jimi Hendrixet lángoló gitárral, ez iszonyúan megtetszett, szóval ide lehet visszavezetni a gitárosságomat!
Mi volt az elsõ albumod, amit megvettél?
Igazából úgy kaptam, a Deep Purple-tõl a Fireball.
És a legutolsó?
Háááát, nem emlékszem... Inkább mesélek a filmek iránti rajongásomról, jó, arra még lehet, hogy emlékszem, milyen DVD-t vettem, tudod, jobban szeretek filmet nézni, mint zenét hallgatni... Van otthon egy vetítõ-szobám, felszerelve mindenfélével, ott szoktam "mozizni". Leginkább a háborús filmeket szeretem, a középkori sztorikat, nagyon sokat vagyok ott, ha ráérek filmet nézni. Hát, közben gondolkodtam a DVD-n is, de nem jut eszembe az sem.
Hiszel valamilyen misztikus, rejtélyes, vagy transzcendens dologban, vagy a realitások embere vagy?
Nos, ez egy igen jó kérdés! Tudod, sok-sok-sok évvel ezelõtt tanultam mindenféle kultúráról, elég sokat tudok a vallásokról, mítoszokról, ilyesmikrõl, ez mind nagyon érdekes dolog, izgalmas, szóval érdeklõdés szintjén figyelek ilyesmikre. Egyébként csupán egyetlen dolog van, amirõl szilárdan meg vagyok gyõzõdve, ez pedig a földön kívüli élet létezése. Hiszem, hogy volt olyan földön kívüli faj, amely nagy hatással volt a földi életre, kultúrára, befolyásolták az embereket. Gondolok itt az egyiptomiakra, a dél-amerikaiakra, tudod, gondolom.
Igen, olvastam ilyen elméletekrõl.
Von Däniken ötletei azok, amik hozzám is közel állnak, nagyon logikusnak tûnik számomra az õ szemén át nézve ez a kérdés, bár ennek már vagy harminc éve, azóta is születtek új felfedezések, új elméletek. De abban biztos vagyok, hogy egyszerûen nem lehetünk egyedül a világegyetemben, kizárt, hogy ne legyen másmilyen élet is! Mindettõl függetlenül két lábbal a földön járó ember vagyok, azt hiszem mindenki zsebében kell legyen egy csekk egy jó adag valóságérzettel, anélkül nem lehet boldogulni. Ha nem értenénk a világot magunk körül, mindenféle dolgokkal lehetne befolyásolni a döntéseinket, a gondolkodásunkat.
Ha meghallod azt a szót, hogy félelem, mi jut elõször eszedbe? Mitõl félsz igazán?
A legjobban az újságíróktól félek! Meg a kígyóktól. Hahaha!
Nem túl szép tõled, hogy pont az újságíróktól félsz!
Na jó, nem mindegyiktõl félek, de tudod, ez ma már a tizenkettedik interjúm, szóval muszáj volt valahogy ezt kimondanom... Komolyra fordítva a szót, azt hiszem, egy interjú az önkifejezésnek, mármint az alany szempontjából nem éppen a legerõsebb formája, és sajnos nagyon sok negatív élményem van a sajtóval kapcsolatosan, nagyon sokszor nem a megfelelõ megközelítésben ábrázolnak, félrevezetik az olvasót rólam, szóval van itt valami, amit nem egészen értek, hogy miért van. Azt hiszem, egy zenésznek elsõsorban a zenéjén keresztül kell tudnia magát adni, hiszen ha rossz passzban van, legfeljebb nem vidám zenét játszik, beszélgetésben ezt viszont nehéz az elvárásoknak megfelelõen tálalni. Nos, ami a lényeg, igazából azért a kígyóktól jobban tartok. Meg az atomháborútól, ilyesmiktõl is, természetesen.
Hát az újságírókat már értem, de azt hiszem, egy kígyó sosem fog negatív tartalmú cikkeket írni rólad...
Én mégis úgy vélem, rémisztõ állatok!!! Hahaha!
Hát nem fárasztlak tovább a hülyeségeimmel. Az új albummal merrefelé mégy turnézni?
A világba. Mindenhova, ahova csak lehet, Japántól Dél-Amerikáig, mint mindig.
Akkor lelkesen várhatnak a rajongóid!
Le fogom zenélni az agyukat!!!
No, Yngwie, akkor köszönöm, hogy fáraszthattalak a kérdéseimmel, pihenj egy nagyot! Az albumhoz meg a turnéhoz pedig sok sikert! És kérlek, a kedvemért ne félj a kígyóktól se annyira!
Hahaha! Nos, errõl sajnos nem tehetek, félek és kész, így nem ígérhetek semmit neked! De nem foglakozom velük, oké? Inkább majd zenélek! És köszönöm a beszélgetést én is! Jó éjt!

Gyebnár Mónika