APOKRIF
Az Apokrif
zenéje nem kimondottan kemény muzsika, de mivel újságunk próbál minél szélesebb
réteget megfogni, így ez simán belefér. Egy e-mail váltás során Solymosi László
énekes/frontember válaszolt kérdéseinkre.
Elõször is mutasd be a zenkart , kik alkotjá k mióta léteztek?
A zenekar története közvetett úton 1997-re, a Bocs, Hogy Élünk E-klub-beli búcsúkoncertjéig
nyúlik vissza. Akkor határoztam el, hogy a bennem felhalmozódott dalokat egy
új formációban mindenképpen meg akarom hangszerelni, úgy hogy én legyek, és
mégis valami új és eredeti legyen. Az ott megjelent újságíróknak csak poén szintjén
le is nyilatkoztam, hogy hozzáfogok az Apokrif megvalósításához. Sok keresgélés,
és próbálkozás után, 1999-re alakult ki az a háromtagú formáció, amely ma már
hála Istennek egyre több és többször szerepel az ország klubjaiban, fesztiváljain.
Rajtam kívül jelenleg Puskás István gitáros, zeneszerzõ és Szilágyi Attila billentyûs,
zeneszerzõ alkotja az Apokrifot.
Egy idõben rendszeresen lehetett rólatok olvasni a MHH-ban, de aztán eltûntetek.
Mi ennek az oka?
Az, hogy a Hammerben cikkeztek rólunk elsõsorban Uzseka Norbert barátomnak köszönhetõ,
hiszen mûfajilag a lap alapvetõen behatárolt, és a mi zenei világunk csak nagyon
tágan fér bele az õ tematikájukba. Interjút így soha nem is vállaltak velem
- bár Norbi nagyon szeretett volna velem legalább egy beszélgetést, hiszen õ
nagyon szerette a BHÉ-t is és az Apokrif dalok elvont világa is közel áll hozzá
-, mindössze az általam elkészített dalok demóját juttattam el Norbinak , õ
pedig leírta róla a véleményét. Mivel lassan összeállt a teljes zenei anyag
, sõt ma már az elsõ lemez stúdiófelvételei is elkészültek - bízom benne, hogy
szeptemberre végre boltokba is kerül - így több demófelvételt nem küldhettem
MHH-ba. Egyszerûen ezért nem volt az elmúlt néhány idõszakban rólunk benne semmi
érdemleges.
Említetted az elsõ lemezt, mesélj róla légy szíves!
Újkor címmel rögzítettünk 14 dalt a budapesti Sound Master Stúdióban április,
május folyamán. Vannak köztük a demókról már jól ismert dalok (Érintés, Révület
elõtt, Révület stb.), és van rajta néhány egészen egyedi új dal (Posztumusz
vagyok, Semmi sem számít, stb.). A dalokat egységesítettük és modernizáltuk
egy kicsit, de remélem úgy, hogy megmaradt az igazán ránk jellemzõ egyedi hangzás,
az az Apokrifos töltés és gondolkodás, amely mindenképpen stílusteremtõ. A magam
zenei világában, úgy érzem szerves része annak a gondolkodásnak, amely a Bocs
Hogy Élünket is jellemezte annak idején - ezt a ma már egyre több BHÉ fun levélbõl
is le tudom szûrni - mégis újszerû lett. Ez számomra és a többiek számára is
nagyon fontos volt, hiszen lehet valakit imádni, vagy utálni, de felismerni
mindenképpen csak az egyediségérõl lehet.
A szövegeiteket te írod, honnan merítkezel, ugyanis nem mindennapi a dalaid
témája?
Sok minden hat és hatott rám már az életem során. A tanulmányaimtól kezdve,
mivel magyar-történelem szakos tanárként végeztem annak idején, a misztikus,
távol-keleti filozófián át, a körülöttem zajló, élõ embereken keresztül minden
formál, és ezek együttesen csapódnak le a szövegeimben. A legfontosabb számomra
az, hogy az általam leírt gondolatok valójában gondolkoztassanak, hogy esetleg
kimondjanak árnyaltan és az árnyaltság fontos, én nem szeretem a szájbarágós
szövegeket, sem a pénz mögé bújtatott álszókimondást- olyan gondolatokat, amely
talán mindenkiben ott feszülnek, csak esetleg nem tudja kimondani. Ezt a belsõ
feszültséget, ezt a mindenki számára szükséges filozófiát szeretném én jelenteni
a dalaimat hallgatók számára. Példaképp egy részlet a Posztumusz vagyokból: "Túl már mindenen, túl az életen/ árnyékvilágban élek/ Bennem az alkonyat/ benned
a képzelet/ Penge élen az élet"
Érdekes módon élõ dob nélkül léptek fel, ez szándékos, vagy csak nem találtatok
erre a célra alkalmas embert?
Eredetileg öttagú, hagyományos felépítésû zenekarnak indultunk. Sajnálatos módon
azok a zenészek, akikkel a ritmusszekciót kialakítottuk - bár nagyon jó emberek
voltak -, zeneileg nem igazán tudták azt és úgy nyújtani, ahogy nekünk kellett.
Így végül kényszerûségbõl nyúltunk szintetikus alapokhoz, de ma már erre építettük
fel a zenénket. Elhagytuk a hagyományos hangzást, és megpróbáltuk kihasználni
a szintetikus ritmus plusz lehetõségeit. Késõbb, h a nagyszínpados, nagyobb
apparátussal mûködõ koncertet adhatunk majd, akkor mindenképpen kombináljuk
majd a két ritmikai megoldást. Ami viszont közeli újdonság az az, hogy a közeljövõben
a zenekar feltehetõen kiegészül egy nagyon tehetséges hegedûssel. A srác elektromos,
különleges effektekkel kiegészítve játszik, így talán azt az ígéretem is beválthatom,
hogy hangszerelésében is extrákkal egészül ki a zene.
Ha már a koncerteknél tartunk, milyenek a tapasztalataid az országos helyzetrõl?
Egyáltalán milyen sûrûn sikerül fellépéshez jutni?
Vegyes érzelmekkel viseltetek a mai magyarországi viszonyokról. Kevés az igazán
jól mûködõ klub, a közönség is nehezen mozdul ki egy számára kevésbé ismert
zenekarra. Így egy kicsi beszûkült, kevésbé keresõ, és sokkal nehezebben emészti
meg az újdonságokat. Sok esetben, és ez velünk is megtörtént már egy-két esetben,
a klubok mûködtetõi nem megbízhatóak. Nem rakják ki a leküldött plakátokat,
nem foglalkoznak azzal, hogy biztosítsák a koncerthez nélkülözhetetlen feltételeket,
becsapják a zenekarokat stb. (Ezt még olyanokkal is megtették mint a Quimby,
pedig õk ma elismert zenekarnak számítanak). Csak azért érdemes klubokban fellépni,
mert vannak olyanok még, hála Istennek, akik igénylik azt a pluszt, amit csak
egy élõ koncert adhat meg. Vannak olyanok, akik keresik azokat a zenekarokat,
akik nem alkusznak meg mindenáron, hanem számukra fontos megvalósítsák önmagukat
- legyen az bármilyen zenei stílus, hiszn nem csak a rock, hanem a pop, a dark,
stb. is jó, ha igényes a produkció - , és mindent megtesznek a céljaik érdekében.
Szólni akarnak és hatni, nem csak megfelelni és kiszolgálni. Így átlagosan havi
3-4 koncertet szoktunk adni, váltakozó fogadtatással, de talán egyre több elkötelezett
rajongóval.
A zenétek hogyan
jellemeznéd?
Én úgy nevezem a stílusunkat, hogy NEW GRADE. Ötvözete a new wavenek, a rocknak,
a popnak, a darknak, az alternatív zenei gyökereknek és esetenként az angolszász
népzenének. Ezekbõl a hatásokból alakult ki az a muzsika, amely ma az Apokrif.
Bízom benne, hogy bárhol játszunk, megismerik a zenénk, egyediek tudunk lenni.
Mivel foglalkoztok a magánéletben?
Pusi csak zenél, több formációban külsõzik a megélhetés érdekében. Attila egy
fûtéstechnikai cégnél keresi a kenyerét, jómagam pedig televízióknak vagyok
szerkesztõ-riporter, illetve újságíró.
Figyeled a hazai fanzikat, mi a véleményed róluk?
Engem nem a divat, hane a zene érdel igazán. Hogy ki, mit hogyan próbál megvalósítani
és miért, abba kritikusként nem kívánok belefolyni.
Mi van a Bocs Hogy Élünk zenekarral, én sajnos sohasem
hallottam?
A zenekar hivatalosan 1997-ben megszûnt. Stílusteremtõként
mi voltunk a gothikus rock magyar megteremtõi, ez elévülhetetlen
érdemünk. Hivatalosan - bár sokan hamisították
- egy kazettánk jelent meg. Kalózdemó rengeteg bolyong
az országban. Néhány nappal ezelõtt megkeresett
a zenekar volt dobosa, hogy a Pecsában csináljunk egy igazi nagyszabású
Bocs Hogy Élünk búcsút, egybekötve azzal, hogy
felvesszük azt a 20-22 számot, amelyet igazán szerettek a
zenekar rajongói. Esetleg össze is kötnénk a koncertet
egy Gothic Fesztivállal. Ehhez azonban támogató, pénz
és reklám kell. Ha valaki, úgy érzi ebben segít
én nagyon szívesen megcsinálom (levélben vagy emilen
elér: Solymosi László Nagykáta, Somogyi B. út
2. 2760. ,
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
).
Szerveztél egyszer egy Depeche Mode-estet, lesz ennek folytatása?
Arra az estre az E-klubból Sebi, Sebestyén László
kért fel. Így lettünk házigazdák. Elkészítettünk
közel 25 DM dalt, fellépett vendégként a Neo, a Syntetic,
a Shape, Veres János a Land of Charon-ból, Huszti Béci
és még sokan mások. Közel 6-700 ember volt a programon
egy vasárnap esti napon, a hangulat jó volt, azt hiszem jól
sikerült. Folytatása akkor lehet, ha valaki felkér rá,
és biztosítja hozzá a feltételeket.
Mi lesz a folytatás?
Szeptemberben lemez. Aztán koncertek. Remélem egyre több
embernek adhatunk valami olyan pluszt, amit csak tõlünk, az Apokriftól
kaphat meg.
Rob