Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon
Axel Rudi Pell

Axel Rudi Pell, a német gitárzseni, régi nagy kedvencem. Április tizedikén késõ este faggattam ki új albuma megjelenésének ürügyén. Amilyen szépséges balladákat írt, ugyanolyan nagy mókamesternek is tûnt!

Helló, Axel! Nem vagy még túl fáradt?
Nem, minden oké, remekül vagyok! Talán úgy véled, túl késõ van már?
Gondolom sok interjút csináltál már. Hányon vagy túl a mai napon?
Már kilenc volt, te vagy a tizedik. Nem vagyok fáradt ugyan, de ha olyasmit kérdezel, amit ma már más is kérdezett, lehet, hogy azt fogom hinni, már megválaszoltam a kérdésedre, szóval ne csodálkozz, ha néha gondolkodom majd egy kicsit!
No, akkor térjünk a lényegre! Hadd gratuláljak az albumhoz elõször is! Ismét egy szépséges és csodás Axel Rudi Pell album született, a Shadow Zone. Elmesélnéd, hol és mikor vettétek fel?
Persze. De elõször megköszönném a bókot, kedves vagy igazán! Németországban, Gelsenkirchen-ben vettük fel, december harmadika és március között készült. Pár hete fejeztük be. Neked csak a promóciós CD van egyelõre, ugye? Azon még csak egy nagyjából készült keverés hallható, a végleges verzió ennél sokkal jobban szól. A végsõ keveréssel igazán kitûnõ hangzást értünk el, ez már sokkal erõteljesebben szól.
Zeneileg azért, hidd el, a promó is remek, még ha a keverése nem is volt végleges! A csapatod felállásáról ejthetnénk pár szót. Mindannyian nagyszerû zenészek, de hát neked ez gondolom természetes is, hiszen te is egy kiváló gitáros vagy. Rólad kérdeznék elõször. Mikor fogtál elõször gitárt a kezedbe?
Piszok rég volt. Valamikor a hetvenes évek legelején, 72 körül. Láttam a tévében a Deep Purple-t, és annyira magukkal ragadott a zenéjük, hogy elhatároztam, én is zenélni fogok. Az elsõ zenekarom 1974-ben kezdett játszani.
Húha, tudod, te akkor még nagyon fiatal voltál!
Aha, valami rémlik...Hahaha!
Kik voltak a legnagyobb hatással rád akkoriban? Említetted a Deep Purple-t, de gondolom más is volt.
Persze. A Deep Purple gitáros Ritchie Blackmore, aki késõbb a Rainbow-ban játszott, szóval õ volt és jelenleg is õ a legnagyobb hatású zenész, ami engem illet. Mások, a gitárosok közül Michael Schenker, Uli John Roth, Jimi Hendrix, szóval ezek az öreg srácok.
Ha öregek is, de hatalmasak! Mi volt életed legnagyobb eddigi tévedése?
Talán a Steeler elsõ szerzõdése... Nagyon rossz szerzõdés volt, de hát kezdõ, fiatal zenészek voltunk, egyszerûen csak büszkék akartunk lenni rá, hogy van lemezszerzõdésünk végre. Magánéletben pedig az, hogy túlzottan jó voltam a barátnõimhez. Aki csak volt, mind otthagyott. Hahaha!
Szegény-szegény Axel! És mi volt a legnagyobb sikered amai napig?
Hú, hát ezt nem tudom... Egyszerûen nem tudom megmondani.
Nem valamelyik albumod?
De, azt hiszem igazad lesz, a legutóbbi albumom. De már nem sokáig! Itt az új, és, tudod, mindig a legújabb a legjobb!
Zenésztársaidat illetõen is kérdezõsködnék egy kicsit. Eddig csak egyikükkel beszéltem, Ferdy Doernberg-gel.
Õ nagyon nagy és rendkívül tehetséges zenész. Rengetegféle különbözõ hangszeren játszik, például szerintem slide-gitárosként is nagyszerû, amin a saját csapatában, a Rough Silk-ben játszik. Nagyon profi zenész, õ mindig tudja, milyen hangzások illenek bele az én zenémbe. Óriás a Hammond orgonisták között is. Iszonyú jó vele együtt dolgozni! És e mellett remek fickó, bár néha kicsit sokat beszél, sokszor rá kell szólni: "Ferdy, maradj már csöndben" mire õ csak behúzza a nyakát "Oké, oké, oké" Hahaha!
Mike Terrana szintén egy jól ismert és kitûnõ képességû dobos. Vele mikor találkoztál? Akkor, amikor átköltözött Európába?
Ha jól emlékszem 1998 szeptemberében találkoztunk. Roland Grapow hozott össze vele. Épp a dobosokról dumáltunk, említettem neki, hogy otthagyott a korábbi dobosom, mivel csakis a Stratovarius-ra akart koncentrálni, ahol játszik, szóval ekkor Roland megkérdezte, hogy "Mit szólnál Mike Terrana-hoz, mert õ épp most költözött át Európába, szóljak neki, hogy hívjon fel, ha érdekli a dolog?" Mondtam neki, hogy persze, hiszen így nem kell hosszan tartó meghallgatásokat szerveznem a dobos-jelöltjeimnek. Nagyjából két-három órával késõbb csöngött a telefonom. "Mike Terrana vagyok, tudok segíteni valamiben?" -ezt valami eltorzított géphangon adta elõ, én meg ugyanígy feleltem "Persze, elmosogathatnál, esetleg csinálhatnál valami kaját is. NEM, NEM, csak hülyülök!" Kapásból röhögtünk egy jót! Nagyon klassz srác, rengetegszer megnevettet minket, nagyjából úgy ötpercenként. Azt hiszem dilis egy kissé, de nagyon nagy dobos!
Volker Krawzcak, a bõgõsöd. Róla nem tudok túl sokat, csak azt, hogy régen a Steeler-ben együtt játszottatok. Régi cimborád?
Nagyjából 1978 óta ismerem õt, s valóban régi barát. Az elsõ csapat amiben együtt játszottunk még egy amatõr zenekar volt, még a Steeler elõtt. A Steeler utolsó idõszakában kicsit eltávolodtunk egymástól zeneileg, másik bõgõs került helyette a csapatba akkor, de mindig kapcsolatban maradtunk.
Akkor már csak az énekesed, Johnny Gioeli van hátra. Úgy gondolom, igazán nagyszerû torok, benne van némi az elõdjének, Jeff Scott Soto-nak a hangjából is, de emellett még hasonlít a régi Jon Bon Jovi-ra is kicsit, ebbõl a két hangból remek keveréket szedett össze magának s nagyon beleillik a zenédbe.
Ami azt illeti, szerintem is passzol, azt hiszem õ a legmegfelelõbb énekes az általam játszott zenéhez. Persze csak Ronnie James Dio-n kívül... Hahaha! De ami a Bon Jovi dolgot illeti, ezzel nem tudok egyetérteni, bár nagyon sokan mondták már ezt. Amikor Johnny-nak szóltam errõl, vagy ha neki említette meg valaki, õ csak rázta dühösen a fejét "Nem, nem, nem! Én Gioeli vagyok, nem Jovi!!! Ettõl a hasonlítástól mindig dühös lesz... De persze mindenkinek más a meglátása arról, hogy kihez is hasonlít az õ hangja. Volt, aki szerint Paul Stanley-hez a Kiss-bõl, én meg csak megrökönyödve kérdeztem vissza "Micsoda? Kiss??? Hát én aztán ilyet nem hallok a hangjában!" Mások szerint meg Klaus Meine hangjához hasonlít Johnny-é. Én azt hiszem, õ egyszerûen csak Gioeli.
Mikor találkoztál Johhny-val?
Ez egy nagyon hosszú történet, amit megpróbálok lerövidíteni. Új énekes kellett, Johnny volt a legelsõ a listámon, de iszonyú nehéz volt megtalálni õt. Mindenki azt mondta csak, hogy "Á, már nem énekel, teljesen felhagyott a zenéléssel, van egy nagy Internetes cége az USA-ban, nem is érdekli a zene..." Úgy tûnt akkor, hogy nem lesz könnyû felvenni vele a kapcsolatot, senkinek sem volt meg Johnny címe, így hát valahogyan ki kellett nyomoznom. Aztán egy Hot Line rajongói oldalon találtam az Interneten rá egy vendégkönyvben valakire, aki megvett valami cuccot Johnny-tól, írtam ennek a srácnak rögtön, elmeséltem neki a sztorimat, és kértem, hogy adja meg Johnny e-mail címét. A srác egyszerûen továbbította Johnny-nak a levelemet. Egy-két órával késõbb jött egy e-mail Johnny-tól, kérdezte, mit tehet értem, aztán hosszas e-mail küldözgetés kezdõdött közöttünk. Négy héten át csak írtunk és írtunk egymásnak, mire õ végre azt mondta, "Oké, meggyõztél, elvállalom." Telefonon egyetlen szót sem váltottunk, csak azon a napon, amikor megérkezett hozzánk. Egészen addig csak leveleztünk!
No, akkor úgy hiszem át is térhetünk más témára. E-mailekrõl meséltél. Milyennek találod az Internetet?
Igen, valóban, az e-mail a lehetõ legjobb kommunikációs eszköz, ami csak létezik manapság. Ha nem lenne ez, minden sokkal lassabban menne csak, szóval én boldog vagyok, hogy létezik ez a gyors és kiváló eszköz!
Hát igen, és persze sokkal olcsóbb is, mint mondjuk telefonálni...
Igen, de nagyon igazad van! Úgyhogy a többi kérdésedet légy szíves küldd is el e-mailben.... Hahaha!
Na ne csináld ezt velem! Olyan szép a hangod, hallani akarom még!
Rendben, de csak most az egyszer... Hahaha!
Beszélgettünk az énekesekrõl. Itt van például még egy remek hard rock énekes, Jorn Lande, róla mi a véleményed? Nem gondoltál arra, hogy meghívd egyik albumodra énekelni?
Hm. Hát õ az egyik kedvenc énekesem... Most az ex-Helloween gitárossal, Roland Grapow-val dolgoznak valami jó kis projekten. Sajnos nem túl régóta ismerem, így nem nagyon tudtam, hogy micsoda hangja is van, ezért nem is jutott fel a listámra. Elõször a Nostradamus-on hallottam énekelni. De megvettem a szólólemezét is, a Worldchanger-t, nagyon tetszik!
Akkor térjünk vissza hozzád, és bocs a kitérõért! Nekem úgy tûnik, egyre többen veszik elõ újra a régi hard rock stílust manapság. A mai fiatal rockrajongók viszont szinte alig tudnak valamit a régi nagyokról, mint például a Rainbow. Ennek ellenére, mit gondolsz, a rajongói réteged kibõvülhet ezekkel a fiatal srácokkal is?
Hát, hogy õszinte legyek, nem nagyon hiszem. Annyi nu metál banda van manapság, aki leköti az õ figyelmüket, de én nagyon nem szeretem azt a mûfajt- kevesebb gitárszóló van, szörnyû ének, persze akad egy-két érdekesebb dal, de ez minden. Sajnos nem nagyon ismerek ilyen fiatal srácokat, így nehéz lenne errõl érdemben beszélnem. El sem tudom képzelni, mit gondolhatnak ezek a nu metálos srácok a Rainbow-ról például.
Hát akkor a rajongóid az idõsebb korosztályhoz tartoznak, mármint ezeknél a srácoknál idõsebbekhez?
Azt hiszem, kicsit valóban idõsebbek, mint az átlag metálközönség. Amikor Németországban volt pár koncertem nemrég, sokat figyeltem a közönséget, és kiszúrtam elég sok idõsebb arcot köztük. Az idõsebb alatt a harmincon túliakat értem. De volt pár negyvenes, ötvenes arc is, sõt, talán még hatvan felettiek is. Érdekes volt ezt látni, s azt is, hogy tényleg élvezik a zenémet. Azt hiszem, ez azért is van, mert nem túl sok nekik zenélõ csapat van, s én valahogy közel tudtam kerülni hozzájuk.
Most az idõsebb generációkról beszéltünk. Mi a helyzet a fiatalokkal? Azt hiszem, néhányan, akik most kezdenek gitározni, téged tekintenek a példaképüknek. Kik voltak a te példaképeid?
Hát csakis én magam! Hahaha! Csak ökörködök megint, ne félj. A legnagyobb Ritchie Blackmore, Micheal Schenker, Uli John Roth, Jimi Hendrix - mint õket már említettem is korábban. De szeretem még Steve Lukather-t és Steve Vai-t is, bár õ már kissé túl technikás az én ízlésemhez.
A dalaid a te gyermekeid, odaengedtél valakit még a szülõágyukhoz? Arra gondolok, hogy Ferdy Doernbeng kitûnõ zeneszerzõ is, például õ segített a dalírásban neked?
Tudod, magamnak is annyi ötletem van, hogy nincs szükség arra, hogy kisegítsenek e téren. Pár hónap alatt összehozok egy lemezanyagot, de nem csak a zenei részét, hanem az énekdallamot is én írom meg, a szövegeket is, és mondhatom, piszokul élvezem ezt! Meg aztán ha mások írnának nekem, nem lehetne olyan egységes az album sem, lennének teljesen különbözõ stílusú dalok rajta, és ez nem biztos, hogy tetszene a rajongóimnak. Leginkább mégis az öröm miatt csinálok mindent magam, és ezen nem is akarok változtatni. Jól érzem magamat így.
Ugyanazzal a csapattal dolgozol már négy éve. Hogy csinálod ezt?
Tudod, hatalmas pénzösszegekkel tudom csak kényszeríteni õket a maradásra! Hahaha! Na, már megint hülyülök veled! Tudod, amolyan baráti társaság vagyunk. Nagyon fura volt, amikor elõször találkoztunk, együtt mindannyian, mivel hiába játszottak õk mind ugyanazon a lemezen, senki sem ismerte a másikat, hiszen a felvételeknél sem találkoztak. De nagyon hamar összehaverkodtunk mind, ez nem volt nehéz, sokat nevettünk együtt a fotózásokon, a koncertek alkalmával. Mindenki nagyon pozitív ember, senki sem lóg ki a társaságból, meg lehet velük dumálni bármit, mindenben együttmûködõk, és ez nagyszerû dolog!
Említetted a szövegeket. Mi ihleti õket? Saját élményeid?
Ó, nagyon sokféle dolog! Nagyon szeretem a Dio féle szövegvilágot, a fantasy-t, a misztikumot, de persze a saját életem is írásra késztet. Amikor például a legutóbbi barátnõm otthagyott tavaly év végén, pont akkor kezdtem írni a balladák szövegeit a lemezhez, így teljesen a saját érzéseimet írtam bele például a Heartbreaker-be, amit neki is ajánlottam. A másik ballada, a All The Rest Of My Life pedig a következõ, jövõbeli barátnõmnek szól, akivel még sajnos nem sikerült megismerkednem.
Az All The rest Of My Life egy gyönyörû dal, úgyhogy ha az a jövõrõl szól, akkor biztosan a te jövõd is az lesz! Szó esett Jeff Scott Soto-ról, a korábbi énekesedrõl is. Mit tudsz róla, a szólókarrierjérõl?
Tartjuk a kapcsolatot, e-mailezünk rendszeresen. Van egy új csapata, a Humanimal, Marcel Jacob-bal. De úgy tudom, most készülõdik a következõ szólóalbumára, és egy pár koncertje is lesz, ahol a karrierjének különbözõ állomásait érintõen fog énekelni régi dalaiból is, az enyéimbõl is, Yngwie-ébõl is, a Talisman-tõl is. Nagyon tehetséges srác, óriási a hangja.
Említetted, hogy szereted a szövegeidben a fantasy világát. Úgy vélem, a borítód illik ehhez a világhoz, remek fantasy festmény! Ki készítette a képet?
Egy Mark Linnert nevû kölni srác, õ csinálta az elmúlt néhány albumom borítóképét is. Nem tudom, hogy lesz vele tovább, épp a minap említette, hogy átköltözik Ausztráliába.
Ennyire rossz az idõ felétek, hogy szegény srácnak a déli féltekére kell vándorolnia?
Hát, ami az idõjárást illeti, lehetne jobb, az biztos. Nem esik ugyan, de hideg van, úgy 10-11 fok körül.
No, ha a borítófestõd Ausztráliába evez, mi is evezzünk tovább! Milyen gitárokat használsz? Miken játszol stúdióban és koncerteken?
Leginkább Fender Stratocaster-eket használok, a szólókhoz mindenképpen, a ritmus részekhez pedig egyedi készítésûeket, de szintén Stratocaster-eket. Pár éve csináltattam õket. Nem mindig ugyanazon a gitáron játszom el a szólókat, persze mind ugyanúgy néz ki, de a hangjuk mindnek más. Jelenleg 11-12 különbözõ Stratocaster-em van, mindegyik másképp szól, és általában végig szoktam próbálgatni, hogy egy adott szóló melyikkel jön át a legjobban.
Van valami hobbid, van idõd ilyesmire egyáltalán?
Hát nehezen, de azért szakítok. Az elmúlt fél évben nem nagyon sikerült ugyan. De nagyon szeretem a Forma1-et, Schumi rajongó vagyok, természetesen! Mostanában majd sokat bámulhatom õt a tévében, de talán lesz idõm némelyik versenyre elutazni is.
A foci nem érdekel?
Huhhh, nem, egyáltalán nem!
Hát, akkor legföljebb nem tõled fogom megtudni a mai Bayern München meccs végeredményét...
Ez fix, nem néztem, nem is tudom, mi lett az eredmény.
No, akkor lassan fejezzük is be a beszélgetést, nem látom sok értelmét a folytatásnak, ha még egy ilyen fontos meccsrõl sem lehet belõled semmit kiszedni!
Hát ezért törtem magamat, hogy megnevettesselek? Képes volnál csak így abbahagyni? Hahaha!
Oké, oké, jókat nevettünk tényleg, de az az igazság, hogy elfogytak a kérdéseim... Hát akkor köszönöm, és örülök, hogy ilyen jó kedved volt, kívánok hasonló jó kedvet a jövõdre is neked, és persze sok sikert az albumhoz! Találd meg a lányt is a dalodhoz hamar!
Köszönöm én is, minden jót neked és az olvasóidnak is!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!