Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon
DENEVÉR STÚDIÓ - CSERFALVI ZOLTÁN

A szolnoki Denevér Stúdióban készült kazettákról már több alkalommal is írtunk a Rock Gyémántok oldalain. Most a stúdió fõnökét, Cserfalvi 'Töfi' Zoltánt faggattuk ki.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? (Korábbi zenekaraid?)
A zene elõször 12 éves koromban fogott meg igazán, konkrétan az elsõ két Edda lemez tetszett meg nagyon. Rögtön utána jött a Motörhead, Judas Priest, Iron Maiden. Igazából az Iron Maiden hatására kezdtem el gitározni, legalábbis elõször az õ nótáikat próbáltam lepötyögni, több-kevesebb sikerrel. Aztán amikor bejött a Metallica '84-ben, én szép lassan beleszerettem a zenéjükbe, és komolyabban gitározni is tõlük tanultam meg. Végigrágtam magam a Ride, Master, Justice albumokon, lehetett is mit tanulni róluk! Zenekart elõször 17 évesen alapítottam, de ez még meglehetõsen komolytalan dolog volt. Az elsõ fontosabb csapatom az Euphoria volt, amit Pesten csináltunk, amíg fõsulira jártam. Olyan arcok voltak benne, mint Fáklya Endy a Carmenbõl, Hornyák Peti a Wellingtonból. Jó kis csapat volt, valami olyasmi zenét csináltunk, mintha a King Diamondot összegyúrták volna a Metallicával. Az Euphoria után egy ideig beugrottam a Senecaba, majd a Macbethbe kerültem, ahol közel négy évet töltöttem el.
Mi ösztönzött arra, hogy belevágj a stúdiózásba? Hogyan indult a stúdió?
Hát, ez egy érdekes történet. Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer hangmérnökként fogok dolgozni, bár mindig is érdekelt a stúdiómunka. Amikor stúdióban dolgoztunk a különbözõ zenekaraimmal, mindig kérdezõsködtem és figyeltem. Tulajdonképpen úgy keveredtem az egészbe, hogy mindig elégedetlenek voltunk az elkészült felvételeinkkel, és kíváncsi voltam, hogy a magyar demók és lemezek jó része miért szól olyan pocsékul. Így aztán kísérletezni kezdtünk a Macbeth-tel. Kölcsön kértünk egy kis négysávos magnót, és a próbateremben elkezdtünk demózni. Aztán egy idõ után ezek a felvételek már jobban szóltak, mint amiket a profi stúdiókból kihoztunk, és ekkor kezdett el derengeni, hogy van tehetségem a hangmérnöki munkához. Akik hallották ezeket a demókat, nem akarták elhinni, hogy nem stúdióban készültek. Késõbb már aztán a környékbeli zenekarok is megkértek, hogy csináljak nekik felvételt. Ezek szintén jól sikerültek, és ekkor kattant be az agyamba, hogy jó lenne hosszabb távon csinálni, hiszen szeretek ezzel foglalkozni, és úgy tûnik, érzékem is van hozzá. Elmentem a hát a Denevér Stúdióba, és megmutattam a felvételeimet. Mondtam, hogy itt akarok dolgozni, a tulaj pedig rábólintott. Ez valamikor két éve történt, azóta odáig fajult a dolog, hogy sikerült megvásárolnom a stúdiót, úgyhogy most már teljesen a magam ura vagyok.
Melyik eddigi munkádra vagy a legbüszkébb? Melyikre a legkevésbé?
Olyan munkát nem adok ki a kezembõl, ami miatt szégyenkeznem kellene. Konkrét munkára pedig különösebben nem szoktam büszke lenni, inkább arra, hogy az itt készült anyagok mindig jó kritikát kapnak a szaklapokban. Arra viszont büszke vagyok, hogy a zenekarok szeretnek nálam dolgozni, elégedettek a munkámmal és megbíznak bennem, elfogadják a tanácsaimat. A bizalom és a jó munkakapcsolat nagyon fontos, mert csak így lehet kihozni a maximumot egy-egy csapatból.
Egy-két emlékezetes felvétel azért mégiscsak akad. Az egyik még az említett próbatermi korszakból származik. A szolnoki Nottingham zenekarral csináltunk egy demót, és nagyon jól sikerült annak ellenére, hogy elég kezdetleges felszereléssel készült. A srácok beküldték a Zenészmagazinba, ahol igen jó kritikát kaptak, pedig ott elég kemény tollú emberek írják le a véleményüket. A másik kedves felvételemet egy német zenekarnak készítettem tavaly nyáron, ami azóta már meg is jelent Németországban CD-n. Épp a napokban küldtek egy tiszteletpéldányt, és nagyon megörültem neki. Azt hiszem, arra tényleg büszke lehetek, hogy már külföldön is jelent meg munkám. Most legutóbb pedig az Árnyak új lemeze, amivel nagyon elégedett vagyok. Majdnem egy teljes hetünk jutott a keverésre, s így sikerült minden nótát aprólékosan kidolgozni. Igazán élvezetes munka volt.
Van-e olyan általános hiba, amelyik a legtöbb bandánál elõfordul? Milyen tanácsaid lennének a kezdõ zenekaroknak?
A leggyakoribb hiba, amin szinte minden zenész átesik, hogy többet akar játszani, mint amit az adott tudásszintje megengedne, és ez bizony meghallatszik a felvételeken is. Közhely, de igaz, hogy a kevesebb néha több. Tudni kell keveset is játszani, nem csak tekerni. Aki ezt nem tanulja meg, abból ritkán válik jó zenész. S hogy mit tanácsolnék? Azt, hogy mindig tartsátok szem elõtt, hogy egy zenekar sohasem a csodazenészektõl mûködik, hanem az olyan kitartó és értelmes arcoktól, akikkel lehet normálisan együtt dolgozni. A másik pedig, hogy ne az ún. "zenészszakmának", hanem magatoknak, és a közönségnek akarjatok zenélni. Ez nagyon lényeges!
Mi a kedvenc szabadidõs elfoglaltságod?
Szabadidõ? Az meg mi? Már jó régen nem volt benne részem, ugyanis én a munkamániás õrültek közé tartozom. Ha már végképp nincs semmi dolgom, akkor rögtön csinálok valami zenekart a meglévõk mellé, csak hogy legyen min dolgozni. Ha mégis ráérek, akkor szeretek olvasni, úszni, búvárkodni, meg persze zenét hallgatni, zenét szerezni.
Milyen zenéket hallgatsz a legszívesebben?
Azt hiszem, ez a felsorolás kicsit meghaladná az újság terjedelmét, de azért röviden: természetesen az összes Metallica, a régebbi Maiden, Judas, Helloween lemezek, aztán Mike Oldfield, Jean Michel Jarre, Satriani, Marty Friedman, Megadeth, Dream Theater, King Diamond, Ozzy, Faith No More, és még sorolhatnám. Ha klasszikus zenét hallgatok, akkor fõleg Bach, Debussy, Ravell, Chopin, vagy épp a Star Wars filmzene jöhet szóba. Amint látod, elég széles a paletta, és biztosan furcsállják is néhányan, hogy miként férhet meg ennyi minden egymás mellett. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy ha valaki ennyi idõt foglalkozik a zenével, mint én, akkor elõbb-utóbb oda lyukad ki, hogy a legkülönfélébb zenékben is megtalálja az értéket.
Mi a véleményed a fanzinekrõl általában? És a Rock Gyémántokról?
Nos, nincs túl nagy ismeretem a fanzinek terén, de mindenképpen jó dolognak tartom, hogy vannak olyan lelkes emberek, akik ilyen újságok készítésébe ölik az energiájukat, mert így sok olyan zenekar is közelebb kerülhet a közönséghez, akikkel a nagyobb szaklapok nem, vagy csak alig tudnak foglalkozni. A Rock Gyémántoknak már láttam néhány számát, és mind kiállítását, mind tartalmát tekintve megnyerte a tetszésemet.
Mi az, amit nem kérdeztem, de szeretnéd elmondani az olvasóknak?
Például nem kérdezted, hogy most játszom-e valahol. A válaszom: igen, a legutóbbi felmérések szerint 3-4 zenekarban is egyszerre. Az egyik az Iron Maidnem (ejtsd: ájron majdnem) névre hallgató formáció, mellyel kizárólag régi Maiden nótákat nyomunk, fõleg a '82-'83-'84-es lemezek anyagát, meg néhány dalt a többi lemezrõl is, 1988-ig bezárólag. A másik zenekarom, ami lényeges, a Rémkoppantók, amivel elég érdekes zenét produkálunk. Ez amolyan reves techno-metal, némi darkos és ipari beütéssel, de ezt majd részletesen egy másik interjúban.
A stúdió címe:
5000 Szolnok, Ady E. út 27.

Ákos

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!