Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Hollywood Rose

Magyarország elsõszámú Guns’n’Roses tribute zenekarával, a Hollywood Rose-zal még 2004-ben találkoztam elõször a Twisted Sister nevû legenda elõtt; már akkor is felhívták magukra a figyelmet, azóta pedig profizmusuknak, kitartásuknak köszönhetõen itthon és külföldön is egyre nagyobb sikereket mondhatnak magukénak. A csapat minden jelentõsebb megmozduláson ott van; legutóbb pl. a MasterHeads tribute turné szervezésében Szegedre is ellátogattak. Jesse (ének), Sunny (gitár), Kanyesz (gitár), Luki (basszusgitár), Zaba (dobok) és Cocó (billentyûk) készségesen a rendelkezésemre is állt egy jó hangulatú, kötetlen beszélgetés erejéig.


Kérlek, meséljetek a zenekar alakulásáról; mikor alakult a Hollywood Rose, hogyan találtatok egymásra?


Cocó: Zaba nagy mesélõ!
Zaba: 2000... 2001…?
Kanyesz: Inkább kézbeveszem itt a dolgokat, mert Zaba nincs a helyzet magaslatán. Tehát a Hollywood Rose 2003-ban alakult, de ennek volt egy elõdje, egy próbálkozás 2001 környékén, abban csak a Zaba meg én voltunk; a végleges formáció 2003-ra tehetõ, egészen pontosan október 15-ére.
A Zabát egy Hooligans turnéról ismertem, együtt turnéztunk a Hooligans-szel, és már akkor beszélgettünk róla, hogy kéne egy ilyen zenekar. Ekkor még csak téma volt, majd egyszer, 2003 nyarán egy bevásárlóközpontban összefutottunk, és akkor mondtuk azt, hogy most ezt meg kell csinálni; és mindenki meg is találta a megfelelõ embert a különbözõ posztokra.

Már egy jó ideje új gitárosotok van Tátrai Sanyi személyében, sõt nem olyan régen énekesi poszton is csere történt, Jesse érkezett Sidd helyére. Arra lennék kíváncsi, hogy a közönség hogyan fogadta a gitáros- illetve énekesváltást?


Kanyesz: Sanyi!
Sunny: Ez az egyetlen Guns’n’Rose tribute zenekar, amelyik lecserélte Axl-t és Slash-t! Ennyi az én hozzáfûznivalóm!
Jesse: Igazából arról nem nagyon tudok beszélni, hogy amikor jött a Sunny, akkor mi történt, bár azt elmondták, hogy a rajongók már az elsõ koncertjén is úgy flasheltek, mintha magát Slash-t látták volna a színpadon; arról viszont tudok beszélni, hogy engem nagyon szeretnek. Tehát azt gondolom, hogy bejött nekik a dolog; nagyon remélem, hogy itt lent Szegeden is be fog jönni!

Bízom benne! (És így utólag elmondhatom, hogy nem is csalódtam!) Valaki, aki itt volt akkor, amikor jött a Sunny, pl. Luki…


Kanyesz: Jó, akkor én mondom…
Luki: Nem ér, nem figyeltem, mi volt a kérdés!

Mindenki (össznépi röhögés közepette): Hogyan fogadták a gitárosváltást!


Luki: Az elsõ pillanattól kezdve sikeres volt a banda, mivel egy olyan ember csatlakozott hozzánk, aki mindig is hiányzott a zenekarból- úgyhogy nagyon jól fogadta a közönség. Én úgy vettem észre, hogy az elsõ buliktól kezdve folyamatosan keresik a társaságát, beszélgetnek vele, szóval szerintem abszolút elfogadták. És csak annyit mondok, hogy a Tátrai Sanyáról van szó! A név magáért beszél!

Guns’n’Roses daloknál mi jelentette/jelenti a legnagyobb nehézséget a számok megtanulásánál illetve eljátszásánál?


Sunny: A Kanyó betanítása!
Kanyesz: Az idõ hiánya megtanulni a számokat…
Luki: Általában kiválasztjuk, hogy mi legyen a következõ szám, amit megtanulunk, otthon szépen mindenki megnézi, leszedi a maga részét, nem a próbateremben nyaggatjuk egymást; majd lemegyünk a próbára, és öszerakjuk. Hallás alapján vagy kotta alapján tanuljuk meg, vagy a kettõ összegyúrva, mert a kották nem mindig pontosak. Amúgy meg csiszoljuk a dalokat folyamatosan.

Vannak olyan tribute zenekarok, akik eleinte csak az anyazenekar számait játsszák, késõbb pedig belevisznek saját dolgokat is. Ti terveztek ilyesmit?


Jesse: Egyelõre, amíg Hollywood Rose néven mint Guns’n’Roses tribute zenekar mûködünk, addig nem. De úgy terveztük, hogy egybõl három lemezt ki fogunk adni- a Guns’n’Roses a Use Your Illusion I-et és II-t adta ki, nekünk pedig annyi saját ötletünk van, hogy egyszerre három lemezt szeretnénk kiadni, az egyik unplugged lesz, a másik koncertfelvétel, a harmadik pedig normál nagylemez. Ilyen még nem fordult elõ a rocktörténetben, mi leszünk az elsõk, akik ezt megvalósítják.

És ezt mikorra tervezitek?


Jesse: Nagyon remélem, hogy minél elõbb, szerintem a jövõ héten.
Kanyesz: Jövõ évben, azt akarta mondani!
Jesse: Na, szóval minél elõbb, nem tudjuk.
Luki: Ez sok idõ, fõleg most, hogy rengeteg koncert van, és nem nagyon tudunk összefutni a próbateremben…
Kanyesz: Egy dolgot azért le kell szögezni: semmiképp sem itthon lesz felvéve!

Elég sokat játszotok külföldön; miben látjátok a legfõbb különbséget a hazai illetve külföldi koncertek, közönség között?


Jesse: Mindenben! Meg kell, hogy mondjam, mindenben, de leginkább az emberekben…
Sunny: Úgy kezdõdik, hogy van sör az öltözõben!
Jesse: … igazából bármit mondhatna az ember, de aki nem volt kint és nem látta, az nem is hiszi el, meg talán csak azt gondolja, hogy nagyképûek vagyunk; de mindenkinek azt kívánom, hogy menjen ki egyszer és lássa, érezze át, ami ott van, mert egy teljesen más világ. Amikor zenésznek nézik az embert… A külföldi közönséget pedig nem kell tapsoltatni- ha nekik tetszik, akkor õk tapsolnak. A magyar közönség meg, tudod, olyan, amikor néz, mint sz*r a lukon, mint hal a szatyorban és pislog, mint pocok a lisztben; mondani kell nekik, hogy vége a nótának, kéne tapsolni! Tehát még ez az alapvetõ dolog is hiányzik, hogy megtisztelem a zenészt azzal, hogy legalább megtapsolom. Nem kell, hogy fizessen a tulajdonos- illetve persze kellene, de legalább a közönség tapsoljon már meg! Nagyon nehéz ez, itthon nincs kultúrája a zenének.

Egyre több tribute zenekar alakul Magyarországon, most is épp a MasterHeads tribute fesztivál keretein belül vagyunk; Ti mit gondoltok errõl a jelenségrõl?


Jesse: Azt gondolom, hogy igen, ez valóban így van, és ez egy nagyon jó dolog.
Luki: Ennek a dolognak kint is megvan a közönsége, van rá érdeklõdés; csak kint ezt egy kicsit másképp fogják fel, mint itthon.
Kanyesz: Pont ma beszélgettem két nagyon jó barátommal ezekrõl a tribute zenekarokról, és arra jutottunk, hogy valamilyen szinten így tudjuk visszahozni az élõ rockzenét; eljönnek az emberek, mert egy nagy kedvenc zenekart valamilyen szinten látnak-hallanak, és megint magukba szívják azt az érzést, amit egy élõ zenekar –tökmindegy, hogy tribute vagy nem tribute- tud adni. Itthon ez az egy út arra, hogy valamennyire visszajöjjön az élõzene, szerintem.
Sunny: Mi volt a kérdés?
Jesse: Sunny akar beszélni!

A tribute zenekarokról volt szó, hogy Ti mit gondoltok errõl…


Sunny: Szerintem tök jó; valószínûleg az emberek kíváncsiak, szeretnék azt az érzést kapni, minthogyha elmennének egy Metallica, egy Guns’n’Roses vagy egy AC/DC koncertre. Azok az emberek pedig, akik ezt csinálják, a legnagyobb tiszteletet érdemlik, õk fanatikusok; azok az emberek, akikkel én találkozom, akiket nagyon imádok, pl. a Vertigo zenekar, akik Metallica tribute banda, hibátlan arcok, nagyon szerény gyerekek, vagy pl. az AB/CD, vagy itt van a Hollywood Rose- mind fanatikus emberek. De elõtte még volt egy kérdés a külföldi koncertekrõl, igaz?

Így van, azt kérdeztem, hogy számotokra mi a fõ különbség az itthoni és külföldi bulik között?


Sunny: Szervezés kérdésében annyi, hogy pl. Németországban –lehet, hogy azért, mert a német emberek ilyenek- rendkívül precízen megszerveznek mindent, el is küldik az elvárásaikat a zenekar felé; egész egyszerûen olyan szerzõdést küldenek át, ami több oldalas és mind a két félnek elõnyös. Aztán küldenek mondjuk egy olyan nyomtatványt, hogy öt órakor legyél a soundchecken, hat órakor szálloda, este nyolckor vacsora, tizenegykor színpad, fél egykor lejössz a színpadról, három óráig buli, aztán másnap irány a következõ helyszín. Rendkívül komolyan veszik és mi is komolyan vesszük, mert úgy gondoljuk, hogyha egyszer az ember eljátssza ezt, akkor utána nem nagyon van visszaút ezeknél a zenekaroknál. Mi most nagyon szerencsések vagyunk ebbõl a szempontból, mert egy olyan szervezõirodával vagyunk kapcsolatban, akik valóban komolyan veszik ezt az egészet. Aztán vannak egyéb projektek is, most épp dolgozunk egyen, de arról még nem nagyon akarok beszélni, de ha összejön, akkor felhívlak, és elmondom, és akkor nálatok jelenhet meg ez az információ elõször!

Elõre is köszönjük szépen; arra lennék még kíváncsi, hogy mit gondoltok az internetes rockzenei oldalakról?


Sunny: Szerintem nagyon jó dolog az internet, egyre többen és többen használják is. Ha valamilyen információt a lehetõ leggyorsabban meg akarok kapni, pl. ha rockzenérõl van szó, hogy hol játszik legközelebb ez és ez a zenekar, akkor most már nem tudom elképzelni, hogy ne az interneten keressem meg. Szóval én nagyon szeretem az internetet és ki is használom maximálisan. Amit én rendszeresen látogatok, az más zenekarok honlapjai vagy pl. a különbözõ fórumokat is nagyon szeretem. Meg valahogy én úgy születtem, hogy kijöttem anyámból és már folyékonyan beszéltem angolul, ezért inkább külföldi lapokat és fórumokat nézegetek, de magyarokat is, mert ezeken a helyeken tényleg nagyon komoly fanok vannak, mint amilyenek mi is vagyunk, és a legjobb és leggyorsabb információt itt kapom meg. Külföldi oldalakon nagyon sok helyen regisztrálva is vagyok, pl. Lenny Krawitz, Slash, Guns’n’Roses és különbözõ egyéb fórumokon is.

www.hollywoodrose.hu

Etus

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!