Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon
Primal Fear

Henny Wolter gitáros a Primal Fear-bõl kedden este csörgette meg a telefonomat, hogy meggyónja a német metálszíntér vezetõ csapatának legújabb bûneit, s hogy ezeket a gondolatokat most megoszthassam az olvasókkal is.- Helló, Mónika, hogy vagy ma este?
Kösz szépen, remekül. És Te?
Én is!
Oké, akkor bele is vághatunk az interjúba! A Primal Fear mára a mai európai metál egyik legnevesebb csapatává nõtt. Mertetek álmodni egykor arról, hogy ilyen nagyok lesztek?
Haha! Persze, gondoltunk rá, de azt hiszem nagyon is meg lehetünk elégedve azzal a helyzettel, ahol most vagyunk, hiszen az egész világon játszhatunk, ez leginkább az elmúlt négy esztendõ munkájának köszönhetõ. Szerencsére megint elkezdett növekedni a metál iránt érdeklõdõ közönség. Persze nem amolyan amerikai stílusú stadion-turnékra kell gondolni, de nagyon klassz koncertezni annyi országban!
Hát akkor a világ minden sarkában meglapul egy-egy rajongótok!
Úgy tûnik, igen! Idén például Moszkvában kezdünk, voltunk már és megyünk is Dél-Amerikába, tavaly voltunk az USA-ban, Japánban, s persze minden évben van európai turnénk is. Nem tudom persze, hogy olyan helyeken, mint Kína, India, vagy pár eldugott afrikai ország vannak-e, akik ismerik a Primal Fear-t, de bízom benne, hogy igen!
Mit gondolsz? Lehet, hogy az Internet is belesegített ebbe a nemzetközi ismertségbe benneteket?
Minden bizonnyal. Az olyan zenének, mint a heavy metal, ahol a közönség egy piaci szempontból kisebb rétegbõl kerül ki, nagyon sokat jelent az Interneten való megjelenés, az információk, a hírek nagyon gyorsan eljutnak az emberekhez. Például a honlapunk vendégkönyve remekül szemlélteti ezt a helyzetet, próbálunk mi is válaszolni a rajongóknak, de nekünk is nagyon fontos, hogy szinte azonnali visszajelzést kaphatunk tõlük. Remek csatorna arra, hogy informáljuk egymást, például a turnédátumokról, megjelenésekrõl.
A hétköznapi, a magánéletedben is rajta vagy a neten?
Igen, igen, minden nap lógok egy kicsit, hahaha.
Tán csak nem függõ is vagy???
De igen, már net-függõ vagyok....Sokat Internetezek, de ezt elmondhatom még a zenekar más tagjairól is... Nem én vagyok az egyetlen tehát a csapatban.
Milyen dolgok érdekelnek leginkább a neten?
Elsõsorban az autók. Tudod, megõrülök az autókért, magam is gyûjtök autókat, persze csak modelleket, mivel a nagyokra nem igazán volna pénzem, bár nagyon imádom õket! Ralf is ugyanilyen autó-õrült. A következõ téma a foci, meg aztán a szexoldalak is vonzanak.
Érdekes összeállítás!
Igen, de már tudod legalább, miért lógok annyit a hálón! Hahaha!
Az új albumotok, a Black Sun ugyanazt a gyilkos hangzást, erõt és megbízható, élvezetes metál minõséget hozza a dalokban, amit a rajongók megszokhattak tõletek. A régi Judas Priest nyomdokain haladva Európa egyik legerõteljesebb csapatává fejlõdtetek.
Nagyon fontos nekünk, hogy a rajongók is érezzék, hogy fejlõdik valamerre a zenénk, jómagam úgy vélem, hogy az új album, a Black Sun egy még keményebb, agresszívebb lemez, mint az elõzõek voltak, emellett a dallamokat is megtartotta, egyre inkább a magunkénak mondhatjuk a stílust, amit játszunk. Úgy néz ki, a megfelelõ irányba haladunk.
Van valami titka ennek a töretlenül növekvõ népszerûségnek?
Titkot nem igazán látok mögötte. Mi csak öt srác vagyunk, akik remekül elvannak együtt, s alapvetõen ez a legfontosabb, hogy örömmel tudjuk csinálni, amit csinálunk. Amíg ez így lesz, jók leszünk, jó nótákat hozunk össze, remek turnékat nyomunk le. Abban a pillanatban, ha ez megváltozik, egyszerûen abba fogjuk hagyni.
Mikor és hol vettétek fel a Black Sun-t? Mesélj a felvételekrõl egy kicsit!
Tavaly december elején kezdtük a felvételeket, a House Of Music stúdióban, ahol mindig is készültek az albumaink, ez Stuttgart-ban van. Hat hétig tartott a felvétel elkészítése. Aztán a keverést az USA-ban, a texasi El Paso-ban lévõ Sonic Ranch Studio-ban készítettünk. Erre azért volt szükség, mert a felvételeket egy olyan stúdióban csináltuk, ami közel van a lakóhelyünkhöz, így az összes haver és családtag mindig ott lógott velünk, a keverésre pedig nem tudtunk volna ilyen körülmények közt koncentrálni. Épp ezért nagyon-nagyon messze utaztunk, ahol azt hiszem sikerült remek munkát végeznünk!
A dalok születésérõl is mesélj, ki írja a zenét, ki a szövegeket?
Kezdjük a szövegekkel. Legtöbbször Ralf mûvei, s õ mindig is koncept-albumot akart csinálni, egy rakás sci-fi sztorija van, ebbõl jött a Black Sun is. A zeneírást tekintve csak annyit mondhatok, ritka dolog, de öt dalszerzõ van a csapatban! Még a dobosunknak, Klaus-nak is van gitárja, énekel is, de mindenki ír dalokat. Néha piszok nehéz volt eldönteni, hogy kinek melyik dala kerüljön végül fel az albumra, nagy vitáink is voltak emiatt. Persze a gitár-részek leginkább Stefantól és tõlem erednek, erre az albumra eléggé sok idõt is fordítottunk, de úgy vélem, nagyon is megérte.
Azt hiszem amúgy jó barátok is lehettek, ha képesek vagytok együtt írni a dalokat.
Igen, ez teljességgel így van. Az elõzõ csapatomban, a Thunderhead-ben más elvárásaim és más tapasztalataim is voltak, és úgy hiszem nagyon-nagyon fontos, hogy örömmel legyünk együtt, hiszen hosszú heteket kell eltöltenünk egymással a turnébuszban, egyszerûen muszáj barátoknak lennünk, hogy ez rendben menjen!
Próbálj visszaemlékezni a kezdeti idõkre, amikor zenélni kezdtél. Mik voltak azoknak az éveknek az elõnyei, a nagy dolgai, és mik a mai világban a fontos dolgok? Össze tudnád hasonlítani ezt a két idõszakot?
Nagyon is jól emlékszem, amikor 14 évesen gitározni kezdtem, nagyon odavoltam a Kiss-ért, Alice Cooper-ért, meg az ilyenekért. Nagyon imádtam a show-kat, amiket csináltak, nem arra figyeltem, hogy milyen gyorsan, vagy milyen virtuóz módon zenélnek, az foglalkoztatott, hogy jó show-t csináljak majd, hogy szórakoztassam az embereket. Aztán késõbb, amikor az elsõ zenekarommal felléptünk, hatalmas show-t akartunk csinálni mi is... Késõbb, a nyolcvanas években, a Van Halen, Malmsteen idejében már nagyon akartam a játékra is koncentrálni. Alapvetõen rocker vagyok, imádom az AC/DC-t, a Motörhead-et, ez a stílus tetszik a leginkább nekem, ez volt mindig a leginkább hatással rám.
Mindig arról álmodoztál, hogy rocksztár leszel, vagy volt valami más gyerekkori álmod is? Mi akartál lenni ovis korodban például?
Amikor még igencsak apró kissrác voltam, motorversenyzõ akartam lenni, késõbb aztán ûrhajós, be akartam járni a világûrt. Ahogy nõttem aztán, úgy 12-13 évesen már, amikor kezdett érdekelni a rockzene, természetesen már rocksztár akartam lenni. Igen, még mindig ezzel próbálkozom, így, majd húsz év elteltével is, hahaha!
Azt hiszem, ez azért már sikerült is, nem gondolod?
Igen, végül is elismert és elfogadott zenész lettem, nagyon sokra tartom ezt, megtanultam értékelni azokat az apró dolgokat, amik örömet jelentenek, amiért érdemes csinálni. Az elsõ idõkben, az elsõ albummal, az elsõ zenekarral még nagyon kapkodós voltam, iszonyúan akartam a sikert, de akkor ebben nem leltem annyi örömöt, mint amit most kapok a zenétõl. Akkoriban nagyon stresszes voltam a zenémben is, szinte saját magamat idegesítettem ezzel, s ez ma már elmúlt teljesen.
Így hát most lehetõséged nyílt csupán az öröm kedvéért is játszani.
Abszolúte így van, örömmel zenélek, boldoggá tesz, és remélem ez így is fog folytatódni!
Mi volt az elsõ koncertélményed, milyen zenét szerettél a kezdetekkor?
Az elsõ koncert a Thin Lizzy volt a Chinatown-turnén, ez 78-79 körül volt. Az elsõ lemezem a Kiss-tõl a Destroyer volt.
Említetted, hogy autómodelleket gyûjtesz. Van még más hobbid is?
Sok olyan szenvedélyem van, ami még az autókhoz, a motorsportokhoz kötõdik. Imádom a Forma 1-et, Ralf-fal el szoktunk menni néha a versenyekre. Persze a saját kocsinkat vezetni, lemosni, fényesítgetni is imádjuk mindketten, hahaha! Gokart-versenyeken is részt veszek pár barátommal ha van rá idõm. Leginkább az autók körül forog az érdeklõdési köröm, egyszerûen meg vagyok õrülve értük!
Voltál már a Hungaroringen Forma 1-es versenyen?
Persze, sõt, idén is el akarok menni, de Ralf meg Monaco-ba szeretne... Ezt még meg kell beszélnünk, Ralf már járt ott, én még soha, de már spórolok rá.
Talán az új album hozzásegít, hogy mindkét helyre elmehessetek nyugodtan!
Remélem, szép is lenne! Klassz lenne játszani is egy kicsit Monaco-ban, ehhez meg kell is a pénz...
Egy kis rulett a Forma 1 elõtt, egy kis Black Jack a Forma 1 után, aztán jöhet is a következõ lemez...
Hahaha! Jó is lenne!
Mit gondolsz, hogy lehet sikeres zenészként összetartani egy családot? Nehéz dolog ez? Neked van családod?
Családom nincs, de együtt élek a barátnõmmel, de nincsenek srácaink. Van a zenekarban családos ember, gyerekkel, feleséggel, ami ezzel jár, de úgy látom ezen a szinten, ahol most vagyunk, ez nem jelent gondot. Elég realisztikus világ ez. Összehozunk egy kis pénzt, kedvünket is leljük benne, de semmi közünk a megasztárok életéhez, akiket ostrom alatt tart a sajtó állandóan. Meg tudom érteni és el tudom képzelni, hogy azok, akik nálunk magasabb szinten vannak már nem tudnak boldog családi életet élni, kemény dolguk lehet, sokat kell távol lenniük. Nálunk az a helyzet, hogy kábé csak hat hetet vagyunk távol a turné miatt, évente talán 3 turnénk van, pár egyedi fellépés, egy kis idõ a stúdióban, ez nagyjából annyi összesen, mintha a napi munkaidõket kellene összeadni. Képzeld csak el, egy nagy sztár szinte az egész évet reklámturnéval tölti, úgy baromi nehéz lehet gyereket nevelni, normális életet élni.
Hiszel a szeretet erejében?
Húha...
Tudom, hülye egy kérdés...
Igen, csak kicsit meglepõdtem, elgondolkodtam, szóval igen, hiszek benne, hiszem, hogy van a szeretetben valami hatalmas erõ, de másféle erõk meglétében is hiszek, hiszek azokban a különös dolgokban, amik nap, mint nap körülveszik az embereket, ilyen maga a szeretet is, de a gyûlölet is. Valami, talán természetfelettinek nevezhetõ dolog meglétében hiszek.
Miféle természetfelettire gondolsz? Tudnál valami példát mondani?
Biztos vagyok benne, hogy történnek megérthetetlen, tudományosan megmagyarázhatatlan dolgok, léteznek olyasmik, amiket józan ésszel mérve hihetetlennek tartunk. De tudom, hogy létezik ilyen. Az emberek sokasága tapasztalhatja naponta, akár anélkül is, hogy észrevenné. Persze a szeretet erejét mindenki érzékelheti, de a gyûlöletét is, mondhatni a vudu-szerû dolgokat. Kár is lenne tagadni, hogy ez létezik. Talán kicsit jobb lenne nyitottabbnak lenni ezekre a dolgokra, sokkal több mindent érthetnénk meg a világból, nem kell minden mögött a tudományos okot keresni. Itt van például a kínai természetgyógyászat, amit mindenki ismer, elismerik, hogy mûködik, de nem találtak rá még tudományos magyarázatot, hogy hogyan, vagy mitõl mûködik. Számomra ez bizonyíték önmagában is, ha mûködik, akkor léteznie is kell valaminek.
Érdekes dolog! Néha azt hiszem, a zenészek nem ugyanazok az emberek a színpadon, a lemezeken, mint mondjuk a magánéletükben, sokszor teljesen ellentétes módon viselkednek. Axel Rudi Pell, a balladáiról híres muzsikus például végigbohóckodta velem az interjút. Errõl mit gondolsz, mi lehet e mögött az ellentétes magatartás mögött? Hogy kötõdik össze a magánélet a zenével?
Nagyon jó és érdekes kérdés! Sokszor, ahogy magamról is tudom, kompenzáció ez a zene. Az emberek az én tapasztalataim szerint ellentétesek a személyiségükben és a zenéjükben, a zenében a másik oldalukat, a másik arcukat mutathatják, élhetik meg. Én például egy nagyon visszafogott, csendes ember vagyok a magánéletben, színpadon viszont teljesen kifordulok magamból, ki akarok törni a világból, még arra sem vagyok képes figyelni, hogy másokat például vadságomban meg ne sebesítsek - persze csak véletlenül, sosem szándékosan. Ez olyasmi, mintha egyszerûen elveszteném az eszemet. A hétköznapokban viszont erõs önkontrollal élek, számomra egy koncert kompenzálja a csendes hétköznapokat, azt hiszem. Biztos vagyok benne, hogy sok más mûvész is hasonló módon használja fel a maga mûvészetét. Ha egy nagyon depressziós valaki vagy, lehet, hogy te fogod a legvidámabb bulinótákat írni, ismerek olyanokat is, akik személyesen hatalmas komédiások, de a legszomorúbb dalokat írják, amit csak hallottam valaha is. Sok példával lehetne ezt még alátámasztani.
Akkor a zene valami fajta lelki gyógymód a zenészeknek?
Úgy tûnik, igen, én úgy hiszem. A zenével valami nagyon mélyen rejtõzõ dolgot tudsz elmondani, a szövegek is hozzátesznek ehhez. Nagyon jó módszer ez például egy jó énekes megkülönböztetésére a profi énekesek közül. Szerintem nem attól jó énekes valaki, hogy hajszálpontosan énekel végig négy oktávot, persze képesnek kell lennie erre, de ettõl még nem lesz jó énekes. A jó énekes át tudja adni az érzéseket, az érzelmeket, és azt hiszem ez az elsõ dolog, amit a lemezkiadók emberei is kiszúrnak valaki hangjában! Tudják, hogy arra fognak sztárként felnézni az emberek is, aki képes érzelmeket közvetíteni feléjük, aki a lelkükre hat. Ha valaki kiénekel négy oktávot, technikailag ugyan profi, de érzelmek nélkül azt hagyja ki, amirõl maga a zene szól! A zene pedig az érzelmekrõl szól, az érzésektõl válik zenévé a hang.
Láttam a honlapotokon egy linket a kedvenc kocsmátokhoz, az esslingeni Eisbär-hez. Gondolom gyakran jártok oda, de nem féltek attól, hogy lerohannak benneteket a rajongók? Milyen a kapcsolatotok a rajongókkal?
Nagyon közelinek mondhatom. Nagyon szeretek velük közvetlenül is találkozni, szeretek a koncertek után bemenni dumálni a srácok közé a tömegbe, persze nem csak a lányok miatt, hahaha, a headbangelõkhöz is odamegyek, az igazi rajongók miatt csinálom. Nekem ez nagyon fontos, hogy azonnal tudjam a reakcióikat, hogy halljam a véleményüket. Sokszor nagyon másfajta nézõpontból látnak engem, mint én látom magamat, vagy õket, szóval egyszerûen jó dolog dumálni velük zenérõl, lemezekrõl. Érdekes dolog ez, sosem szabad elveszíteni a kapcsolatot a rajongókkal, nagyon fontos dolog ez!
Mikor kezditek a Black Sun-nal a turnézást? Mentek-e fesztiválokra a nyáron?
Szeptember közepén indul az európai turné, a Rage társaságában, kábé október közepéig fog tartani a turné. Azt hiszem a legtöbb helyszín már le van egyeztetve, pár még hátra van. A fesztiválokat Moszkvában kezdjük, június 29-én, szombaton, hogy pontos is legyek. Pár nagyobb fesztiválon ott leszünk, például a Graspop-on, de nem megyünk a Wacken-re, mivel ott tavaly voltunk, helyette a Bang Your Head lesz idén. Kicsit késõbb idén egy dél-amerikai turnéra megyünk, Brazília, Chile, Kolumbia és Mexikó érintésével, nekem ez külön izgalmas lesz, én most megyek elõször oda, a srácok már jártak ott. Kíváncsi vagyok, milyen lesz! Aztán lehet, hogy késõbb megint elmegyünk az USA-ba is.
Magyarországra is jöttök?
Nincs pontos információm magyarországi koncertrõl egyelõre, de mi szeretnénk elmenni olyan országokba, ahol még nem jártunk eddig, mint például Lengyelország, Magyarország, meg a skandináv országok, mi nagyon szeretnénk ezekre a helyekre eljutni még az idén!
Hát, köszönöm. Van pár búcsúszó még a tarsolyodban a magyar rajongók számára?
Igen, a rajongókhoz mindig van pár szavam, a magyarokhoz különösen! A vendégkönyvünkbe sokan írogatnak, hogy várnak minket koncerten, emiatt nagyon fontosnak tartjuk, hogy összehozzuk a magyar koncertet is, szóval várhattok ránk!
Köszönöm a beszélgetést, sok sikert a Black Sun-hoz! Üdvözlöm a többieket is!
Remélem a magyarországi koncerten találkozunk majd! Jót beszélgettünk, folytathatnánk nálatok!
Hát akkor én is a legjobbakat remélem, és ezen szép jövõ fényében köszönök el tõled! Minden jót nektek!
Köszönöm én is és üdv mindenkinek!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!