Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Therion

A tizenötödik születésnapját ünneplõ THERION agyával-szívével-lelkével, az általam nagyon tisztelt és szeretett Christofer Johnssonnal más második alkalommal sikerült interjút készítenem október 2-án, egyrészt az évforduló, másrészt az alkalmat megragadva frissen megjelenõ dupla koncertalbum kapcsán.

Szia, Christofer vagyok a Therion-ból!
Szia! Örülök, hogy újra beszélgethetünk! Tavaly decemberben a budapesti koncertetek elõtt találkoztunk egy interjúra, ennek már majdnem egy éve. Légy szíves meséld el, mi történt azóta a zenekarral! Úgy tudom, még tagcsere is volt idõközben.
Hát, sokat koncertezünk, hogy elkészülhessenek az élõ album felvételei! Ami a dobos poszton történt tagcserét illeti, amire céloztál, az egy közös döntés eredménye volt. Az az igazság, úgy tûnt számunkra, hogy Sami kezdte elveszteni az érdeklõdését a zenekar iránt, fõleg a turné alatt tûnt ez fel, ami egy nagyon kemény turné volt, fõleg Dél-Amerikában. Meg aztán évek óta a stúdiómunkákkal is segít minket a csapat lemezfelvételeinél. Valószínûleg belefáradt a sok munkába, a turnézásba, a stúdiózásba. Észrevettük, hogy már nem annyira motivált a zenélésben, és megbeszéltük, hogy elgondolkodik, hogy lenne a legjobb mindannyiunknak. Aztán úgy döntött, hogy jobb lenne, ha kiszállna és más venné át a helyét a zenekarban. Szerzett is nekünk új dobost, szóval ez nagyon segítõkész és baráti gesztus volt a részérõl, s továbbra is nagyon jó a kapcsolatunk vele. Ezen túl is fog velünk dolgozni, de csak a stúdióban, hangmérnökként.
Mit tudsz mondani az új dobos srácról, Rickard-ról?
Egy rakás különbözõ projektben részt vesz és vett, sok zenekarban játszott már -például a Dogfaced God és az Ebony Tears nevû csapatokban, meg kisebb zenekarokban, akik kisebb kiadóknál vannak - és stúdiózenészként is sokat dolgozott nagyobb nevekkel, szóval egy jól kipróbált zenészrõl van szó az õ személyében.
Illik a zenekarba?
Igen, nagyon is! Nagyon agilis, nagyon szereti a zenénket, szereti csinálni, és el kell mondani róla, hogy Sami-val ketten õk a legjobb dobosok egész Stockholmban! Talán számunkra Rickard bizonyos szempontból még jobban meg is felel, hiszen õ egy metál dobos, Sami meg inkább jazzdobos volt. Rickard kissé keményebben játszik, feszesebben, ami nagyon jót tesz a zenénknek is.
Örülök, hogy ilyen klassz embert találtatok! Nos, most hogy kicsit megérintettük a jelent, legyél kedves visszasétálni a múltba is és az évfordulótok kapcsán felidézni pár dolgot. Gondolj arra, hogy vannak új, vagy egyszerûen csak feledékeny Therion rajongók, szóval légy szíves meséld el annak az egyedi és nagyszerû dolognak a kezdeteit, amit most Therion-ként ismerhetünk!
Valamikor 1987-ben állt össze a gárda, akkor bõgõztem, és egyszerûen csak élveztük az együtt zenélést, jammelgettünk, talán nem is voltunk igazi zenekar, csak egy társaság, aki imád együtt zenélni. Pár hónappal késõbb meguntam a bõgõzést, és elhatároztam, hogy saját zenekart alapítok, azt akkor Blitzkrieg-nek hívták, a tagság megegyezett a késõbb Therion néven nyomuló bandáéval. A jammelõs banda szólógitárosa is nálunk játszott, volt egy srác, Oscar, akivel 7 éves korom, vagyis elsõ osztályos korom óta együtt jártam iskolába, õ dobolt, bár nem annyira metál arc volt, de nagyon jó dobos volt. Szóval az alapokat ez a társaság jelentette, 1988 nyaráig maradtunk így, aztán egy rövid idõszakra abbahagytuk, hogy késõbb, a nyár végétõl már Therion néven mûködjünk tovább. Ekkor váltottam át gitárra magam is.
A THERION ma már egy remekül hangzó név, védjegy, amit a metálrajongók nagy része jól ismer az egész világon, szóval nagyon sok embernek ismerõsen cseng. De mit jelent számodra, és mit jelent eredetileg a név, légy szíves idézd fel, honnan vettétek magatokra ezt a nevet?
Eredetileg a Celtic Frost-tól vettük a nevet, õk készítettek egy lemezt 'To Mega Therion' címmel, és amikor a Blitzkrieg-rõl mi Therion-ra változtattuk a nevünket, némiképp a zenei stílusunkat is megváltoztattuk, elõtte amolyan korai Metallica - Kill 'em All, vagy Ride the Lightning korszak béli - zene volt, talán még a Venom-ot hozhatnám fel, szóval egy ilyen mûfajból váltottunk át egy inkább Celtic Frost vonalát követõ csapattá. A Celtic Frost az a csapat volt, aki számunkra az abszolút iránymutató lett, olyannyira szerettük õket, hogy eredetileg MegaTherion néven akartunk játszani, de ez csak egy hónapig ment a banda ezen a néven talán, aztán már csak Therion voltunk. Maga a szó ógörög, szó szerint Fenevad, valami olyasmit szimbolizál, mint az emberben lakozó állat, az ösztönös lény, aki belül bennünk él.
Köszönöm, hogy elmesélted, hisz a mai, fiatal rajongók talán nem ismerik annyira a Celtic Frost-ot, hogy értsék az összefüggéseket.
Sajnálhatják, akik nem ismerik, hisz a Celtic Frost teremtette meg a death metal-t, õk voltak az elsõ zenekar, akik klasszikus hangszerekkel jelentek meg a metálban az 'Into the Pandemonium' albumukkal 1987-ben elég sok klasszikus meg operai elemet behoztak.
Az valóban egy iszonyú nagy album, megvan nekem is!
Gondoltam, haha, különben biztos nem engednék meg, hogy interjúzzál! Hahaha!
Mit gondolsz, mi a Therion zenéjének legfontosabb ismertetõjegye, hogyan fejlesztettétek ki az egyediségeteket?
Tudod, a Therion egy nagyon spontán dolog, egyszerû a dolgunk, mert azt csináljuk, amit akarunk! Természetesen, ha felveszünk egy új albumot, bennünk van, hogy azokat az elemeket feltétlenül beletegyük a zenébe, amitõl felismerhetõen Therion lesz, mivel ebben a névben a rajongók már megbíznak, de ettõl függetlenül nagyon fontos, hogy minden albummal kipróbálunk valami újdonságot is. Amikor a kezedbe veszed a következõ Therion albumot, azt sosem találod majd unalmasnak, nem olyan lesz, amilyennek elõre kiszámíthattad volna, mindig fogsz benne találni valami újítást.
Hogyan voltatok képesek ennek az egyéni hangnak a meglelésére?
Nem tudom, egyáltalán nem, szerintem egyszerûen csak így alakult! Hahaha!
Valószínûleg a létezõ egyetlen helyes választ adtad! Haha! Mi volt a zenekar történetében az az idõszak, ami igazán nagy befolyással bírt a késõbbiekre, a mai arcotokra, ismertségetekre?
Minden kétségen felül a 'Theli' korszaka volt az. Különleges volt, mert elõtte már megjelent négy albumunk, a Theli volt az ötödik, de a korábbiakkal nem voltak túl fényesek az eladásaink. Aztán meg ott voltak az álmaink, azokról a dolgokról, amiket zeneileg meg akartunk végre már valósítani, szerettünk volna pár szokatlan elemet csempészni a muzsikába, igazi nagy kórussal akartuk készíteni a felvételt, ám pénz nélkül erre nem volt lehetõségünk. Ha a Theli nem lett volna olyan hatalmas siker, sosem tudtuk volna elérni az álmainkat! Nem lett volna lehetõségünk megcsinálni a 'Vovin'-t, ahol végre igazi zenekarral dolgozhattunk. Szóval a Theli korszaka volt az a speciális kor a mi történelmünkben, amikor végre fellendült a zenekar, s ez nem csak azért volt fontos, hogy sikeresek legyünk piacilag is, ki a frászt érdekel a pénz, ha álmokról van szó, tehát azért, mert így valóban azzal a szabadsággal dolgozhattunk, amit szerettünk volna mindig is. Amikor megcsináltuk az ötödik albumot, nem azért csináltuk, hogy pénzünk legyen, mert úgy voltunk akkor, hogy "na egye fene, ezt még megcsináljuk", azt hittük, hatalmas bukás lesz, hiszen olyannyira más, újszerû volt az album az akkoriban futó zenékhez képest, hogy nem hittünk benne, hogy bárki is meg akarja majd venni. Volt már benne operakórus is, ami megint csak különcségnek tûnhetett, persze nekünk nagyon tetszett, de nem igazán bíztunk benne. Aztán egyszer csak megindultak az eladások, felfelé, rengeteg lemez fogyott, és mi meg nem is terveztük, hogy élõben is játszani fogjuk az album dalait, ám hirtelen rengeteg turnéfelkérésünk érkezett. Érted, nekünk, akiknek mindaddig gondot jelentett egy normális turné összehozása! A Theli-vel HÁROM európai turnét csináltunk... Úgyhogy hirtelen benn találtuk magunkat a pezsgésben, hirtelen el tudtuk adni a lemezeinket, hirtelen mindenhonnak feltûntek a zenekar rajongói. Ez volt az elsõ olyan idõ a karrierünkben, amikor igazán magasra emeltek minket, mindenkit az érdekelt, hogy mi mit csinálunk, tele voltak velünk a magazinok. Ebben a korszakban nyílt meg elõttünk az út az elkövetkezendõ évek sikerei felé.
Melyik albumotok a legsikeresebb ezidáig?
Ha kimondottan az eladásokat nézem, akkor határozottan a 'Vovin'. A 'Theli'-vel is nagyon komoly eladásaink voltak, de a Vovin-nal ezt megdupláztuk! Azóta sem tudtuk ugyanarra a magaslatra visszajutni, egyik késõbbi albummal sem sikerült, de azt hiszem nagyon nehéz is lenne ezt megcsinálni, pont azért, mert a Vovin idõszakában is nagyon erõsen "futtattak" minket, mindenhol rólunk beszéltek, az emberek emlékeztek arra, hogy a Theli idõszakban olvastak rólunk, és kíváncsiak lettek az új anyagra, szóval megvették a Vovin-t. A marketing is nagyon jól mûködött, csodaszép borítója lett az albumnak. Szóval azzal, hogy a Theli-vel felfuttattak minket, megalapozták a Vovin sikerét, hiszen az emberek nem egy régi albumot vesznek meg, ha kíváncsiak egy csapatra, hanem a következõt. Emellett a Vovin az az album volt, amit nagyon sokan könnyedén meg tudtak hallgatni, olyanok is, akik alapvetõen nem hallgatnak metált, például sok gótikus és progresszív rock rajongó is mellénk állt, de még olyanok is, akik sosem vásárolnának metál vagy rock lemezeket, de semmi ilyesmit, se gótikust, se semmit. Szóval nagyon nagy volt a siker, és nagyon intenzív turnéba kezdtünk, a Moonspell társaságában, Európában ha jól emlékszem 48 koncertállomásunk volt, szerte a kontinensen Portugáliától Skóciáig, a skandináv országokig, meg persze Magyarországon is voltunk.
Szóval a Vovin-nal kiszélesítettétek a rajongói körötöket. Most is mellettetek állnak még az akkor verbuválódott emberek?
Nem mindenki, de azt hiszem nagyon sok embert megtartottunk, például a gótikus rajongók közül elsõsorban, de a fõ közönségünk az metál közönség, színesítve azzal a jó néhány gótikus arccal. Maradt pár prog rock rajongó is, de az eleve nem túl széles színtér, egész Európában talán néhány ezer igazán komoly arc ha lehet, most az olyanokra gondolok, akik a régi Rush-t, meg az effajta zenéket kedvelik. Mégis az az érzésem, hogy leginkább a fõvonal-béli rajongók maradtak meg, hiszen, ha valakinek, aki nem metál fanatikus, bejött a Vovin, már nem tetszett a Deggial, ami sokkal bonyolultabb zeneileg, nincs rajta igazi slágerszám, olyasmi, mint a 'To Mega Therion', vagy 'The Rise of Sodoma and Gomorrah', sokkal inkább az egységessége által erõs. A 'The Secret of the Runes' pedig úgy vélem sokkal nehezebben emészthetõ hangszerelésû, a kórusok is meredekek benne. Szóval azt hiszem, van egy rakás ember, aki csak a Vovin-t vette meg, és az a legkülönösebb, hogy még mindig fogy belõle! Amikor megkapom az elszámolásokat, mindig látom, hogy szerepel rajta a Vovin is az újabb eladások között. Szóval fura, én magam sem értem, miért van ez így!
Érdekes, nem hittem volna én sem! Akkor kezdtetek játszani, a nyolcvanas években, amikor a metál mûfaj az aranykorát élte. Aztán eljöttek a metál hanyatlásának évei is, ti pedig pont ekkor kezdtetek felkapaszkodni. Hogy éltétek meg ezeket a nehéz éveket?
Számunkra nem voltak nehezek ezek az évek, talán a heavy mûfajának igen, de mi egy death metál csapatnak indultunk és a death meg pont akkor élte a virágkorát. Az emberek valami újat akartak, és mi eléggé mások voltunk, mint az átlag metál. Akkor a death metálnak nagyon erõs underground bázisa volt, nagyon élénk élet folyt, közvetlen kapcsolatok alakultak ki a zenészek között, a zenészek és a közönség között. Elképzelhetetlen lett volna egy nyolcvanas évekbeli heavy metal bandával leülni sörözni, beszélgetni, nem mászkáltak ki koncertek után a rajongók közé. A death-ben pedig mindenki rajongó volt, a zenekarok megnézték egymást, és egyébként is inkább a kisebb koncertek domináltak, például az elsõ Threion bulin negyvenen voltak. Aztán nagyon gyakran egy ilyen kisebb koncerten a közönség felét másik zenekarok zenészei tették ki, cseréltük egymást a színpadon, és ennek is volt egy nagyon pozitív hangulata akkor. Igazi, mondhatni baráti közösségek alakultak ki! Számunkra és a többi zenekar számára ez igazi aranykor volt, könnyen lehetett lemezszerzõdéshez jutni, még ha nem is adtak el sok lemezt, akkor is, és egy-kétszáz embernek is megérte játszani, mert olyan iszonyú jó volt a hangulat. Aztán a legjobbak persze kiemelkedtek a mezõnybõl, és növekedtek az eladásaik is, de ez inkább már a kilencvenes évek közepe felé volt. Ezeken a lépcsõkön jutottunk el a Theli albumig, ami nagy elõrelépés lett, mindenekelõtt elhagytuk a death metal mûfaját, kifejlesztettük a saját hangunkat addigra. Játszottuk persze még a régi nótákat, de zeneileg sokat hozzátettünk a dologhoz, például ugye bejöttek a kórusok. Ennek ellenére is megmaradt egy csomó egykori death metálos rajongó mellettünk, aztán újabb aranykor kezdõdött számunkra ezzel a progresszív, szimfonikus, klasszikus zene által ihletett dologgal. Amikor a Theli-vel kijöttünk, úgy nõttek ki mindenhonnan az effajta zenekarok, mint a gombák, az új aranykor újabb zenekarok garmadáját hozta eredményül, szerintem ez a mai napig is tart. Gondolok itt például olyanokra, mint a Nightwish, meg a hasonlóak, akikre amúgy nagy tisztelettel tekintek.
Az új dupla koncertalbumotok összetételét tekintve lehetne akár Threion-történelmi lecke is a rajongóitoknak. Ha téged kérnének fel egy válogatás elkészítésére, te miket tennél fel arra az albumra?
Hát, nagyjából azokat, amik a koncertalbumon is vannak. Hahaha. De persze nagyban függene attól is, hogy mennyire hosszú válogatást lehetne csinálni! Nem mindegy, hogy egy tripla albumot, vagy egyetlen lemezt kellene-e megtölteni. Nem lenne könnyû, az biztos, hiszen mások azok a kedvenceim, amiket például imádok élõben játszani, és mások azok, amiket a legjobb lemezfelvételként tartok számon. Szóval vannak, amiket azért szeretek, mert a rajongóink kedvencei, vannak olyanok, amiket meg azért, mert nagyon dögösen szólnak a lemezeken. Lehetnének más okból kifolyólag kedvenccé lett dalok is, amiknek például a szövege áll nagyon közel hozzám, vagy egyszerûen csak kellemes emlékek fûznek hozzá. Iszonyú nehéz döntések lennének! Imádom például a Theli-rõl a Cults of the Shadow-t, hiszen ez az egyik legjobb koncertnótánk, egyszerûen imádom játszani, de a Thelirõl több más dal is felférne. Aztán nagyon szeretem még az olyan dalainkat, amik kicsit komplexebbek, mint pl. a Via Nocturna a Deggial-ról, vagy a Drakonian Trilogy a Vovin-ról, ja meg persze kellene a To Mega Therion mindenképpen, aztán a Siren of the Wood. Ha még sokáig hagysz beszélni, minden számunkat fel fogom sorolni!
Milyen terveitek vannak a közeli jövõre nézvést? Úgy értem, gondolkodtok-e már azon, hogy mikor fog kijönni a következõ stúdióalbumotok például?
Egy rakás dalunk van már megírva, úgy ötven-ötvenöt kiadatlan dalunk van jelenleg, ami azt hiszem elég szép mennyiség, Johan és Kristian is rengeteg nótát írt, nekem megy úgy 35-40 szárad a lelkemen. Aztán lassan majd kialakul, hogy mennyit fogunk tudni felhasználni, ez majd az elõkészületekkor jön át igazán, hogy melyikek fognak igazán jól szólni a felvételeken, aztán ha felvettük õket, kiderül majd, hogy mennyit használunk majd a lemezhez végül. Azt hiszem, valamikor a jövõ év elején kezdjük az elõzetes felvételeket, de nem kell rohannunk, hiszen van a piacon tíz lemezünk, szóval most egy kicsit inkább nyugalmasabb, vakációsabb idõszakunk van. Nagyon fontos lesz a következõ album, részint pont ezért, mert ilyen iszonyú sok dalunk van, amikbõl minden szempontból a legjobbakat akarjuk kiválasztani majd, amik minden szempontból megfelelnek majd a saját és a rajongóink elvárásainak is.
Úgy láttam, a honlapotokat nem nagyon frissítettétek mostanában... Mikor jut erre is idõtök?
Szégyellem magamat, mert ez az én feladatom lenne, de tudod, a nyár nagy részét pihenéssel töltöttem, Dél-Németországban nyaraltam, most viszont eléggé ráindultunk a frissítésre, leginkább a rajongói részekre koncentrálunk, szóval például elég sokat küszködünk a különféle fordításokkal, hiszen nagyon sok nyelvre le akarjuk fordíttatni a honlap információit, talán még a magyar is bekerül majd ezek közé.
Lesz valami "szülinapi" bulitok a zenekarral?
Nem igazán hiszen konkrét naphoz nem tudnám kötni a dolgot, még én sem emlékszem, milyen nap kezdtük el a zenekarral a muzsikálást, meg aztán ez a tizenöt nem is olyan kerek szám, amit annyira meg kellene ünnepelni... Persze nekem személy szerint nagyon sokat jelent, ha újra meghallgatom a régi felvételeket, talán ezért is azok a dalok, amiket mostanában írtam kissé közelebb is állnak ehhez a régi stílushoz. No meg aztán a zenekar jelenlegi felállása nincs is együtt a kezdetektõl, csak néhány éve, számukra meg aztán tényleg semmit sem jelentene a tizenöt év. Majd a huszonöt éves fennállásunkat tisztességesen megünnepeljük, de szeretnénk még vagy negyven évig együtt zenélni!
Azt hiszem, a rajongók örülni fognak ennek a kijelentésednek! Kicsit beszéljünk az új dupla koncertalbumról is! Igazán remekül is szól, meg azt hiszem emellett nagyon jól átadja azokat a hangulatokat, amik egy Threrion koncertet uralnak. Hol készültek a felvételek?
A legnagyobb koncerteket Dél-Amerikában, Kolumbiában vettük fel, igazi aréna-közönséggel. Tulajdonképpen három különbözõ réteget akartunk megmutatni, hiszen a dél-amerikai bulik igazán más hangulatban, más közönség elõtt folytak, mint Európában. Itt, az Óvilágban kétféle koncertrõl vettünk fel: a nagyokról, amiket pl. Hollandiában vagy Budapesten, vagy Litvániában adtunk úgy 1500-1600 fõs közönséggel, illetve a közepes klubkoncertekrõl, ahol 500-800 ember elõtt játszottunk. Törekedtünk arra is, hogy felismerhetõ legyen az, hogy melyik helyszínen készült a felvétel, szóval ha valaki ott volt, tudja, hogy az szól az albumon, amin õ is részt vett, megpróbáltuk a legfelejthetetlenebb pillanatokat, dalokat kiragadni, például a budapesti fellépésrõl is. A hamburgi koncerten, ahol úgy 500 ember volt, szintén kicsíptük a legjobb dalokat. Kolumbia fõvárosában, Bogotában két koncertünk volt, mindkettõbõl vannak fenn felvételek, azonnal felismerhetõek ezek a nagy koncertek. Hamburgban ugye kis közönséggel volt dolgunk, ennek is megvan a maga hangulata, meg a budapesti 1600 embernek is.
Amúgy ezek a koncertek emlékezetesek voltak számodra a felvételtõl eltekintve is?
A lemez olyan lett nekem, mintha egy fotóalbumot nézegetnék, elõjönnek az emlékek a hallgatásakor, szóval egy olyan fotóalbum lett, amibe hangok vannak beragasztva... Nagyon sok koncerten készítettünk felvételeket, mivel tudtuk, hogy sok szempont alapján kell majd kiválasztani a legjobbakat, például, hogy milyen jól szól az adott helyen a cuccunk, milyen a közönség, stb. Leginkább akkor jöttek elõ a nosztalgikus érzéseink, amikor a stúdióban visszahallgattuk a felvételeket, és azt hiszem sikerült az albumra a turné legjobb koncertjein rögzített felvételeket összerakni. Az biztos, hogy például Európában Budapest volt a legjobb koncertünk, nagyon jó volt a közönségünk is, nagyon inspirálóan hatottak ránk. A hamburgi koncert is jó volt, de ugye ott kevesebben voltak, viszont remekül szóltunk, de mindent egybevetve azt kell mondjam, a közönséget és a hangzást, a játékunkat tekintve a legjobb Európában a budapesti volt! Volt még egy hasonló Hollandiában, Tilburgban, itt is nagyon klassz volt a közönség, a hamburgihoz hasonló méretû volt, élveztük is a koncertet, de elég sokat hibáztunk, hogy úgy mondjam egyszerûen sz*rok voltunk, szóval ez nem jöhetett szóba a lemeznél már... Sajnáltuk is, pont a közönség miatt, de hiába voltak õk jók, ha mi meg úgy elb*sztuk. Szóval Budapest volt a legjobb helyszín.
Amikor tavaly Budapesten a koncert elõtt beszélgettünk, megkérdeztelek azokról a lángokról, amiket a színpadon díszletkként használtatok, de akkor azt mondtad, hogy titok, mitõl olyan szépek. Most hajlandó vagy már elárulni? Engem még mindig érdekel!
Hogy te mikre nem emlékszel?! Hát, talán majd legközelebb is megnézheted õket!
Szóval még mindig titok...
Nem túl nagy titok, de szerintem nagyon klassz dolog akkor is, ha nem tudod a hogyanját! Haha!
Hát, akkor majd legközelebb újra megpróbálom... Nos, szeretnék neked meg az egész Therion-nak sok sikert kívánni a dupla albumhoz is, meg persze az elkövetkezendõ negyven évhez. Remélem hamarosan, mondjuk jövõre, a következõ stúdióalbum megjelenésekor újra beszélgethetünk majd!
Lehet, hogy még hamarabb is, hiszen eléképzelhetõ, hogy fogunk menni addig még Magyarországra egy fesztiválra játszani, arra, ahol idén a Manowar játszott, úgy tudom, egy nagyon jól szervezett fesztivál volt, remek közönséggel, szóval szeretném, ha akkor találkozhatnánk majd!
Ami azt illeti, én sem tiltakoznék, ha újra meg kellene néznem benneteket élõben... Hát, akkor addig is minden jót, és köszönöm a kedves válaszaidat, Christofer!
Neked is minden jót, és üdvözletem az olvasóidnak!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!