Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Threshold

Augusztus 27-én végre, kis halogatás után elérkezett a pillanat, amikor a ma mûködõ zenekarok közül számomra mindenek feletti kedvencként létezõ angol progmetál banda, a Threshold került interjúalanyaim sorába, nevezetesen Richard West billentyûs. Nem tudok meghatottság nélkül beszélni róla, még jó, hogy õ nem látta arcvonásaimat telefonon keresztül!

Hi, itt Richard West a Thresholdból!
Szia, Mónika vagyok! Örülök, hogy hallom a hangodat!
Én is örülök, hogy vagy?
Köszönöm, remekül. És te? Remélem semmi gond nem volt pénteken, ami miatt elhalasztottad az interjút?
Semmi gáz nem, volt, minden rendben van!
Hát akkor vágjunk bele! Elõször is hadd fejezzem ki elismerésemet az új lemez elkészülte miatt, azt hiszem a Critical Mass képében az eddigi legjobb Threshold albummal jöttetek ki!
Nagyon köszönjük!
Igazán erõsre sikerült, azt hiszem zenei téren is sokat fejlõdtetek. Te és Karl voltatok az album producerei, mesélj légy szíves a stúdiómunkákról egy kicsit, nem volt nehéz egyszerre zenészként és producerként is helyt állni a felvételekkor?
A Threshold mindig nagy hangsúlyt fektetett a jó megszólalásra, és ezt úgy a legkönnyebb elérni, ha mi magunk dolgozunk a hangzáson, ekkor tudjuk mindazt kihozni a zenénkbõl, amit beletettünk. Mindenben igényesek vagyunk, ezt elmondhatom, ha például a szövegekre gondolok, azokat is meg akarjuk tölteni szívbõl jövõ, lélekbõl szóló, s emellett értelmes dolgokkal, szóval maximalisták vagyunk. Ha játszunk, akkor mindent le akarunk játszani, amit csak képességeink lehetõvé tesznek. A produceri munkával is ki akartuk terjeszteni a határainkat, még nagyobb lehetõségeket akartunk adni magunknak e téren is. Azt hiszem minden Threshold albumon jól bevált hangzás hallható, a produceri munka is jól bevált utat követ, sõt, mivel a stúdió is egy jól bejáratott stúdió már számunkra, így a legtöbbet tehettük meg azért, hogy a rendelkezésre álló technikai feltételeket maximálisan kihasználjuk, keményen dolgoztunk ezért, hogy a legjobb végeredményt érhessük el. Azt hiszem a Critical Mass esetében valóban sikerült minden, talán a legjobb eddigi munkánk ez a lemez! Sikerült magunkból mindent kihozni, a hangzás is sokkal tisztább lett, valóban mindent hallasz, ami történik a zenében, jobban átjönnek az ötleteink, a kísérleteink, szóval igazán elégedettek vagyunk a végeredménnyel.
Hát, én is meg vagyok elégedve rendesen, kristálytiszta a hangzása, a lelketek minden zenébe épült rezdülése kihallatszik a számokból, szóval szerintem is sikerült elérnetek, amit megcéloztatok! Azt hiszem, zeneileg még az eddigi anyagoknál is kiforrottabb, erõteljesebb lemez lett, úgy vélem, a tudásotok legjavát kihasználva sikerült felszabadultan, de sok tudatossággal felépített szerkezettel átadni az érzéseiteket. A dalok születésérõl is légy szíves, mesélj nekem!
Igen, ez elég sok idõnkbe telt, cirka 4-5 hónap kellett a dalok megírásához. Tudod, mi nem úgy dolgozunk, mint sok másik zenekar, hogy beköltözünk a stúdióba és ott szedjük össze a dalokat. A Threshold esetében sokkal inkább személyes kísérletezgetések eredményei a dalok, minden tag otthon ücsörög, de nem tétlenül, hanem folyamatos dalírással töltve az idejét, s csak akkor rukkol elõ a többiek felé a szerzeménnyel, ha õ maga már tökéletesített benne mindent. Amikor ez a szakasz befejezõdik, akkor megyünk csak a stúdióba, feljátsszuk. Azt hiszem, helyes ez az egyéni munkamódszer, hisz ha van egy csapat, ahol 5-6 embernek kell együtt dolgoznia, néha fel kell áldoznod a saját ötleteidet, mivel valaki más nem tud azonosulni vele, ám ha egyedül kidolgozhatsz egy ötletet, akkor lehetõséged van a teljességre, a befejezésre, hogy teljesen kiadd, ami benned van, s azt hiszem a mi csapatunknál ez remekül mûködik. Amikor a stúdióban a felvételek folynak, akkor úgy tûnik, hogy egy zenekar feljátssza a dalodat, de ebben a zenekarban mindenki hozzáteszi a te dalodhoz a saját ismertetõjegyeit, hozzáidomítja az egyéniségéhez, alkalmazkodva az eredeti ötletedhez. Azt hiszem így lehetséges csak igazán teljes értékû felvételeket készíteni.
A dalaitok szövegeit ki írja? Az az igazság, tudod, hogy számomra nem csak a zenétek jelent sokat, hanem a szövegvilágotok is, mert szerintem nagyon értékes és fontos témákat érintetek meg vele, a lelki dolgoktól kezdve a világ aktuális problémáival bezárólag.
Ezen az albumon a szövegek fele a bõgõsünktõl, John Jeary-tõl ered, a másik felét pedig én írtam. Örülök, hogy jó a véleményed, hisz a magas igényeknek, amiket magunkkal szemben támasztottunk e téren is meg kell feleljünk. Már a Wounded Land-del, ahol még minden szöveg John Jeary-é volt, szóval az elsõ albumunk megjelentével megvoltak ezek az igényeink, a színvonalat azóta próbáljuk stabilan tartani. Azon a lemezen arról van szó, hogy a világ alapvetõen rossz irányt vett, tele van olyan környezeti problémákkal, amik akkoriban nagyon is idõszerûekké és fontosakká váltak, és John ezeket teljes szívével átérezve írta meg. Úgy hiszem, azóta is ebben a "szabványban" akarunk mûködni, szóval nem lehet csak egy egyszerû szerelmes dalt írni, vagy egy fantasy sztorit, hiszen mindenünket bele kell adni a számainkba, a szívünk mélyére kell nézzünk, hogy azokat a dolgokat fogalmazzuk meg, amik igazán izgatnak minket, amik fontosak számunkra. A Critical Mass sem más e tekintetben, John itt is a legjavát adta, teljes felelõsségtudatával és lelkével. Az én részem inkább a látnoki jellegû, álmokról szóló szövegek megteremtése, annak a megfogalmazása, hogy az álmaink milyen fontos szerepet töltenek be az életünkben, az, hogy merjünk hajtani az álmaink megvalósítása érdekében, hogy merjünk hinni, merjük végiggondolni mindazt, ami igazán fontos az életünkben. És fontos, hogy meg is tegyünk mindent az elérésük érdekében! Azt hiszem nagyon sok ember éli le úgy az életét, hogy minden nap reggel munkába rohan, hazarohan, tévézik egy keveset, alszik, majd másnap kezdi elölrõl az egészet, és ez így megy évtizedeken át. Sosem gondolnak azokra a dolgokra, amiket el akartak érni valaha, elfelejtik az álmaikat, de úgy hiszem, legbelül mindenkiben rejtõzik valami, ami fontos, még ha ez csak egy apróság is, van valami mindenkiben, amit le tud tenni az asztalra, s lenne eredménye a munkájának, csak nem veszi észre, hogy több odafigyeléssel, energiaráfordítással sokkal többet volna képes kihozni ezekbõl az álmokból. Én próbálom felhívni a figyelmet ezekre a lehetõségekre, erõt akarok adni a kételkedõknek, hogy érdemes megpróbálnod, megragadnod két kézzel az alkalmakat, amiken keresztül elérheted az álmaidat, máskülönben ha életed végén visszagondolsz arra, mit is tettél, rájössz, hogy ezt vagy azt majdnem sikerült megcsinálnod, de csak majdnem, de valójában az égvilágon semmit sem értél el.
A Threshold stílusa nagyon könnyen felismerhetõ, egyedi és színes. Honnan veszitek az ihletet ehhez a muzsikához?
Azt hiszem, ez pont az a nagyszerû dolog, ami csak az angol gyökerekkel ragadható meg, mivel az angol rockzene történelme nagyon gazdag, nagyon sok és rendkívül jó zenekar volt, s mi mindannyian ebben a közegben nõttünk fel, a hetvenes évek progresszív rockjában és a nyolcvanas évek metáljában. Persze más országokban is meglehetett ez a hazai hatás az ottani zenekarokra, de azt hiszem Angliában ez mindnél erõsebb, hiszen a legnagyobb zenekarok közül a többség angol, s ha ebben a zenei környezetben nõsz fel, egyszerûen csak a véredbe, a lelkedbe ivódik minden, s máris stabil alapokkal vagy készen a saját zenei világod felépítésére. Talán ez az egyszerû magyarázat, de igazán azért is hat egyediként a mi zenénk, mert mi is csak egy vagyunk csak az angol progmetál csapatok közül, szóval muszáj is különlegesnek lennünk, hogy megálljuk a helyünket a zenei életben, s úgy tûnik ez eddig remekül mûködött is!
Meg tudnál nevezni olyan csapatokat a hetvenes - nyolcvanas évekbõl, akik nagy hatással voltak rád?
Hát, engem legjobban a Queen fogott meg, a Pink Floyd és a Genesis, azt hiszem ez volt számomra a top három. Azt hiszem mindhárman stílusteremtõk voltak, eredetiek és megismételhetetlenek, s még szövegileg is nagyon passzoltak az én elképzeléseihez, de a zenéjük volt az, ami igazán inspirált persze. Mindenki más háromperces, háromakkordos pop dalokat írt, õk meg kicsit bonyolítottak, kitolták a határokat, mind távolabb és távolabb merészkedtek. Ha az ember ebben a zenei hatásvilágban nõ fel, ez nagyban megkönnyíti a saját szerzeményei irányvonalának meglelését.
Úgy vélem, három fontos eleme van a Threshold zenéjének, amitõl egyedi lesz: a gitárok hangzása, a dalszerkezetek és a te billentyûjátékod. Szerinted mi a legfontosabb alkotóeleme a zenéteknek?
Ebbõl a háromból talán a szerkesztés, ugyanis akár a gitárok, akár a billentyû hangzása is tûnik egyedinek, ezek mind alárendeltek a dalszerkezeteknek, annak a teljes szabadságnak, ami a zenei határok felderítését, kiterjesztését jelenti, annak, hogy nem kell azon aggódnunk, hogy hány akkordot, hány részletet, milyen harmóniákat, hangnemeket, ütemeket alkalmazunk. Csak a felfedezés és a zene élvezete a lényeg, azt hiszem ez jön át legjobban, ez a legfontosabb.
Melyik dal a kedvenced az új albumról?
Haha, pillanatnyilag a "Falling Away" - bár ez egy kicsit ciki, mert ezt én írtam, és a csapat olyan nagyszerûen adja elõ, azt a részletet figyeld, ami a refrén után jön, azt hiszem Karl ott lenyomja eddigi leggyönyörûbb szólóját, de Johanne is fantasztikusan dobol, a ritmusai csak köröznek és köröznek a dal felett, a cinjei komplex és csillogó hangzást adnak a dalnak, John is jó vaskos, cirka két oktávnyi széles, mesteri bõgõszólammal örvendeztet minket, én meg Nick azon dolgozunk, hogy a dallamokat végigvezessük a nótán, de az egész csapat iszonyúan együtt van, nagyon megnyugtató ezt a dalt hallgatni bármikor!
Azt hiszem az egész albumon nagyon együtt vagytok, de ez elmondható az eddigi albumaitokról is... Attól a pillanattól fogva, hogy elõször meghallottam a Threshold-ot, teljesen belehabarodtam a zenétekbe, ezt muszáj bevallanom neked! Most hadd tegyek fel egy névre szóló kérdést is neked: személyesen téged mi késztetett arra, hogy billentyûs legyél? Tudsz-e olyan zenészt megnevezni, aki kimondottan erre az útra terelt?
Már öt évesen elkezdtem zongorázni tanulni, a családomban mindenki zongorázik amúgy, szóval rám is kiterjedt ez a hagyomány, de már két-három évesen is nagy zenerajongó voltam. Odaálltam a hangfalak elé, rátettem a kezeimet a hangszórókra, hogy érezzem is a zenét, amit apu hallgatott, Beethoven-t, Haydn-t, szóval már akkor belekeveredtem ebbe a zenébe, amikor más gyerekek még nem foglalkoznak ilyesmivel, én csak álltam és figyeltem, ez talán már születésem óta a véremben volt, nem tudom. Tíz éven át tanultam zongorázni, akkorra már magam is írtam zenét, ez olyasmi volt, mint a Queen, a Genesis, amiket akkor hallgattam, megpróbáltam követni õket, hasonló hangzású zenéket próbáltam írogatni. A Queen-rõl még meg kell jegyezzem, hogy ugyan nem Freddy Mercury volt a világ legjobb zongoristája, de az, ahogy õ játszott, már messzirõl felismerhetõ volt, eredeti, s nekem ez nagyon tetszett, mindig tudni lehetett, hogy Freddy zongorázik. Bár akkor még kiskölyök voltam, azóta is vallom, hogy nagyon fontos egy zenésznek, hogy egyedi és felismerhetõ legyen a játéka, hogy kifejlessze azt a stílust, ami senki máséval nem téveszthetõ össze. Nagyon egyszerû dolog lenne másolnom mondjuk Rick Wakeman-t, vagy egy gitárosnak mondjuk Jimi Hendrix-et, de azt hiszem az igazi inspiráció lényege, hogy különbözzön a zenész azoktól, akik megihlették.
Volt a Threshold elõtt más zenekarod is?
Igen de semmi igazán sikeres nevet nem tudok mondani. Volt pár csapat iskolás koromban, ahol billentyûztem, fõiskolán is volt zenekarunk, koncerteztünk is egy párszor, de az elsõ igazi csapatom talán a Mercy Train volt, egy könnyebb stílusú rockot játszó csapat, ennek már jó tíz éve, itt szintén Karl Groom volt a gitáros...Akkor kapcsolódtunk be az angol progresszív színtér zenéjébe is, csináltunk egy albumot is, igazából sosem adtuk ki. Aztán összejött a Threshold, és ez lett az Igazi, tudod, itt kezdõdtek el történni velem igazából a dolgok.
Azt hiszem, nem igazán rádióbarát dalokat írtok, a rádióknak túl hosszúak a ti nótáitok. Volt ennek ellenére olyan Threshold dal, amit játszottak rádiókban?
Igen, de persze a rock mûsorokról beszélek, mivel itt Angliában nem tudsz bekerülni a normál napi rádióadásokba, azok összetételét számítógépek határozzák meg, a számítógépeket pedig a nagy kiadók programozzák, persze nem értem sokszor, mi alapján döntenek...A rock mûsoroknak nagyobb szabadságuk van, és a mûsorvezetõtõl függ az, hogy mit ad le. Itthon is játszottak Threshold-ot párszor, még 10 perces dalunkat is. Azt hiszem a kontinensen kicsit még jobb a helyzet, például Németországban még ennél is több szabadságuk van a rádióknak, az ottani rock mûsorok még több hosszú dalt játszanak, ez is része a mûsorok vonzerejének. Tulajdonképpen nem gáz ez így, de azt hiszem, ha a normál rádióadásokba akarunk bekerülni, akkor három perces dalokat kell írnunk, fel kell kapaszkodnunk egy nagy kiadóhoz, de azt hiszem, ennek még a gondolata is rém távol áll tõlünk! Haha!
Gondolod, hogy az Internetes rádiók segíthetnek a hosszú dalokkal bíró csapatokon?
Túl sok ilyen rádió van, nagyon szét van töredezve a választék, szóval nincsenek olyan nagy adások, ahol mindenfélét lehet találni, több tízezer Internetes rádió van, szóval lehetetlenség, hogy az ember minden adón jelen legyen, így igazán nagy közönséghez jusson el. Szerintem sokkal nagyobb hatása van annak, ha a honlapodra felraksz egy dalodat, a honlapot úgyis sokan megnézik, s így hozzájuthatnak a zenédhez könnyedén. Emellett persze nagy dolog ez az Internetes rádiózás, ám mégis az igazi, nagy rádióadások, azok, amiket egy ország úgy általánosságban hallgat, azok lehetnek igazán hatással az ismertségre, azok határozhatják meg igazán a zenekarokról kialakult képet az országban. Ha egy Internetes rádió, mondjuk Amerikában játszik is pár dalodat, azt esetleg hallgatják egyszerre cirka húszan, hát, szóval azzal nem igazán lehet megváltani a világot! Haha!
Amúgy általánosságban mit gondolsz az Internetrõl?
Nagyon hasznos és erõs dolog. Angliában igazán a kilencvenes években volt nagy jelentõsége zenei szempontból, mivel akkor még nem volt ennyi rádiómûsor, nem voltak újságok sem, amik felfigyeltek volna a kisebb csapatokra, s egyáltalán hivatalosan senkit sem érdekelt a progresszív metál. Rajongók persze már akkor is voltak, s õk akkoriban szinte kizárólag az Interneten találhattak rá a kedvenc csapatukra, szóval akkor nagyon fontos média volt. Érdekes, mivel olyan hatalmas a net, oldalak milliói és milliói vannak fenn, de a legtöbb rendszeres net-látogató nagyjából ugyanazt a tíz vagy tizen egynéhány oldalra tér rendszeresen vissza, azokat keresi, amiket már jól ismer és a sajátjának is érez kicsit, mintha az a saját kis Internete lenne. Azt hiszem, ha valaki nekiáll felfedezni magának a világhálót, egy kis idõ után rá fog találni ezekre az oldalakra, ahol nagyjából megállapodhat.
Amikor otthon vagy milyen zenét szoktál hallgatni?
Leginkább metált. Nagyon szeretek persze más zenéket is, mivel olyan korszakban nõttem fel, amikor a pop volt igazán a csúcson, valószínûleg emiatt döntöttem akkor a rock mellett, s a klasszikus zenében is eléggé otthon érzem magamat, ám jelenleg a legfontosabb a metál. Azt hiszem, pont idén következett el az az esztendõ, amikor felemelkedõbe került a metál, egyre több ember szereti, nagyjából kezd visszakerülni a rádiókba is, legyen az akár a Linkin Park vagy a hasonlók, mégis valami olyan változás indult el, ami szerintem feltétlenül pozitív. A kilencvenes években egyszerûen utáltam bekapcsolni a rádiót, mert mindig valami rémesen pocsék vacak szólt, azonnal le is kellett kapcsolni, szóval most meg kezdi a jó zene visszahódítani az õt megilletõ helyet e médiában.
Arról tudsz valamit, hogy a csapat többi tagja miket hallgat? Milyen az õ ízlésviláguk?
Hát, túl sokat nem tudok errõl, de azt hiszem legalább olyan eklektikus az ízlésük, mint nekem. Amit fixen tudok, az Karl, aki minden nap a stúdióban dolgozik, rengeteg csapat megfordul a keze alatt, állandóan zene veszi körül, szóval õ ezen kívül már képtelen bármit is hallgatni, hisz egyszerûen belefárad estére. Ami a többieket illeti, szerintem még mindig a hetvenes - nyolcvanas évek zenéjét részesítik elõnyben. Ez nagyon jó a csapat szempontjából is, hisz így mindenki hozhat a maga által hallgatott zenékbõl vett különbözõ hatásokat, inspirációkat, ez nagyban segíti a sokszínûbb zenei kép összeállítását a Threshold hangzásvilágában is.
A zenekar honlapján olvastam az életrajzodban, hogy a Biblia a kedvenc könyved. Mit jelent számodra a vallás itt a huszonegyedik században?
A vallás, a vallás története semmit sem jelent. Az, hogy miért a Biblia a legfontosabb könyv számomra, az azért van, mert Isten mûve, és nekem Isten a legfontosabb az életemben. Nagy különbség van a vallás és a hit között, hiszen a hit azt jelenti, hogy kapcsolatban vagy valakivel, bízhatsz benne, a vallás meg egy rakás szabály, ami meghatározza, hogy hogyan kell cselekedned, szóval ebben az értelemben én nem vallásos vagyok. Tudom, hogy Isten inspirál mindenre, amit teszek, legyen az a zene, a szövegeim, a mindennapi életem, és a Biblia ehhez az én 'kézikönyvem', ezért olyan fontos, ez a hitem.
Tökéletesen egyetértek veled, Richard.
Ennek örülök, köszönöm!
Kicsit más téma: tudod, elkezdtem csinálni egy hülye gyûjteményt, megpróbálom az interjúalanyaimat kifaggatni az étkezési szokásaikról, szóval az érdekelne, hogy van-e a csapatban vegetáriánus...
Hát, Johanne néha vegetáriánus. Tudod, õ nagyon különös egyéniség, sokszor nem egészen értjük õt mi sem , amikor turnézunk, õ mindig vegetáriánus kaját rendel, de néha elõfordul, hogy azt vesszük észre: jé, húst eszik! Haha! Nem tudom, hogy ezzel õ így tudja-e kvalifikálni magát a gyûjteményedbe kerüléshez?!
Turnézni ugye fogtok az új albummal?
Igen, pár dátum már le van fixálva októberre Európában, de sajnos Magyarországot nem érintjük most sem, ám megyünk Szlovákiába, talán ez van hozzátok a leginkább közel. Novemberben pedig Amerikába megyünk, ott már le vannak fixálva a dátumaink. Sajnálom, hogy eddig még sosem játszhattunk Magyarországon, de nagyon szeretném, ha eljutnánk oda is végre!
Szerintem is jönnötök kellene, egyre többen ismerik és szeretik itt is a zenéteket!
Remélem talán jövõre összejön.
Azt tudod már, hogy Szlovákiában hol lesz koncertetek, gondolom Pozsonyban, a fõvárosban...
Sajnos még nem tudok biztosat, csak ma reggel tudtam meg azt is, hogy egyáltalán megyünk, csak az országokat árulták el egyelõre.
Remélem, el fogok tudni menni...
Jó lenne, ha jössz, majd köszönj oda nekünk, jó?
Megígérem, örömmel! Hát akkor nagyon köszönöm a beszélgetést, és sok sikert az új albumhoz, sok szerencsét neked és a srácoknak is!
Nagyon köszönöm én is, minden jót! Szia!

Gyebnár Mónika

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!