rockgyemantok.hu

ANNO DOMINI

A debreceni Anno Domini zenekarból Kovács Tamás válaszolt a kérdéseinkre. Íme:
Mikor, hol, milyen felállásban alakult meg a csapat? Mi a jelenlegi felállás?
1995 decemberében alakultunk Búza Péter (ének), Munkácsi Zsolt (basszus), Mikó Gergely (gitár), Kovács Tamás (dob) felállásban. Kezdetben instrumentális számokat is játszottunk, az énekes dolgokkal késõbb kezdtünk el foglalkozni. Ezzel a korai felállással kezdtünk el koncertezgetni, több-kevesebb sikerrel. Persze a kezdeti sikertelenség nem vette el a kedvünket a zenéléstõl. Késõbb Búza Péter személyi okok miatt kilépett a zenekarból, az éneket Munkácsi Zsolt bõgõs vette át. Ezek után belépett Reskó Péter gitáros. Ezzel a felállással vettük fel elsõ demónkat Új világ címmel. A demó elég vegyes kritikákat kapott, de igazság szerint a mi érzéseink is elég vegyesek voltak ezzel kapcsolatban. Kaptunk a demó révén pár koncertmeghívást, alkalom nyílt egy-egy fesztiválon való szereplésre is. 1997 nyarán rögzítettük új, három számos anyagunkat, Látomás címmel. Itt már Barcsik Árpád énekelt. Ez a kazetta az elõzõhöz képest már jobb fogadtatásban részesült, és mi is viszonylag elégedettek vagyunk vele. Az új demó tette lehetõvé, hogy bejussunk a Marshall tehetségkutató debreceni elõdöntõjébe, ahol másodikak lettünk. Sikerült szerepelnünk a debreceni és környékbeli rádiók (Szól a Rádió, Civis Rádió) mûsoraiban is. Azóta persze próbálunk mi is koncerteket szervezni, vagy bejutni egy-egy nagyobb bulira, és úgy veszem észre, hogy nincs okunk panaszra. Röviden ennyi.
Eléggé érdekes nevet választottatok magatoknak. Honnan jött?
Nem Te vagy az elsõ, aki meglepõdik a zenekar nevén. Mint tudjuk, az idõszámítás elõtti idõt B.C.-vel, az azt követõt pedig A.D.-vel jelölik. At A.D. kiírt formája az Anno Domini. A nevünk elsõsorban arra utal, hogy az idõ mindent behatárol, ez irányít mindent, s mindenkit. Nincs halandó a Földön, aki ezt a törvényszerûséget át tudná hágni. A másik oka a nevünknek a meglepetés-keltés, az, amin Te is "átestél". Szerettünk volna egy nem angol nevet adni, ami felkelti az emberek érdeklõdését, éppen a nem-hétköznapiságával. Sokan azt hiszik, hogy az Anno Domini kifejezés angol, pedig nem az: latin. Azt hiszem, nem fogtunk mellé annak idején ezzel a névválasztással, bár az is lehet, hogy valamiféle vallási behatároltság sugárzása a névbõl adódóan azt a hitet ülteti valaki belsejébe, hogy ez egy valami vallásos zenekar. Pedig aki hallott, látott már bennünket, az tudja, hogy nem az.
Hogyan jellemeznéd a zenéteket egy olyan embernek, aki még sohasem hallott Rólatok?
Ez jó kérdés! Valahogy úgy jellemezném, hogy a mi zenénk egy reflex, a külsõ hatások által keltett belsõ reakció megnyilvánulási formája. Zeneileg elég éretlenül indultunk azzal, - hogy úgy fejezzem ki magam - "beálltunk a sorba". Bár a kezdeti HC/extrém metálos gyökereinket még valahol most is megõriztük, de egy másfajta hozzáállással fogtunk a zenénk megítéléséhez. Régebben a Machine Head és társai által fémjelzett kategóriába tartoztunk, de úgy érzem, ezen már rég túlléptünk. Most valahol a dallamosabb, intelligensebb megközelítésén dolgozunk annak az ösztönzenének, amit játszunk. Remélem, sikerül!
Van-e valamilyen koncepciótok a szövegekkel kapcsolatban, vagy csak úgy "jönnek" a témák?
A szövegeink tulajdonképpen elég tágan értelmezhetõk, de szerintem az értelmi mondanivalók egy ponton mégis találkoznak. Minden szöveg behelyettesíthetõ egyetlen emberbe. Akárkibe. Úgy érzem, a szövegeink bárki belsõ gondolatait, érzéseit kifejezhetik, amit a zene és a szöveg összhangjával megpróbálunk még jobban alátámasztani.
Gyakran koncerteztek?
Koncertek terén átlagos tapasztalatokkal rendelkezünk. Ilyenkor szokták azt válaszolni, hogy "mindenhol játszottunk, tombolt az egész közönség", de ez sajnos nagyon kevés esetben igaz. Persze, minden zenekar ezt szeretné, de nekünk ezzel kapcsolatban is más a véleményünk. A saját zenei elképzeléseink alapján játszunk, úgymond magunknak, s ha ez találkozik az adott közönség ízlésével, akkor oké, ha nem, akkor sincs nagy baj. Sajnos nagyon sok zenekar félreértelmezi ezt a közönség-dolgot. Azt hiszik, hogy ha olyan zenét játszanak, amire mindenki tombol, akkor nyert ügyük van. Holott ez korántsem ilyen egyszerû. Mi van akkor, ha nem találkozik a zenéjük és a közönség? Akkor az adott zenekar elõbb-utóbb belefárad, mivel nem a saját, hanem az átlagosan elfogadott morál szerint építették zenéjüket, és mégsem jött be. Mivel mi is beleestünk ebbe a hibába, úgy érzem, hogy valahol tudom, hogy mit beszélek. Inkább azt tanácsolom minden zenekarnak, hogy csakis olyan zenét játszanak, és csakis úgy, ahogy azt õk maguk, és nem a közönség gondolja. Így ha nem találkozna a zenéjük és a közönség ízlése, akkor sem lesz rossz érzésük, mivel õk élvezik, szívbõl muzsikálnak. Így nem lesz gond, ez tuti!
Mivel foglalkoztok a magánéletben?
Gergõ az Ady Endre Gimnázium harmadéves tanulója, Reskó Péter fõiskolára jár, Árpi most végez a Tóth Árpád Gimnáziumban. Munkácsi Zsolt, és én pedig dolgozunk, igen hatékonyan. De ahogy mondani szokták, "mi zenészek vagyunk a nap 24 órájában". A teljes napunkat, szinte az összes gondolatunkat a saját zenénk, az ezzel járó összes dolog köti le. Persze ez nem azt jelenti, hogy másra nem figyelünk, mással nem foglalkozunk. Szó sincs róla! De szerintem minden ember életében kell lenni egy célnak, aminek véghezviteléhez hatalmas elkötelezettség kell. Ez szerintem mind az ötünkben megvan.
Hogy érzitek, meddig lehet eljutni a sikerekben?
Azért zenélünk, mert lehet, hogy hülyén hangzik, de ez az életünk. Egyéb képzelgéseink nincsenek, mármint a sikert, ilyesmiket illetõen. Ez alatt most nem azt értem, hogy nem szeretnénk, ha lenne valami ilyesmi, de nem ez az elsõdleges célunk. Nálunk a saját zenénk teljes harmóniája az elsõ. Az, hogy mi élvezzük, hogy az mondhassuk: "Igen, ezt valahogy így képzeltem el!". Szerintem a zenei életben leragadunk az underground szinten, amiben az a legszomorúbb, hogy sok jó zenekar leragad, feloszlik az idõszakos belefáradás miatt. Mivel a állítólag a nagyközönség nem szeret gondolkodni, ez a fajta zene nem eléggé eladható. Csak azt nem értem, hogy például ott a Rush is. Rám eszméletlen hatással van az, amit csinálnak, de lehet, hogy ha magyarok lettek volna, akkor most nem ismerném õket, sok más emberrel együtt. De mit is lehetne tenni egy olyan országban, ahol olyan zenekarok oszlanak fel, mint a Bedlam, vagy az Unfit Ass, hogy csak a "nagyokat" említsem. Ha valaki rétegzenét játszik, akkor azt maximális elkötelezettséggel tegye, vagy inkább bele se fogjon. Bár én úgy érzem, a mi zenénk nem a szó szoros értelmében vett rétegzene. Inkább hangulatiságra épülõ megnyilvánulási forma.
Tartjátok-e más fanzine-ekkel a kapcsolatot? Mi a véleményetek róluk?
Most legyek õszinte? Egyetlen fanzine-nel tartom a kapcsolatot, az pedig az általatok is bemutatott Cold Shower. A legnyugodtabb szívvel állíthatom, hogy nincsenek vegyes érzéseim Veletek, vagy másik 'zine-nel kapcsolatban, A véleményem viszont elég vegyes. Véleményem szerint a fanzine-ek nem akkora helyet foglalnak el, amekkorát el kellene foglalniuk. Valahol ez is olyan underground szinten mozog. De ez csak az én személyes véleményem, mivel sosem voltam fanzine gyûjtõ, így nem is igazán tudom, hogy mirõl is van szó. De szerintem az azért jelent valamit, hogy ha azt nem nézzük, hogy játszom egy zenekarban, csak és egy átlagos zenehallgató vagyok, és abszolút nem tudtam egyetlen fanzine-rõl sem. Ez elég elszomorító, mivel gondolom egyetlen fanzine sem puszta passzióból kezdte meg a mûködését!
Van- e más dolog, amit el szeretnétek még mondani?
Csak annyit, hogy ha valakinek felkeltette az érdeklõdését a zenekar, teljes lelki nyugalommal forduljon hozzám!
Cím: Kovács Tamás
4032 Debrecen
Civis u. 15. VI/49.

Rob