A Savatage volt énekese, Zak Stevens elõször jutott el új zenekarával Budapestre, a Sziget Fesztivál keretein belül. Az Annihilator elõtt léptek színpadra, és bizony kétséget sem hagytak a felõl, hogy minden zenész profi, és messzemenõen érti a dolgát. Zakkal, a világ legkedvesebb és legközvetlenebb emberével a buli után, éjfél körül beszélgettünk, miután a zenekartagokkal és a turnémenedzserrel bejárta az egész fesztivált. A turnémenedzser ugyan az elején még odaszólt, hogy 15 perc elég-e, de akkor sem szólt semmit, mikor ezt 30 percen keresztül nem tartottuk be - a történet úgy kerek, ha odaírom: ez a srác a világ legközvetlenebb turnémenedzsere.
Hogy tetszett a koncert?
Imádtam. A tömeg õrült volt! Gyilkos! 18 órát buszoztunk, hogy ideérjünk,
30 perccel a fellépés elõtt estünk be... de, te is tudod, ez a rock'n'roll,
ha-ha! Csak azt tudom mondani, hogy nagyszerû volt... amit láttam, az emberek.
Ez egy nagyon nagy sátor! Elõször játszottunk Magyarországon, de biztos, hogy
nem utoljára! Eleinte féltem, hogy nem fogja senki ismerni a dalokat, de mikor
üvöltötte a tömeg az egészet! Varázslatos érzés volt megtölteni ezt a hatalmas
sátrat!
Még az utcán is álltak az emberek...
Errõl beszélek, egyszerûen szavakhoz sem jutok, még mindig az esemény
hatása alatt vagyok! Nagyon meglepett. Imádom Budapestet, remélem minél hamarabb
visszajöhetek ide!
Mi a véleményed errõl az országról?
Mindig imádtam. Tudod, elõször 17 éves koromban jártam itt... Szóval
akkor még '83-at írtunk, és minket kiküldtek, hogy terjesszük Isten akaratát.
Azokban az idõkben itt még mindenhol katonák voltak, minden annyira más volt.
Akkoriban a... igen, Jugoszlávia elnöke Tito volt, és akkor voltak ott a nagyobb
zavargások, aminek aztán a vége az lett, hogy külön vált a két ország... Magyarországon
akkor az elnök... ki is volt? Segíts már ki...
Ha minden igaz, Kádár János
Igen, õ volt az. Szóval amikor õ hatalmon volt, számomra nagyon fura
volt minden a biztonság terén. Mindenhol kutyák, mindent átnéztek, mindent ellenõriztek...
Mára ez szerencsére változott, de én már régen voltam Magyarországon, bár a
Savatageval négyszer is játszottunk itt. Azóta gyönyörû lett.. A Lánchíd, a
Duna... az egész együtt hatalmas! Igazán örülök, hogy újra itt lehetek.
Körülnéztetek a fesztiválon, vagy csak elrohantatok kajálni? Ha igen,
mi a véleményed, hogy tetszett?
Elképesztõ! Sétálok egy kicsit és már raggee szól, pár méter és afrikai
zene, aztán lovakat látok... Hatalmas, nagyon nagy rendezvény! És a nagyszínpad...
Óriási! Hihetetlen, egyszerûen nem hittem a szememnek.
Tehát várható, hogy visszatértek ide?
Igen, jövõ hónapban kezdjük elrendezni a 2004-es fellépéseinket, és
igazi megtiszteltetésnek vennénk, ha visszatérhetnénk!
Mi a véleményed Bush politikájáról? Az Iraki háborúról?
Szörnyû, eleinte nem hittem el. Épp a furgonomat vezettem, mikor meghallottam
a rádióban Busht: "48 órátok van elhagyni a térséget. Különben bemegyünk,
és mi hozunk ki onnan. Jóéjszakát." Elõször sírni kezdtem, mint szerintem
mindenki más. Különbözõ érzések kavarogtak bennem, szomorú vagyok, és valahol
egyet is értek vele. Nem vagyok a háború híve, utálom az egészet. De azt hiszem,
vannak olyan pillanatok, mikor ez az egyetlen megoldás. Mikor repülõk mennek
az épületeknek, akkor már nincs mit tenni. Persze nem itt rontottuk el. Hazamész,
bekapcsolod a tévét, és mit látsz? Embereket, amint harcolnak. Ez a baj. Ez
egy olyan dolog, hogy egy országnak, aki vezetõ szerepet tölt be a világban
nem csak magát, mást is meg kell védenie. És amikor belegondolok, hogy most
emberek millióit védjük meg, akkor egyetértek a hadviseléssel. Ezt csak összefogással
lehet legyõzni. Egy ember semmit nem tehet, én is odaállhatnék, hogy "hé,
én vagyok Zak Stevens, hagyjátok abba!" Õk meg csak néznének: "Hmm...
ki a franc vagy?". Remélem minnél hamarabb vége lesz az egész öldöklésnek.
Utálom az egészet.
Ki a kedvenc zenészed?
Hmm... az elsõ, amit hallottam Dio és a Black Sabbath közös nótája
volt. Mikor megláttam középiskolásként Bruce Dickinsont az Iron Maidennel, akkor
azt mondtam magamnak: "hé öreg, ez egy király meló, ezt fogod csinálni!".
Talán éppen ezért nem tudok kedvenc elõadót kinevezni, de nagyon sokakat szeretek.
Gyerekkori álmom volt ez az egész, és nézz körül! Egy szerencsés ember vagyok,
mert sikerült! Az elsõ koncertem... igen, egy hirtelen ötlettõl vezérelve a
barátaimmal 13 éves koromban elmentünk a KISS-re. A szüleim nem tudták hova
engednek el, szerencsére õk épp nem akartak jönni. Ott álltam tátott szájjal.
Hihetetlen volt.
Mindig énekes voltál a zenekarokban?
Te sejtesz valamit, ha-ha! Nem, volt vagy 4-5 év, mikor doboltam,
mert ha volt dobos, akkor énekes nem volt, és fordítva. Így mindig én végeztem
a bõrök mögött. Az elsõ tehetségkutatónkat is ezzel a bandával nyertük, még
az általános iskolában. A bátyám volt a basszusgitáros -nagyon jól játszik!
Abban az idõben õ negyedikes volt, én meg harmadikos, és hatalmas tapsot kaptunk!
Õt egy idõ után sajnos nem vonzotta a karrier, de ha otthon vagyok még mindig
leülünk néha, és eljátszunk egy-két dalt.
Ha a zenédet néhány szóban kellene jellemezned...
...akkor ezzel a kérdéssel megfognál. Egy svájci magazinban olvastam
a CIIC zenéjérõl... nagyon tetszett: passion metal. Amikor elõször megláttuk
szakadtunk a röhögéstõl!
Az utolsó szó jogán szeretnél valamit üzenni a magyar rajongóidnak?
Mindenkinek egy nagy köszönömöt szeretnék küldeni! Köszi mindenkinek,
aki itt volt, aki felejthetetlenné tette ezt az estét! Csodásak voltatok, alig
várom, hogy ismét Magyarországon játszhassunk!
Séra Gergõ