rockgyemantok.hu

A HammerFall gitáros-dalszerzõjét, Oscar Dronjak-ot szeptember 17-én este nyaggattam meg kérdéseimmel, s hazai rajongóik legnagyobb örömére jó hírekkel is szolgált!

Októberben jön ki az új lemezetek, a Crimson Thunder, amit már nagyon várnak a rajongók, hisz lassan két éve, hogy az elõzõ anyag megjelent. Mit tudsz így elõzetesben mesélni a lemezrõl? Mire készüljenek a srácok?
Kilenc rendes dal lesz, egy instrumentális dal, meg egy amolyan billentyûs témán alapuló intrószerûség, de az is külön szám a CD-n. Azt hiszem, az elõadásmód tekintetében keményebbek vagyunk, mint bármikor korábban, erõteljesebb a hangzásunk. Zeneileg is fejlõdtünk, azt hiszem, egyénibbek lettünk, de ez még mindig az a hatalmas heavy metal zene, amit mindig is játszottunk!
Mesélnél a felvételek elkészítésérõl is? Úgy tudom, egész érdekes helyeken hoztátok össze az anyagot!
Igen, így van! Három stúdióban készültek a felvételek, egy holland, egy német és egy Tenerife-i stúdióban dolgoztunk. Mindennek az volt az oka, hogy a lehetõ legjobbat akartuk kihozni a dalokból, azt akartuk, hogy tényleg büszkék lehessünk a hangzásra is, benne legyen az az erõ, amit mi szeretnénk. Charlie Bauerfeind volt az album producere, nagyjából õ hozta mindezt össze. A holland Wisseloort stúdióban vettük fel a dobokat, mivel Charlie tudta, hogy ott egy iszonyú jó spéci terem van dobfelvételekhez , s igaza is lett, mert valóban csodásra sikerült a dobhangzás. Ez nagyon fontos volt, mert végül is a felvételek további részéhez adott egy nagyon stabil és dögös alapot. Aztán néhány napot a Twilight stúdióban voltunk Németországban. Charlie dolgozott itt nem túl rég a Blind Guardian-nel, szóval remekül ismerte a stúdió adottságait, nekünk meg szükségünk volt az õ spéci ismeretségére a bõgõhangzások eléréséhez. Eztán majdnem hat hétre Tenerife-re utaztunk, a Mi Sueno stúdióba, a Helloween-es Andy Deris-hez, persze Charlie már itt is ismerõs volt... Tudta, mikre is lesz képes ezen a helyen Andy-val meg a remek technikai berendezésekkel. Na, hát ez a része volt a legnagyszerûbb, Andy nagyon klassz ember, sokat segített nekünk, és nagyon jól éreztük magunkat nála! Emberileg és zeneileg is nagyon feltöltõdtünk!
Nem beszélve arról, hogy ez azért vakációnak sem lehetett utolsó!
Persze, azért volt szabadidõnk is, kirándulhattunk a szigeten mindenfelé.
Az USA-ba mentek az õsszel turnézni. Errõl mit mesélnél? Mik a terveitek a tengerentúlon?
Már másodszor megyünk az Államokba, négy éve már jártunk ott egyszer, ugyanúgy öt hétig voltunk kinn, mint most is leszünk, de akkor leginkább csak kisebb klubokban léptünk fel. Most viszont - mivel Dio-val turnézunk - nagyobb helyekre megyünk el, ahová befér kettõ-négyezer ember is. Szóval ez sokkal nagyobb lesz, mint az elsõ alkalommal volt. Azt hiszem, óriási lehetõséget kaptunk ezzel, hogy Dio elõtt játszhatunk!
Ha már az USA-nál tartunk, nem félsz attól, hogy az ott tobzódó divatáramlatok, a nu metal lerombolják a tradicionális európai metál renoméját?
Nem hiszem, hogy nekünk ettõl kellene félnünk, persze õk is nyomják a maguk dolgait, a nagy kiadók meg ezt támogatják, mivel sok pénz van benne, TV-ben, rádióban állandóan adják ezeket a zenéket. De mi teljesen mások vagyunk, ideológiailag is, és mi teljesen más zenét játszunk. Mi azt nyomjuk, ami bennünk van, amik mi magunk vagyunk, és mi mindenképpen ezt a zenét játszanánk, mivel ezt szeretjük csinálni. Mindegy, hogy egy rakás amerikai csapat azért nyomul, mert híres akar lenni, s nem törõdik azzal, hogy belül mit érez, mit szeret egyébként, szóval én ezt egy rossz dolognak tartom, de nem tartom hosszú életû dolognak, pont mert csak divat. Nem félünk tõlük. Haha!
No igazából arra akartam kilyukadni ezzel a célzással, hogy egy rakás kemény zenéhez vonzódó fiatalt eltéríthetnek, magukhoz húzhatnak ezek a csapatok, s azt a vackot fogják hallgatni a srácok az igazi metál helyett...
Igazad lehet, tudom, de én hiszek annyira a magunk zenéjében, hogy tudjam, esélyt kapunk a rajongóktól arra, hogy megmutassuk nekik az erõsségeinket, és sokan támogatják a mi munkánkat a rajongásukkal, mivel az erõ, ami bennünk van, átragad rájuk, s késõbb mi kapjuk tõlük ezt vissza. Nem felejthetem el azt sem, hogy óriási lehetõség Dio is, mivel ha valaki távol van a nu metal-tól, az õ, szóval nem hiszem, hogy volna átfedés a rajongótáborok közt... Hahaha! Dio zenéje meg a mi zenénk elsõ ránézésre ugyan nagyban különbözik, de ha megfelelõ távolságból méri az ember ezt a különbséget, az lesz a végeredmény, hogy ugyanazok az õszinte, kemény alapok jellemzik valahol mindkét muzsikát. A Dio-rajongók közt is lesz talán pár arc, akinek tetszeni fogunk.
Milyen dolgok késztetnek téged a zenélésre, a zeneírásra?
Áltanosságban szinte minden. Az érzéseim, gondolok arra, ha jól érzem magam, ha örülök valaminek, akkor valami erõs, jókedvû dal születik, ha meg szomorú vagyok, akkor balladát írok. Persze mindenféle érzés meghonosodik a zenémben, a harag, a rácsodálkozás valamire, meg ilyesmik, bármi adhat ihletet, legyen az egy jó könyv vagy film is akár. Amúgy zeneileg az egész nyolcvanas évek nagy metál korszaka inspirál, ez van mélyen bennem. Szóval ezekbõl a dolgokból hozom össze a zenéket.
Ha egy nevet kellene mondanod, kit emelnél ki ideálodként?
Ha csak zenében gondolkodhatok, akkor Wolf Hoffmann lenne az az ember, mivel az õ stílusát követem gitározásban, iszonyúan tetszenek az õ szólói!
Akkor pár személyes kérdéssel is hadd fárasszalak... Azt hiszem, a Dronjak nem egy tipikus svéd családnév. Van valami alapos indoka a családtörténetedben annak, hogy ezzel a névvel élsz?
Hahaha! Hát nem az, az tény! Nos, az édesapám jugoszláv volt, vagyis onnan költözött Svédországba, itt ismerte meg édesanyámat. Mivel összeházasodtak, egyenes következménye lett ennek, hogy az õ nevét viseljem én is. Hahaha! Aztán, amikor 3 éves lettem, õk ugyan elváltak, én is meg a testvéreim is megtartottuk a nevét. Kapcsolatban voltam apámmal azután is, és sosem volt bajom a nevemmel. Sajnos az õ hazájába nem volt alkalmam még ellátogatni, de ugye ma ez már nem is ugyanaz az ország, ahonnan õ eljött akkoriban, a nyolcvanas években minden megváltozott... Talán valamikor majd elutazhatok és megismerhetem az ottani világot is.
Zenél valaki a családodban?
Senki, már persze rajtam kívül, hahaha, szóval nem egy muzikális család a miénk.
Akkor hogyan jött be a képbe, hogy gitározni kezdj?
Mindig is rock és metál zenét hallgattam, az tény, de gyerekkoromban harsonázni tanultam, négy éven át...
Hát, az nem épp egy metálos hangszer!
Hahaha, igaz, ezért is hagytam fel vele! Szóval rájöttem, hogy harsonával nem tudom azt játszani, amit a kedvenc albumaimon hallok, megpróbáltam ugyan, de egyszerûen röhejes volt az eredmény, így aztán gitárt ragadtam!
Az meg sem fordult a fejedben, hogy leporold a harsonádat és egy új albumra mondjuk feljátssz rajta valamit?
Nekem soha, de anyu is mindig ezzel nyaggat. Valóban különlegessé tenné a zenét a harsona, biztosan érdekes hangulata lenne, de azt hiszem sosem fogom rászánni magamat! Nem tervezünk ilyesmit!
Olvastam a honlapotokon, hogy szereted a Csillagok Háborúja filmeket. Melyik epizód a kedvenced?
Lehetetlen lenne megmondani! Ha valamelyiket megnézem, akkor éppen az lesz a kedvencem, de legközelebb, ha egy másikat nézek, akkor az a másik. Szóval nem hiszem, hogy volna értelme választani. Mondjuk, ha meghallgatok egy King Diamond albumot, teszem azt az Abigail-t, azt gondolom, ez a legeslegjobb albuma, de ha máskor meg mondjuk a Conspiracy-t tartom a legkiválóbbnak, ha épp azt hallgatom. A Csillagok Háborúja filmeket meg még azért sem tudnám így szétszedni, mert ugye ott vannak a történeti egységeket alkotó hármasok. Nem lehet külön értelmezni az egyes részeket, csak egyben az 1-2-3-as és a 4-5-6-os epizódokat. Ha valaki nem látta a Jedi Visszatér-t, nem ugyanazzal az érzéssel gondol a sztorira csupán a Csillagok Háborúja és Birodalom Visszavág ismeretében. Persze érdekes dolog, hisz az "új" részekre nem lehet ugyanúgy nézni, mint mondjuk, ha nem lett volna meg a másik, korábbi három, hiszen így már ismerjük a sztori befejezését is. Egyszóval mindegyiket nagyon szeretem!
Kedvenc karaktered azért van a filmbõl?
Amikor kisgyerek voltam, Boba Fett tetszett a legjobban, elsõsorban a hátán lévõ rakétaszerû micsoda miatt, meg tetszett a hidegsége, megfontoltsága is. Aztán késõbb már Darth Vader tetszett igazán, azt hiszem õ a legérdekesebb figura a filmtörténetben, akit valaha is kitaláltak, az egész lénye, a megjelenése, a hangja maga, meg ahogyan fogalmaz, beszél, a jelleme, szóval azt hiszem õ a legjobb!
Zenén kívül foglalkozol még valamivel?
A legfontosabb a zene, az volt mindig és most, hogy ebbõl is élhetek, most még fontosabb, de ha éppen nem zenélek, akkor a professzionális birkózás - WWF - rajongójaként élek, már vagy tíz-tizenegy éve érdekel. A nem-zenészi énem szórakozása ez, nagyon szeretem, nézem TV-ben, Interneten, videón, ahol csak lehet, meg mindenféle módon megpróbálok hozzájutni felvételekhez.
Otthon milyen zenét hallgatsz?
Leginkább természetesen metált, szinte kizárólag metált, de nagyon szeretem Elvis Presley-t és a Depeche Mode-ot is. De maradjunk annyiban, hogy alapvetõen a keményebb heavy metal mûfaj szól nálam, nem igazán van más mûfaj, amiben érezhetném ugyanezt az erõt, ez nagyon tud hatni rám!
Milyen a kapcsolatod az Internettel? Minden nap megostromlod a hálót?
Igen, mondjuk legalább az e-mailjeimet naponta leszedem, de sokat szörfözök is, úgy hiszem az Internet a legjobb információ-forrás, már persze, ha az ember tudja, hol és hogyan keresse azt, amit keres. De ha nem tudod ezt, nagyon megzavarodhatsz tõle! Egyébként a HammerFall honlapjának készítésébõl is rendesen kiveszem a részemet, meg persze a birkózással kapcsolatos oldalakat járom be rendszeresen, mondhatni naponta ellenõrzöm le az eseményeket, hiszen legkönnyebben a számítógépemen keresztül kerülhetek közel a kedvenceimhez!
Mikor indultok európai turnéra is az új albummal?
Januárban kezdünk, de várj, mindjárt megnézem a gépemen, itt vannak az adatok elõttem, szóval Németországban kezdünk egy koncerttel, aztán Franciaország és Spanyolország jön, de még januárban megyünk Magyarországra is, szóval a Petõfi Csarnokban leszünk január 26-án!
Remek, akkor készülhetnek a magyar rajongók!
Én is készülök már nagyon hozzátok!
Egész Európában, de a világon mindenhol sok tehetséges power metal csapat van; tudnál-e ezeknek a fiataloknak valami bíztatást adni, hogyan válhatnak õk is híressé, hogy kerülhetnek be a legnagyobbak közé?
Nos, nem tudok kész receptet átadni a sikerhez. Annyi biztos, hogy mindenki a mai nagyok közül mélyrõl indult, és épp ezért úgy vélem, bárkinek megvan az esélye ugyanolyan sikerekhez. Ami szerintem mégis talán fontosabb más dolgoknál, az az, hogy csakis olyan zenét játsszanak, ami boldoggá teszi õket, ami örömet szerez. Ha valaki csak azért zenél, hogy híres legyen s ezért olyan kompromisszumokra is hajlandó, amik a saját útjáról levezetik, azt hiszem, helytelenül cselekszik, hiszen nem lesz benne a zenéjében már az az érzés, ami hajtaná, nem lesz benne minden szívdobbanása. Ilyen módon hiába készít el egy tökéletesen felépített albumot, sosem lesz az igazán jó, mivel hiányzik majd belõle az emberi érzés, szóval hinni kell mindenkinek abban a zenében, amit õ csinál, nem kell meghajolni mindenféle irányzatok elõtt, csak zenélni szívbõl, és persze sokat gyakorolni!
Hát, akkor ezekkel a pozitív gondolatokkal fejezzük be az interjút, és kívánok nektek sok szerencsét a lemezhez, a turnékhoz! Légy szíves tolmácsold a jókívánságaimat a HammerFall teljes legénységének, és ha alkalmad nyílik majd rá az USA-ban, add át az üdvözletemet Mr. Dio-nak is!
Oké, hahaha, ez biztos eszembe fog majd jutni! Dio, mint Mr.!
Nos, szóval érezzétek nagyon jól magatokat!
Oké, igyekszünk, és ne feledjétek, találkozunk Budapesten januárban!

Gyebnár Mónika