rockgyemantok.hu

Néha van olyan, hogy senkivel sem sikerül éppen interjút készítenünk, avagy túlzottan is lusták vagyunk felvenni bárkivel is a kapcsolatot. Ilyenkor egymás szoktuk meginterjúvolni... Most Móni a soros alany...

Ha egymást faggatjuk, mindig szóba jön az életkor. Te hogy érzed magad, mikor egy-egy koncerten a rajongók többsége csókolommal köszön? Egyáltalán, milyen az élet a 100-on túl?
Hát, én nem emlékszem nagyon már a születésem pillanatára... Mellesleg nem mernek csókolommal köszönni, aki mégis megpróbálja, azt pofon vágom. Különben meg Te még nem is láttál, így nem tudod, hány évet tagadhatok le a koromból. :-) Egyébként nagyon sok fiatal cimborám van, szívesen vagyok köztük, lehet, hogy ezért is érzem magamról, hogy nem korosodom annyira. Bár a reuma meg a meszesedés már kínoz, szóval ha egy koncertet végighajazok, utána egy hétig csak derékból tudok oldalra nézni. :-) Alapvetõen azonban azt hiszem, a rockzene szerete az, ami fiatalon tart, s így ezen "liposzómák" által maradok ránctalan.
Hoyg százon túl milyen lehet az élet, azt a baleseti sebészeten kellene megkérdezned, én nem megyek olyan gyorsan soha, sõt, ha lehet semmilyen gyorsan sem megyek. Minek, ha itt az Inetrnet?
Tulajdonképpen biztos érdekes lehet egy nõi rockújságíró élete, de errõl most direkt nem kérdezek semmit! Vagy mégis???
Hm: azt, hogy "nõi rockújságíró" nem veszem figyelembe a munkám során. Különösebben nem is érdekel nõi mivoltom, max akkor zavarna, ha kiderülne, hogy pasi vagyok, ha a párom visszautasítaná a szexuális közeledésemet holmi nembéli azonosságokra hivatkozva... Na meg azért sz*r, mert lényegesen esélytelenebb lennék egy célbapisilési versenyen. Szóval nem téma. :-)
Igaz-e, hogy E = m szer cénégyzet? Ha igen, kérlek indokold is meg...
Az egész úgy kezdõdött, hogy Einstein marhára ki volt bukva, amiért kikopott a kedvenc fuszeklija. Nos, dühében azon kezdett gondolkozni, hogy miként lehetne a Napból áramló fotonok segítségével bestoppolni, anélkül, hogy a zokni tömegén keletkezett csökkenést befolyásolná. Hát, megfogott egy szitakötõt, amelynek a szárnya gyönyörûen tükrözte a fényt, s a zokniba helyezte. A szitakötõ a fény, valamint a zokni szagának hatására marhára begerjedt, s beszitakötötte a zoknin keletkezett rést. Aztán a szitakötõ egyúttal (talán bosszúból) petéket rakott a zokniba. Einstein persze örült a javításnak, de örömébe figyelmetlenség vegyült, nem vette észre a szitakötõ-petéket. A zokniban lassan fejlõdésnek indultak a csemetécskék, s kis színes férgekké váltak. Nos, ezek a férgecskék - mivel születésüket a relativitáselmélet kitalálása befolyásolta - kis lyukacskákat kezdtek rágni a zokniban, s hol itt, hol ott tünedeztek fel a zokni felületén. Einstein eleinte semmit sem vett észre, ám egy idõ után a féreglyukak megléte egyértelmûvé vált, s így Albert már lemondott a zoknijáról. Késõbb egy múzeumban helyezték el a zoknit, ahol egy Stephen Hawking nevû kissrác egy iskolai kirándulás során ellopta azt. Hawking azonban csak rövid ideig örülhetett a szerzeménynek, hisz a zokniban addigra már több fekete lyuk is volt, s a zokni a múzeumban eltöltött évtizedek alatt ráadásul ki sem lett mosva. Szóval volt egy szaga... Ez a szag legintenzívebben a fekete lyukakból áradt, ezt azóta Hawking-sugárzásnak nevezik a fizikusok. Ja, kicsit eltértem az eredeti kérdéstõl... Nem baj?
Régóta vadászok vegetáriánus újságírókra. Igaz, hogy Te is az vagy, mert akkor már írlak is fel a listámra. Képzeld, már nulla név szerepel rajta!
Nos, valóban nem eszem meg az állatokat, nem erre vannak kitalálva... De ennek max. annyi a köze az újságíráshoz, hogy nálam nem szalonna van újságpapírba csomagolva, hanem káposzta. A vadászattal azonban nem igazán tudok egyetérteni, már ne is haragudj, fõleg akkor nem, ha én magam vagyok a préda. Szóval jobban szeretem a háziasítást, mint a vadászatot!
Amúgy a köznapi életben nem okoz nehézséget ez a fajta étrend? Gondolok itt az alapanyagok beszerzésére, netán ha étterembe mentek.
Mivel nagyon ritkán keveredek étterembe, nem okoz gondot. Amúgy meg ma már minden valamirevaló étterem sarkán áll legalább egy fikusz, vagy egy filodendron, szóval gáz nem lehet. :-) A beszerzés itthonra a zöldséges haverok boltjára, meg a mélyhûtõmre és némi erkélyen nõtt zöldségre - fûszerre korlátozódik. Nem okoz gondot, soha nem is volt ebbõl problémám. De ne feledjük, hogy a sör is növényi eredetû, szóval nagy baj akkor sincs, ha nem jut kaja. :-)
Gyakran néznek rád furcsán az emberek az étkezés miatt? Neked mi a véleményed rólunk, barbár dögzabálókról?
Nem szoktak furcsán nézni, legalábbis nem emiatt... A lányom is "vércse", szóval elítélnem végképp nincs sem okom, sem jogom a húsevõket, mindenki azt eszik, amit szeret, jó esetben persze. Tulajdonképp véleményt formálnom sincs jogom, hisz ti tudjátok, ha nektek ízlik, hajrá, én megfõzöm szívesen, kérdezd csak meg a Robtól...
Hogy sikerült a lányod féléve?
Egy négyese lett, a többi ötös. Asszem. Még nem merte hazahozni a bizijét... :-)
Ha jól tudom, valamiféle ügyfélszolgálaton dolgozol. Mi volt az eddigi leghülyébb bejelentés, amit kaptál?
Húha, ez remek kérdés. Kicsit helyesbítek, nem ügyfélszolgálat, hanem hibabejelentõ.A minap volt egy kedves ifjú hölgy, aki a cégük adatvonalának hiábáját akarta bejelenteni. Mivel õ csak titkárnõ volt, a fõnöke szavait tolmácsolta a következõképpen: "A vonalnak színfordítási hibája van." Mi a kolléganõmmel egymásra néztünk, õ kikapcsolta a telefon mikrofonját s röhögtünk egy jót, szóval az SZINKRONITÁSI hiba akart lenni... Igazság szerint nagyon nem tudok amúgy ebbe belemélyedni, mert annyira tele lenne szakkifejezésekkel a szöveg, hogy a kutya sem értené meg. De még tudakozós koromból van ezerszer jobb sztorim. Ballagás elõtti héten egy úriember kérdi a következõt: "Mondja kisasszony, mikor van itt önöknél a Földön a ballagás? Mert tudja egy ismerõsöm most fog ballagni, és nem tudom, hogy a Földöm ez mikor van. Mert én nem földi vagyok ám, tudja!" És ezt még ecsetelte vagy 5 percig. De számomra extrémebb volt az a középiskolai fizikatanár (nem mai gyerek volt a hangja alapján), akinek halványlila fingja sem violt arról, ki volt Bay Zoltán... Amúgy ami izgissé teszi a hétköznapokat, az a zaklató hívások megléte. Egy csomó kiskölyök érzi nagykölyöknek magát attól, ha egy ingyenes telefonszámon közli az ott udvariasan bemutatkozó nõvel, hogy "de megb*sználak" meg ilyenek. A "legszebb" egy kissrác volt nemrég, aki csak az iránt érdeklõdött a kolléganõmnél, hogy milyen bugyi van rajta, a csaj meg visszakérdezett, hogy "És rajtad milyen alsónadrág van, mondd?" A kissrác zavarba jött, majd elmesélte, hogy zöld dinoszauruszos... Lehetett vagy 12 éves... Vannak nagyon durva emberek is, akikkel elég nehéz bánni, mert ugye alapból senkit sem küldhetünk el az édesanyjába, de szerintem ezek az alakok már az anyjuknak sem kellenének.
Tudomásom szerint egy ismeretlen amatõr zenekar szövegírója vagy, akikrõl mi még soha egy sort sem írtunk és mégis mindig rosszul írom le a nevüket... A mondat eleje persze nem igaz, mint ahogy az sem, hogy a Sunseth Sphere sosem szerepelt még hasábjainkon. Szóval add elõ, mirõl is szólnak a szövegek? Honnan az ihlet?
Bocsika, egy abszolút profi, s több ismeretlen, amatõr zenekar szövegírója vagyok. S pont ma reggel kaptam újabb felkérést is. :-) Ihlet az mindig van, elég néha kinéznem az ablakon. Sokszor egy szókapcsolat mászkál a fejemben, s arra rá lehet építeni egy komplett szöveget. De a legjobban azt szeretem, ha maga a kész zene hat rám. Tudod, nagyon vizuális fantáziám van, s így szinte mindig képekben gondolkozom, gyakran eszembe jut pl. a Mona Lisa, vagy az Eszterházy Madonna, vagy Van Gogh önarcképe. Komolyra véve: az ember nyitott szemmel-füllel s néha bizony tátott szájjal jár a világban, észrevesz dolgokat, amik vagy azért ihletnek, mert szépek, vagy azért, mert ijesztõ a meglétük. Általánosságot nem tudok mondani arról, hogy mikrõl szólnak a szövegek, hisz mind másról szól. Gyerekkoromban, amikor tudatosan kezdtem az írással foglalkozni, nagyon sok olyan "ujjgyakorlatot" csináltam, ami klasszikus versformákra épülõ szösszenetekbõl állt. Gimiben pl. minden osztálytársam nevére írtam sírverset hexameterben. Szóval valahol a jó irodalom ismerete sokat segít mondjuk egy ritmikai probléma megoldásában, vagy a hangsúly megfelelõ helyre rakásában. Ami még alapvetõen jellemzi a szövegeimet, az a többrétegûség, vagyis nem csupán elsõdleges jelentéstartalommal kell bírniuk, hanem kell lenniük benne egyéb utalásoknak is, amik többletet adnak az elsõdlegességükhöz. Az ihlet maga pedig egy olyan valami, mint mondjuk egy prizma, ami önmagában csupán egy "üvegdarab", de ha megfelelõ irányból esik rá a fény, gyönyörû színeket tud produkálni. Ám a legapróbb zavaró tényezõ is elveszi ezt a képességét, s ha leejted, még össze is törik. Írni jóformán bárhol és bármikor tudok, mindig vannak nálam cetlik, noteszek, amikbe jegyzetelem az agyamból felbukkanó dolgokat. Csak a fény irányába kell fordítanom az agyamat.
Az általad készült interjúkból kiderülhet, hogy nem ragaszkodsz szigorúan a rockzenéhez. Milyen stílusú muzsikákat hallgatsz általában? És hogy viszonyulsz a többi mûvészethez? Szerinted is van élet a metalon túl?
Én igenis szigorúan ragaszkodom a rockzenéhez, ám nem csupán azt szeretem. Nagyon közel áll hozzám a jazz (modern felfogásban, tehát most nem egy swing kell eszedbe jusson), de ennek is az a verziója, amit sok remek ember mûvelt fúziós jazz néven a hetvenes években, s ezek a zenék nem is állnak távol a progrocktól, ha jól belehallgatsz... Aztán szeretem a klasszikust is, leginkább a huszadik századi oroszokat, de nagyon szeretem Wagner operáit is. No meg ami szerintem az alap, az a blues, iszonyú mély érzések vannak benne, szerintem tanítani kellene. Iskolás koromban 11 évig voltam énekkaros, gimiben rengeteg sprirituálét nyomtunk hangversenyeken, s ezt rettentõen élveztem. Néha a zuhany alatt a mai napig is ezeket dúdolgatom. Hoyg manapság miket hallgatok? Ez a fentiekbõl következõen vegyes. Hangulatfüggõ, lehet az egy Immortal album épp úgy, mint mondjuk Jeff Healey, vagy Pat Metheny, vagy pont mostanság az új Arena, amibe iszonyúan beleszerettem. Igen, van élet a metálon túl, s szerintem jó dolog, ha nem szûkül be az ember egy stílusra, sokkal több és izgalmasabb élmény várományosa az, aki képes befogadni "transzmetális" ám igényes dolgokat. A tánczenének nevezett ömlenytõl viszont hányingerem van.
Szoktad nézni a valóságsókat? Ha igen, akkor szerinted miért rosszak ezek a mûsorok?
NINCS TÉVÉM hála a magasságos jóistennek! Ami ott megy, szerintem nem éri meg, hogy elektromos áramot, idõt, pénzt stb. pazaroljunk rá. Sokszor kiakadok, amikor a munkahelyemen a nõk másról sem beszélnek, mint "melyik sóban ki kivel milyen pózban mikor hányszor", s amikor ezt jó alaposan és kéjesen kitárgyalták, megjegyzik, hogy ez milyen undorító... A tévében csak az érdekelne, amikor mondjuk egy vulkánkitörésrõl mutatnak felvételeket, de ezt meg el lehet csípni a neten is, szóval felelsleges a tévé. Javaslom mindenkinek, próbálja ki, meglátja, mennyivel szebb és nyugodtabb lesz az élete. Ahelyett, hogy esténként a TV sz*rságain aludna el, vegyen a kezébe egy könyvet, hallgasson zenét, vagy egyszerûen csak szeretkezzen egy klasszat, sokkal több örömet fog lelni bármelyikben, mint akár egy híradóban, akár egy autóversenyben, vagy egy filmsorozat 658. folytatásában. A saját életünket kellene már végre élnünk, nem másokét! Amíg másokét éljük, addig az orrunknál fogva vezetnek minket a politika és a gazdaság élén álló szemetek. Szóval inkább nézem hajnalban a madáretetõmben némi kölesért meg szotyiért zajló valóságsót...
Akarsz még valamit? He?
Akarok hát! He! Nem csak írok, hanem grafikával meg fotózással is foglalkozom, s közben nevelgetem a leányzómat (a fórumba feltett feladványra egy csomó!!! választ õ súgott meg nekem!), szóval az, hogy ennyire félvállról veszem az újságírást, az ennek köszönhetõ.... :-) Köszönöm a kérdéseidet! Ákoskám, mikor sörözünk? Javaslom a tavaszt, hogy leihassuk magunkat a lehulló virágportól sárgálló földig... :-) Bocs, több idõm most nincs, mennem kell lángost sütni (fokhagymás-tejfölös-sajtos) vacsorára!

Ákos