A
következõ interjú Tátrai Emesével készült, a Shock! magazin egyik szerkesztõnõjével.
Akit esetleg kíváncsi a fanzine készítés kulisszatitkaira, az most jópár érdekes
dolgot megtudhat.
A három alapító tagból Te vagy a legtöbb fanzine-t megért csajszi. Errõl mesélj
elõször egy kicsit!
MSE: 1993-ban csatlakoztam a dunaújvárosi Stroke-hoz, amely az elsõ magyar
"csupa lány" 'zine volt. Négyen nyomultunk. '94-ben kipróbáltam magamat,
vagyis létrehoztam saját fanzine-emet, a Stiff And Cold-ot. A külföldi reakciókra
is kiváncsi voltam, ezért angol változatokat is készítettem a magyar mellett.
Öt magyar számot hoztam össze, majd abbahagytam , s beszálltam a Dark Flowers
majd a Freezing Flames 'zine-ekhez, és ekkor jött képbe a Shock!.
Hogy kerültél a "sokkosokhoz"?
MSE: Bakó Csabával és Valentin Szilvivel akkoriban "hevesen" leveleztem,
és totál megvolt köztünk az összhang. Asszem egy idõ után Szilvi írta, hogy
Csaba egy közös újságot tervez, amit mi hárman csinálnánk. Naná, hogy belemenetem
a témába, mindig is élveztem az újságírás ilyen formáját. Tehát tulajdonképpen
három jóbarát állt össze egy cél érdekében.
Megkérdezem Tõled is, hogy mennyire tudsz együttmûködni a többiekkel úgy,
hogy más (és nem is közeli) városban laktok?
MSE: A Stiff And Coldon kívül minden eddigi szerkesztõtársam elég messze
lakott, és így tényleg nem olyan tökéletes a közös meló, de megoldottuk. A Shock!-
nál a három különbözõ városban élés (hú, de szépen fogalmaztam!) leginkább az
utóbbi idõben érezteti negatív hatását nálam, mert Szilvitõl például augusztus
óta nem kaptam levelet, októberben találkoztam vele utoljára. Csabával viszont
most jó a kapcsolat, megy a levélváltás, ám néha õ is "elhallgat".
Vele többször volt lehetõségem személyesen találkozni, mivel nem lakik túl messze,
és nyíregyházi vagy debreceni bulikon össze szoktunk futni. De valóban elég
gázos is tud lenni a távolság...
Milyen az együttmûködés Szilvivel és Csabával?
MSE: Az elõzõ válaszomból már kiderülhetett egy-két dolog. Kezdetben kifogástalan
volt az együttmûködés, de az idõ múlásával kicsit ellazult a helyzet. Remélem
visszaáll a "régi rend" egyszer!
Ahhoz képest, hogy Te "fõmunkatárs" címen voltál feltûntetve a
'99/3. számban, ott csak egy cikket produkáltál. Ez lustaság, vagy ennyi helyet
kapsz?
MSE: Ez érdekes lesz, mert én még a fõmunkatárs címet is kikértem magamnak.
(Ha-ha!) Hiszen mind a hárman szerkesztõk vagyunk, vagy legalábbis úgy startoltunk.
Elsõsorban az volt a kevés cikkem oka, hogy Pesten laktam albérletben, és más
kínjaimmal voltam elfoglalva, és persze az is elõfordul, hogy kimaradoznak az
elküldött cikkeim, de ezt csak utólag látom. A Tormentor beszámolóm végérõl
is lemaradt a "csattanó", kb. tíz mondat. Bevallom férfiasan, ez baromira
idegesített, de már már kihevertem. (Ha-ha!) A negatívumokról ennyit.
Melyik interjúdra vagy a legbüszkébb?
MSE: Az összes eddigi közül ezekre: Emperor, Enslaved, Theatre OF Tragedy,
Cannibal Corpse, Sentence (Tanelivel), Carcass. Ezek a Stroke és a Stiff And
Cold idejében készültek. Manapság fõleg ismertebb hazai bandákkal interjúzom,
mert sajna a külföldi underground zenekarok nem kapnak helyet a Shock!-ban,
a nagyokat meg nem tudom elérni.
Mesélnél valami "kulisszatitkot"! Olyat, amirõl egy kívülálló nem
tudhat. Ha olyan ciki, akkor név nélkül.
MSE: Elmesélem azt, amin talán a legnagyobbat röhögtem. Nem voltam tanúja
az esetnek, de a zenekarhoz tartozó figurától hallottam. Tehát az egyik magyar
metálbanda dobosa a turné során a szálláson részegen nézegette egy tükörben
a seggét, majd kisvártatva lefosta(!) az ominózus tükröt! Ez tiszta rock &
roll! Nem? (Ha-ha!) Az tuti, hogy sok-sok dolog történt, aminek tanúja is voltam,
de most nem ugrik be semmi konkrét.
Mondj pár dolgot Magadról! Milyen zenét szeretsz, mi a kedvenc elfoglaltságod,
szereted-e a sört vagy az Ossiánt stb... (Ha-ha!)
MSE: Zene: ma már rengeteg mûfajban találok hozzám közelálló elõadókat.
A black/death/doom mellett egyre több dallamosabb mjúzik szól nálam. Néhány
név: Emperor, Theatre Of Tragedy, Type O Negative, Limbonic Art, W.A.S.P., Dead
Can Dance, Psychopoms, Coal Chamber, Fresh Fabrik, Neurosis, Rhapsody, Crisis,
Subject (a grind korszakból), Undertaking, Marduk, Enslaved, Classica, Dream
Theater és még egy tonnányi! Kedvenc elfoglaltságaim: a zene a legelsõ (néha
a gitározás is bejátszik), aztán a levelezgetés, kapcsolatfelvételek érdekes
emberekkel, koncertek, és imádok biliárdozni és dartsozni is. Ja, és a számítógépes
játékokat is csípem. A sört inkább csak korai "metalságom" idején
szerettem, manapság a boroskólázás megy. Az Ossiánt ebben a formájában nem igazán
kajálom, de Rubcsics Ricsike és Hornyák Petike jó fejek azért!
És amit mindenkitõl megkérdezünk: mi a véleményed a 'zinekrõl? És a Rock
Gyémántokról?
MSE: Úgy általában: minden 'zine barátságos kis termék, hisz' a kedvenc
zenéjüket támogatják vele a készítõk. Kellenek a 'zinek, de az kicsit gáz, ha
túl sok van belõlük, mert így egy-egy 'zine nem jut el elegendõ emberhez a dömping
miatt. A Rock Gyémántok talán a legkitartóbb és legolcsóbb hazai 'zine, és szerencsére
egyre terjedelmesebb. Az se tragédia, hogy alig vannak benne rajzocskák, bár
mániám ez a dolog!
Mit mondanál még el?
MSE: Talán azt, hogy qurvára sajnálom, hogy a debreceni Neochrome jelenleg
nem mûködik, pedig olyan állatok voltak! A brutkó mûfajban taroltak volna, az
tuti! Valamint: köszi Neked az interút, Rob! Üdvözlöm az összes levelezõtársamat,
barátaimat országszerte.
Rob