Eddig leginkább zenekarokkal olvashattatok nálunk intrjút, persze néhány kivétel azért már akadt. Nos, Pallai Zsolt is e kivételek közé tartozik. Õ az, akit a rajongók a legritkábban látnak, vagy ismernek fel, mégis sokat köszönhetnek neki. Zsolt ugyanis koncertszervezéssel foglalkozik, s jó néhány nagy buli nem jöhetett volna létre nélküle. Pillantsunk hát egy kicsit a színfalak mögé!
Vágjunk a közepébe! Hogyan lesz valakibõl koncertszervezõ?
A '90-es években csináltam egy kocsmát Szolnokon, és már akkor felvetõdött, hogy a zenekaroknak nem sok fellépési lehetõségük van. Mivel ezen a zenén nõttem fel, megbeszéltük, eljöttek két láda sörért és játszottak egy jót. Vagy Hobót lehívtuk közönségtalálkozóra... Aztán egyszer beszélgettem Török Ádámmal és felvetõdött a kérdés, hogy miért nem játszanak õk Szolnokon. Ádám válasza az volt, hogy játszanának õk, ha hívnák õket. Erre nekiálltam, és szervetem egy Mini koncertet a mûvházba. És azt láttam, hogy mûködik. Így indult a történet, elõször csak kicsiben, 2-300 ember elõtt, aztán késõbb jöttek a nagyobb bulik.
Hogy lett ebbõl országos dolog?
Arra gondoltam, hogy ha ezek a bulik mûködnek Szolnokon, akkor biztos mûködnek máshol is. Mert nem hittem, hogy csak nálunk hiánycikk a rockzene és a rock-koncert. És valóban, a szervezõk általában nem nagyon mernek belevágni olyan buliba, ami komoly költséggel jár. Ezt néha a fejemhez is vágják jó értelemben, hogy bevállalós vagyok, meg hogy túl sok zenekar lép fel egy este. De hát mit csináljak, jóban vagyok mindenkivel és senkit sem akarok kihagyni. Azt szeretném, ha mindenki felléphetne, de sajnos ez egy estébe nem fér bele. Maradnak hát a hosszú bulik, aminek a végén a közönség persze elfárad, viszont láthat egy csomó kedvencet.
Milyen munkával jár egy-egy buli, fesztivál megszervezése?
Elég sok meló van benne. Ez fõként amiatt van, hogy próbálom lelkiismeretesen csinálni, mivel a saját pénzemmel dolgozok. Telefonálok, egyeztetek, sõt még a plakátolást is én szoktam csinálni... Az egész egyébként ott kezdõdik, hogy átgondolod, hogy mit akarsz csinálni, aztán egyezteted a programot a zenekarokkal, no meg a helyszíneket, hogy ki melyik városban játszik szívesen, hol vannak az úgymond jól bejáratott helyek. Aztán meg kell találni az alkalmas helyszínt, le kell menni, megnézni, tárgyalni velük. A neheze viszont csak ezután jön, hiszen meg is kell hirdetni a bulit. Általában úgy próbálom csinálni, hogy 50-100 km-es körzetbõl jöjjenek a koncertre. Így hát körbe kell járni a környéket és kiplakátolni a bulit. Persze a személyi és tárgyi feltételeket is meg kell teremteni, hiszen 20-30 rendezõ felügyeli az eseményt, és megfelelõ hangosítás is szükséges.
Mindig megtérül a befektetés?
Van, amikor megtérül, van amikor nem. Buktam már nagyon-nagyot is egy koncerten, de nem kezdek el sírni, mert tudom, hogy ez egy ilyen szakma. Az egyik buli hoz, a másik visz.
Egy kisebb csapat hogy kerülhet be egy ilyen fesztiválra?
Változó. Van, hogy a nagyobb bandáktól örököljük meg, mert éppen velük vannak turnén, emellett van lehetõség másképp is, meghallgatjuk, megnézzük õket. Sajnos ugyanaz a helyzet, mint az ismertebb csapatoknál, hogy nem tudunk mindenkit fogadni, mert azért a lehetõségek végesek.
Csak rockzenével foglalkozol?
Nem, mindenféle rendezvényt szervezek, humoristák fellépésétõl kezdve Márió koncertig... Ez utóbbi érdekes dolog volt, mert a családomban sokan szerették, szüleim õt hallgatták, hát elhívtam. Nagyon kedves, szimpatikus fiatalember volt és bár nem az én világom a zenéje, de megcsináltam. Nem csak azzal foglalkozhatok, amit én szeretek, hanem a közönség igényét kell kielégíteni.
Rob, Ákos