rockgyemantok.hu

-Mivel a RockGyémántok oldalán még nem volt interjú a zenekarral, ezért kezdjük a legelejérõl: mióta létezik a Road? A megalakulás óta volt e tag csere, és kik alkotják most a csapatot?

Hááát, létezik vagy négyféle idõszámításunk, szóval még válogathatok is, de az biztos, hogy egyszer el kellett kezdenünk, hogy most kérdezgethess tõlünk:) szóval valami start-dátumot ki kell választani. Legyen mondjuk 2004. Egyrészt ez a legutolsó, másrészt onnantól van, onnan él ez a mai hivatalos, végleges, négytagú road. A lényeg, hogy akkor jelent meg az elsõ lemezünk (Nem Kell Más), a megjelenés elõtt pedig volt egy tagcsere, az ütõs poszton. Az ezt megelõzõ idõkben igazán nem volt szóra érdemes történés. Amúgy ha jól emlékszem 99-körül kezdünk el zenekarosdit játszani:)A csapat alkotóelemei pedig: Máté – bass/ének, Goya – gitár, Imi – gitár, Erik – dob.

-Az elsõ demó cd-n még erõsen érezhetõ volt az, hogy egy-egy külföldi slágert vettetek alapul a daloknak, majd azt átgyúrtátok, és magyar szövegeket írtatok rá! Viszont ez teljesen megváltozott az elsõ lemez megjelenésekor! Miért volt ez? Miért változtattatok ezen a koncepción?

Talán öregedtünk azóta kicsit:)) …meg ránk szóltak páran akkoriban, hogy ejnye-bejnye… meg elfogytak a jó számok, amik kevesebb, mint három akkordból álltak:)) A viccet félre, azért az elsõ lemezen is vannak itt-ott csúnyán átvett riffek, meg direktnek tûnõ nyúlások. Ezek részint még a tapasztalatlanságnak, meg a ügyetlenkedésnek köszönhetõ. Azért sokkal zöldfülûbbek voltunk akkoriban mint ma:)) Tény, hogy mindenki lop. Csak van aki ügyesen csinálja, van aki meg bénán. Egy profi zenekar arról ismerszik meg, hogy nem ismerszik meg. Mármint, hogy mit/kit lopott és kitõl, hanem azt hiszed saját:)) Nincs új a nap alatt, csak profi és profibb akusztikus tolvajok:))

-Mennyire volt sikeres az elsõ lemez a Nem kell más?

Sokkal sikeresebb lett, mint remélni mertük is valaha. Kétszer kellet újragyártatnunk és még most is kopik rendesen, pedig itt a nyakában az új lemez. Akik meg csak most ismerik meg a road-ot, koncertjeinken gyakran mindjárt kettesével veszik a CD-ket. Egy régi, egy új. Szóval tök elégedettek vagyunk:))

-2006-ra elkészült a Második kutyaharapás lemez. Mit kell errõl tudni?

Kutyaharapás, ez jó:)). Egy haver egyszer ránk ragasztotta, hogy harapós falusi kutyák vagyunk és onnan jött a lemezcím ötlet is, hogy: Második Harapás...

-Bocsi... hahaha! Gõzöm sincs honnan jutott eszembe ez a cím! Hahaha!

Ez év legelején kezdtük el a felvételeket a Bp-i ParkPlatz Stúdióban, amit a Superbutt-os Szabika és Szentpéteri üzemeltet. A Mastering pedig az érdi Bakery Stúdióban készült. Jó egy hónapot dolgoztunk az anyagon olyan arcokkal, mint a Subscribe-os Attis, a Blind Myself-es Bogyó, valamint a lemez producere, az elõbb említett Szûcs Szabolcs, a Superbutt-ból. A létezõ összes grafikai látványelemet, a borítót, a design-t, hirdetéseket, promóinkat pedig Bedõ Imre gyúrta ilyen kurva jóra, akit az Insane-bõl lehet ismerni. Szóval az egész lemez, mind a 12+1 dalával együtt amolyan BpRnR fattyú:)) amire a négy „falusikutya-apuka”, a maximális elégedettség mellet még baszott büszke is.

-Ezzel az új lemezzel milyen terveitek vannak? Lesz e országos turné egy nagyobb zenekarral együtt?

Ja. Egy nagyobb szabású országjárásra és felfordulásra lehet számítani az õsztõl terveink szerint, de mivel babonásak vagyunk, így nem merünk errõl többet elárulni. Meg még igen képlékeny a sztori. Szóval ami biztos, a rangosabb hazai nyári fesztiválokon való részvét. A többi még a gyalugép alatt forgácsolódik.Az új lemezzel kapcsolatos tervekrõl meg annyit, hogy ha már az elsõ lemeznél szó esett a nem várt – úgynevezett – sikerrõl, akkor a „Második Harapás” címû lemezünkkel kapcsolatban is meg kell osztanunk valamit, amire nem kicsit vagyunk büszkék. A megjelenést követõ héten ugyanis az új lemezünk felpofátlankodott a nagy MAHASZ TOP40-es lemezeladási sikerlista 4. helyére, amin aztán beszartunk. Sõt, amikor a rádióban azt hallottuk, hogy „…és a tizenkettedik hét legjobb magyar lemeze a road – Második Harapás albuma…” na akkor tényleg könny szökött a szemünkbe:)) …és nagyot röhögtünk. Sõt. Még ma is, most is, folyamatosan röhögünk.

-Számomra meglepõ, hogy Rólatok nem igen lehet olyan "szaftos" pletykákat hallani, mint más fiatal együttesekrõl. Ennyire "kispolgári" életet éltek?

Nem. Semmi extra nincs velünk. Csak az olajfúrótornyok, a Software részvények, meg az unalmas Top modellek. Élünk, mint bárki más. Nem akarunk belekeveredni a nagyvilági életbe. Félünk, hogy korpák leszünk és majd bennünket is megesznek a disznók…Egyébként valószínû ennek is a vidék az oka. Vagyis inkább annak köszönhetõ. Domoszló – ahonnét vagyunk – egy csöndes pici és bájos kis falucska, a Mátra lábánál és szerencsére elég messze van a sznob és agyoncivilizált barmok lakta akoltól- Persze elõbb-utóbb bennünket is elérnek a szaftos dolgok. Ez amolyan szükséges rossz. A Szakma velejárója és meg kell tanulni vele együtt élni. A firkászoknak meg az a dolguk. Mindenesetre nem szeretnék mondjuk Kiszel Tündével mosolyogni a következõ BEST magazin címlapján.

-Milyen a kapcsolatotok a többi zenekarral? Gondolok itt arra, hogy például a szolnoki Metalfesztiválon Kalapács Józsi többször is felhívta Rátok a figyelmet a koncertje közben!

Igen. Kalapács Józsival tök jó a kapcsolatunk. Nagyon komál bennünket és ez kurva jó érzés. Goya, a gitárosunk újságolta épp a szolnoki buli után, hogy milyen nagyot dumált a Józsival és Õ milyen elismerõen beszélt rólunk. Erre Goya hozzátette: „Vazzeg… rajta, az Õ zenéin nõttem fel és most így beszél rólunk…” Szóval más a mûfaj, a mentalitás és végeredmény, ennek ellenére ez igazán sokat jelent számunkra. Egyébként mindenkivel jó a kapcsolatunk és reméljük ez nem csak „egyenlõre” hanem mindig így is marad. Valahogy mindenkivel megtaláljuk a hangot. A turnék alatt Lukácsék, Halász Feriék, Bedõék, Vörösék, a stúdióban a Neck Sparin-ék, és még sorolhatnám, kik azok a bandák, akikkel átmulattunk, átdumáltunk éjszakákat. Azt gondolom ez nekünk sosem ment nehezen. Belénk van nevelve…

-Titeket mennyire érint az internetes zeneletöltés...egyáltalán mi a véleményetek róla? Esetleg el tudjátok e mondani, hogy segített nektek anno az indulásnál?

A másik szükséges rossz. Persze honnan nézzük. Egy fiatal, törekvõ banda, minden megadna azért, hogy elérhetõ, letölthetõ legyen egy-egy dala, lemeze az összes metal portálon. Hogy minél több helyre eljusson, hogy rengetegen elérjék, hogy megismerjék. Aztán mikor az X-edik lemeze jelenik meg és illõ lenne jó eladást produkálni, közben a megjelenés napján már vagy 20 helyrõl letölthetõ illegálisan, akkor mit meg nem adna azért, hogy ne legyen ilyen. Hmm. Nem lehet ellene semmit tenni. Együtt kell vele élni. Az a vicces, hogy a 80-as évek végén százezer eladott lemez jelentett egy aranylemezt, ma pedig már elég tízezer is ehhez. És ami még viccesebb, abban a tudatban élni, hogy jóval több mint tízezren ismernek, hallottak már, de csak egy-kétezer lemezed ment el a boltokban. Nincs igazság ebben sem, de a lényeg, teljesen ki vagyunk békülve az Internettel. Harcolni nem tudunk, nem is akarunk ellene. Sokkal inkább együtt élni igen…

-Gondolom, Ti sem a zenélésbõl éltek meg... mivel foglalkoztok a magánéletben?

Van úgynevezett munkahelyünk, ahol úgynevezett anyagi javakra próbálunk szert tenni, több-kevesebb sikerrel, amit aztán jól beletolunk az úgynevezett road-ba, ami a mi kis életünk. Ez megint egy olyan szükséges rossz. Teperünk, hogy aztán ne kelljen és hogy a következõ interjúban ne tehesd fel azt a kérdést:)) Egyébként másodállásban a verpeléti VARGAVIN Borászatnak vagyunk a „kabalafigurái”. Szóval piára nem nagyon költünk egy jó ideje:))

-Készültök-e egy nagyobb lemezbemutató koncertre? Ha igen, mikor és hol?

Ez is mindenképp az õszre tolódik majd. Arról meg ugye még semmi komolyat nem tudok mondani:)) Volt egyébként két kellemes kis lemezbemutató a megjelenés hetében egy Budapesten, ez amolyan lemezmegjelenõs party volt, illetve egy nagyobb kaliberû koncert, amit Verpeléten tartottunk a Rómeó Vérzik és a Mátrix társaságában.

-Mennyire vagytok megelégedve a kiadó munkájával?

Teljesen korrektül mûködik az kapcsolatunk. Egészséges kis harcok olykor akadnak, de ez mindenképp erõsít mindkettõnkön, nem pedig rontja a viszonyunkat. Pontosan ott kezelnek és úgy bennünket, ahol jelenleg tartunk. Mi persze mindig-mindig csak eggyel többet, jobbat szeretnénk. Megy a kötélhúzás, aztán a végén úgyis elõrefelé lépünk mind a ketten. Talán lehet hogy picit türelmetlenek vagyunk. De õszintén állíthatom hogy lassan de biztosan jövünk fel. Step by step…

-Ti tartjátok a kapcsolatot a rajongókkal? Milyenek a visszajelzések?

Hogy tartjuk-e? Szigorúan. Ez az egyik legfontosabb dolog, a koncertek után. Az emberre nem csak a színpadon eltöltött fél-egyóra idõtartamban kíváncsiak. Aki lemezt, pólót, relikviát, koncertbelépõt vásárol, vagy idõt szentel arra, hogy levelet írjon nekünk, beszélgessen velünk, az megérdemli a kapcsolattartást. Ez kutyakötelességünk! Nálunk nagyon komolyan van véve és kezelve ez. Minden levélre válaszolunk, koncertjeink után pedig együtt iszogatunk, dumálgatunk azokkal, akik kíváncsiak ránk. Rettentõen fontosnak tartjuk ezt a dolgot. Ez egyfajta visszacsatolás is. Amellett, hogy örömmel csináljuk, még tanulságos is. És hogy milyenek a visszajelzések? Kukkants bele a vendégkönyvünkbe… www.road.hu

-Ha lehet ilyet kérdezni: milyen korosztály jár leginkább a Road koncertjeire?

Hál’ Istennek, egyre szélesebb a korosztály is, meg a mûfaji megoszlás is. Értem ezalatt azt, hogy járnak road koncertre metálosok, punkok, rockerek, gyakorlatilag minden mûfajból, illetve egyre több korosztályból. Pontos adataink ugyan nincsenek, de van egy 96 éves bácsika, aki rajongónk – valamilyen Sanyi bácsi – és kajakra vágja a szövegeinket, meg volt már koncertünkön is, van road pólója és talpas Symphonia-t szív, de ez most mindegy is. Meg az egyik havernak van egy négy hónapos kislánya, aki már road fan. Ha bömböl, road lemez betesz és onnantól jár a kiscsajszi keze-lába és csendben vigyorog, mint a vadalma. Szerencse hogy a szüleik is komálják a road-ot. Hajnali 3-kor azért nem minden anyuci üvölteti a metált a gyerekének:))

-Mit mondanál még el?

Ööö semmit… Ja de. Még annyi, hogy rock&road! :))