rockgyemantok.hu

Sounday Inc.

Vicky Sunday nevével elõször 1998-ban találkoztam, az akkor még Metal Hammer nevû magazin Demonstráció rovatában. AzótaVickyvel sok minden történt, 2004 óta zenekara Sounday INC. néven egyre nagyobb sikereket ér el. Elsõ lemezük is megjelent First Blood címmel, amihez a 2004. július/augusztusi HammerWorld mellékleteként is hozzá lehetett férni; úgyhogy ideje volt annak, hogy kifaggassam az énekest, miképp is állnak a dolgok a csapat háza tájékán.

A zenekar régebben Vicky Sunday néven futott. Mesélnél a névváltozás okáról?
Egyrészt a zenekar már nem azt a zenei irányvonalat követte, amit a Vicky Sunday névhez többen társítanának, annál jóval keményebb és metalosabb lett a hangzás, másrészt pedig utal ez arra is, hogy a zenekar már nem egy szólóprojekt, ahol az én számaimat dolgozzuk ki, hanem itt mindenki kiveszi a részét a munkából, a számszerzésben mindenki aktívan részt vesz.
Voltak tagcserék is, ha jól tudom…
Igen, a stúdiófelvételek után, de még a lemez megjelenése elõtt két tag egy másik zenekarba távozott, elég nehéz is volt õket pótolni, de hál'Istennek a Sounday INC. új felállása nagyjából november környékén realizálódott.
Hogyan fogadták a First Bloodot, milyen visszajelzéseket kaptatok?
Szakmai részrõl nem aratott akkora elismerést, mint a korábbi Mosaic címû anyag (2002-ben, még Vicky Sunday név alatt megjelent háromszámos CD) , viszont a közönség részérõl -mivel egy sokkal könnyebben emészthetõ anyagról van szó- jóval pozitívabb visszajelzéseket kapunk.
És a szakmának mik voltak a kifogásai ellene, miben találták rosszabbnak, mint a Mosaicot?
Igazából egyre kevesebb progresszív hatás szerepel a zenénkben, sõt mondhatnám, hogy a First Bloodban már szinte egyáltalán nem, leszámítva talán a Push 4 Nothing címû számot; és nyilván ezzel az érdekesebb elemek, amik a kritikusoknak nagyon tetszettek a Mosaicban, eltûntek a zenénkbõl; sokkal direktebb, közvetlenebb, energikusabb anyag lett.
Miért döntöttetek úgy, hogy szerzõi kiadásban jöjjön ki a First Blood?
Mivel a Mosaicra érkeztek a tengerentúlról is pozitív és érdeklõdést mutató visszajelzések lemezcégektõl, így a First Blood eredetileg egy promóciós anyagnak készült külföldre. Aztán a hazai tapasztalatokból kiindulva két szám magyar nyelvû változata is felkerült, és akkor úgy láttuk, mind az anyag minõségét, mind pedig terjedelmét nézve, hogy érdemes lenne szélesebb körben is terjeszteni itthon, így valójában csak a kész anyag terjesztésével foglalkoztunk, hogy ki adja ki, az végül is számunkra mindegy volt.
És aztán mi lett ezekkel a külföldi lehetõségekkel?
Az egyik kiadó küldött egy szerzõdést is, amit aztán hosszas e-mailezés után nem írtunk alá, mivel alapvetõ dolgokat nem vállaltak. Azóta is kapcsolatban vagyunk, de a First Blood angol borítós változata még nem került szétküldésre külföldi kiadóknak.
Gondolom, terveztek még lemezt. A késõbbiekben is maradni kívántok a szerzõi kiadásnál?
Ezen még gondolkodunk- igen, születnek valóban új számok, jó pár már koncerten is hallható és tervezzük egy lemez megjelentetését, de hogy hol, azon még egyelõre nem gondolkodtunk. Nekünk egyelõre az a lényeg, hogy jó koncertek legyenek!
Hogyan készülnek nálatok a dalok; ki a felelõs a zenéért, illetve a szövegekért?
A dalok általában úgy készülnek, hogy többnyire én jövök egy ötlettel, amit itthon valamelyest kidolgozok gitáron és basszusgitáron, adott esetben fel is veszem, és ezt adom a többieknek, akik aztán a saját ízlésükre formálják át- általában valamelyik gitáros szokott ebbe jobban belenyúlni; õk azok, akik ráéreznek és kardinálisabb mértékben formálni kezdik; aztán néha a felismerhetetlenségig átalakítják és általában ez a verzió a szám szempontjából egy építõ jellegû lépés. Legtöbbször így állnak össze a számaink. Mindenki beleveri a sajátját. :-) A szövegeket viszont én írom - egy-egy sor már a dallammal együtt a fejemben szokott lenni.
Mesélnél a dalszövegekrõl?
Minden szövegünk más és más természetesen; a direkt zenéhez egy picit elvontabb tartalom társul a szövegekben. Kevésbé használok konkrét képeket; mindenkinek egy kicsit a saját fantáziájára van bízva, hogy mit szed ki a szövegekbõl. Azt gondolom, hogy mindenki megtalálhatja a számainkban azt a jelentést, amit számára hordoz. Általában egyébként a napi problémáktól kezdve a társadalmi ellentétekig mindenféle jelenség elõkerül a szövegekben.
A magyar vagy az angol szövegeket érzed jobban sikerültnek?
Ezt így nehéz lenne kategorizálni, de mivel angolul kezdtük és jó pár évig csak angolul írtam szövegeket, én azt gondolom, hogy az angol szövegek picit könnyedebben fejezik ki a mondanivalót.
Hogyan definiálnád a saját zenéteket?
A Sounday INC. tisztán metal vagy nagyon modern és kemény hard rock zenét játszik, de a hangzás már mindenképpen a brutálisabb metal zenéké; inkább nem is kategorizálnám stílus szerint a saját zenénket, azt majd a kritikusok megoldják. :) Egyébként azt gondolom, hogy a korábban létezõ pontosan behatárolható stílusirányzatok erõsen felbomlottak az utóbbi nyolc-tíz évben- kezdõdött ez talán anno a grunge-dzsal, amikor elkezdett egyes zenekaroknak teljesen különbözõ stílusa lenni, és ezt ugyan lehetett egy darabig sorolni valamilyen alternatív séma alá, de egy idõ után már azt sem. A zenénk valahol keveri a durva metal hangzást a hard rock dallamaival, ritmikailag pedig helyenként találhatóak benne progresszív elemek is.
Az új dalok, amikrõl már szó volt, szintén maradnak ezen az irányvonalon?
Igen, elég letisztult vonalon haladunk; egyébként érdekes, de általában egyszerre két szám szokott születni, két számot párhuzamosan dolgozunk ki, és ráadásul a két szám legtöbbször igen-igen távol áll egymástól mind zeneileg, mind szövegileg.
Milyen az új dalok fogadtatása koncerteken?
Az új számoknak annyira jó a fogadtatása, hogy volt olyan nóta, amit a második koncerten, amikor játszottuk, már énekelte a közönség a refrént, holott még a honlapunkon sem volt fönt a szöveg. Kíváncsian kérdeztük a buli után, hogy honnan ismerték a számot, és mondták, hogy lent voltak az elõzõ Sounday INC. koncerten és ott hallották.
A honlapotokon láttam, hogy majdnem mindannyiótok kedvenc Sounday INC. számai között ott van a Mosaic címû dal. Ez szerinted miért van?
A Mosaic több zenész munkája, sokan részt vettek a nóta kidolgozásában és segítettek benne; talán emiatt lett ez a szám olyan, hogy mind zeneileg, mind lendületében megtalálta azt a középutat, amit a zenekar is kijelölt magának, azaz, hogy egyrészt zeneileg egy nagyon igényes és átgondolt dolgot nyújtsunk, másrészt pedig ez a közönség számára is élvezhetõ dolog legyen, amire tombolhatnak is.
Úgy tudom, klipet készültök forgatni a Tied A Nap címû számhoz. Miért pont ezt a dalt választottátok?
Ez az a Sounday INC. szám, ami a legjobb visszajelzéseket kapta elsõ hallgatás után, illetve koncerteken, és persze hozzánk is közel áll mind zeneileg, mind pedig szövegileg. Szeretjük játszani és a rajongók is szeretik.
Ha pár szóval jellemezned kéne a zenekart, mit mondanál?
Huhh… ez nehéz kérdés, de összességében azt tudom mondani, hogy emberileg nagyon jól kijövünk egymással, sokat járunk bulizni is együtt és zeneileg is jól megértjük egymást.
Milyen feldolgozásokat játszotok koncerteken, és ezeket mi alapján választottátok ki?
A Faith No More-tól a Digging The Grave-et, Mötley Crüe-tól a Shout At The Devilt, a Metallicától a So Fucking Whatot, Soft Cell/Marilyn Mansontól a Tainted Love-ot, Chris Isaak/HIM-tõl a Wicked Game-et, a Skid Row-tól a Slave To The Grindot (aminek a július 26-i Ráday-beli bulin volt a debütálása), az Alice In Chains-tõl a Would?-ot és az R.E.M.-tõl a Losing My Religiont valamint a Depeche Mode-tól az It's No Good-ot; ez utóbbi kettõt erõsen átdolgoztuk és beillesztettük a stílusba. Ez így elég vegyes, de a megszólalásunkkal elég egységes képet nyertek ezek a nóták. Általában Wank (gitáros) hozza a feldolgozás-ötleteket, amiket érdemes megcsinálni - ez valahogy így alakult ki.
Neked melyik tetszik a legjobban?
A Slave To The Grind! Aminek egyébként a különlegessége, hogy fél hanggal feljebb játszuk, mert a Skid Row egy teljes hanggal hangol le, mi pedig csak fél hanggal vagyunk lehangolva - ez egyébként csak egy pár hónapja van így, azelõtt normál hangolással játszottunk. Megpróbáltuk, hogy egy teljes hanggal hangolunk le a még dögösebb hangzás érdekében, de úgy bizonyos számokban az igen intenzív zenei alapok miatt már összefolytak a részletek.
És mi a helyzet a koncertek terén? Nekem úgy tûnt, hogy néhány kivételtõl eltekintve, leginkább csak Pesten játszotok. Vagy most már elkezdtetek az ország többi részére is szervezni koncerteket?
Ez így igaz, Pesten játszunk, de már elkezdtünk egyre több városba is bulikat lekötni. Mivel a zenekar pesti, ezért adott volt, hogy leginkább itt lépjünk fel. Budapesten már elég nagy sikere van a Sounday INC-nek, egyre több embert vonzanak a koncertjeink. Októbertõl pedig több városban is fellépünk az országban mindenfelé.
Ha jól tudom, mindannyian tevékenykedtek más csapatokban is. Mennyire nehéz összeegyeztetni a koncerteket illetve próbákat?
Voltak ezzel kezdetben bizonyos nehézségek; vannak ezek között koordinált dolgok, tehát pontosan tudjuk, hogy kinek melyik zenekara mikor próbál és ehhez igazítjuk a mi próbáinkat. Ami pedig nem ilyen koordinált dolog, hanem hirtelen jövõ projekt, ott elvárjuk, hogy az egyes tagok a Sounday INC. -hez igazítsák egyéb elfoglaltságaikat- és ez mûködik is így.
Milyen zenéket hallgattok leginkább illetve milyen bandák hatottak a zenétekre?
A zenekarra ezen a téren is jellemzõ a sokrétûség; elég különbözõ zenei preferenciákkal rendelkezünk. Hari (dobos) leginkább a progresszív zenéket részesíti elõnyben, míg Wank fõleg a lazább hard rockos/glames dolgokat, Pali (Sturmann Pál gitáros) a Rammstein/Pantera/Metallica-féle brutálisabb vonalat képviseli, Zoleekaa (basszer) többféle zenét szeret; mivel épp most tanul (Kõbányai Zenei Stúdió), ezért megérintette a jazz szele is, de a keményebb zenékig mindenfélét szeret, vonzódik a komplex zenei dolgok iránt- általában, mikor az ember zenét tanul, ez mindig így szokott lenni!:) Én meg szintén egészen a komolyzenétõl a könnyedebb, nem rockzenei mûfajokon keresztül egészen a thrash és hardcore muzsikákig mindent hallgatok, amit valamilyen szempontból igényesnek találok, ha valami olyan dolog van benne, ami megfog. Fõként szeretem minden mûfajban a letisztult és frappáns megoldásokat, amik megmaradnak az emberben; leginkább az egyediséget tudom tisztelni más szerzõk mûveiben. Ezért a másolat zenék, sajátként beharangozott utánérzések nálam alapból kiesnek.
Konkrét zenekart, ami hatott ránk, nem emelnék ki pont emiatt az összetettség miatt, és azt hiszem, hogy ezt a számaink is tükrözik. Egy-egy számban természetesen néha van olyan részlet, ami hasonlít valamire, ez elkerülhetetlen, egy bizonyos határnál azért vége van az egyedieskedésnek. Akik meghallgatták a számainkat vagy lent voltak koncerten (zenész haverok), volt hogy észrevettek Dream Theatre, Skid Row, Faith No More hatásokat, de konkrétan hasonlítani nem tudták semmihez a Sounday INC. számait.

www.soundayinc.com

Etus