rockgyemantok.hu

Sunseth Sphere

A Sunseth Sphere zenekarral az alkalomból készítettem el interjúmat, mivel veszprémi próbatermükben éppen a házi stúdiójukban lopják mostanában a napokat felvétel készítési mániájuk kielégítése meg pár más apróság céljából. A zenekar háromnegyedének táraságát élveztem, mivel Márton Peti sajnos dolgozott éppen. Amikor becsöppentem a csapatba, Landy Laci épp egy beszemtelenkedett legyet kergetett Gyuri és Kyrah legnagyobb örömére...

LACI: Az afrikai népeknek ugye sokszázezer évig nem állt rendelkezésükre Chemotox, de nem ismerték a lottót, a pókert, meg az effajta játékokat, légy viszont volt bõven. Szóval, azzal játszottak, ami volt, és épp ezért légyfogó versenyeket rendeztek. Én is az afrikai barátaimtól tanultam ezt a légyfogási technikát. Az a lényeg, hogy egy egyenes felületre tereljük a legyet, s azon megy, ül, vagy áll a légy. No most te megközelíted a két kezeddel a legyet, olyan módon, hogy a két kezed egymástól negyven centire legyen, és a sík felülettõl, amin a légy van, úgy öt centi magasságban. Körülbelül középre bejátszod a legyet, és összecsapod a kezed. Nyolcvan százalék esélyed van rá, hogy a légy belemenjen! Ez a legmagasabb találati arány a légyfogásban.
Nos, most, hogy végre sikerült megfogni a legyet, kezdjünk el beszélgetni is arról, amiért hozzátok jöttem! Mi újság van veletek, mióta azon a jó kis Sziget-koncertet végighajaztam elõttetek?
GYURI: Hát, amint láthatod, dolgozunk az új lemezen azóta, mondhatni rendületlenül. A Sziget után volt jó három hét szünet, mert ez sajnos a billentyûshiány miatt kimaradt, sajnos le kellett mondani néhány koncertet, és hát így belevetettük magunkat ebbe a munkába, ami ugye már amúgy is szükséges.
És milyen visszajelzéseket kaptatok a Szigetes koncerttel kapcsolatosan?
GYURI: Az Uzseka Norbitól, vagy egyébként?
Nem a sajtóvisszajelzésekre gondoltam...
KYRAH: Úgy egyébként jókat! Hahaha!
GYURI: Na mondd el, Kyrah, te mit hallottál, mert nekem örültek sokan!
KYRAH: Nekem is örültek sokan!
LACI: A közönségsiker magáért beszél szerintem.
GYURI: Az az igazság, ez így van. Az a kritika az kicsit érthetetlen számunkra. De az nagyon jó volt, hogy amikor lejöttünk a színpadról, az emberek foglalkoztak azzal, hogy ott voltunk.
LACI: Meg ott voltak azok a tömeges "Vissza, vissza" kiabálások is.
KYRAH: Meg külön-külön is kaptunk, a Szigeten mászkeráltunk jobbra-balra, és nekem például volt olyan élményem, hogy csak úgy odajött hozzám egy kislány, és elkezdett dicsérni, hogy "láttalak a színpadon, és hol voltatok eddig, és jaj de jó volt, és jaj de szeretnék egy lemezt!" Csak hát ugyebár ezzel a hazai lemezeladás dologgal is voltak meg vannak, de reméljük, hogy már nem lesznek problémáink.
GYURI: Igen, amilyen sûrûn lehet itthon még mindig kapni a lemezt....ez ugye elõsegíti a népszerûség felé való nyomulásunkat.
LACI: Csehországban több CD-t adtunk el, mint Magyarországon, ez száz százalék.
KYRAH: Naná, mert ott lehet kapni! Hahaha!
És hogyan láttatok neki a billentyûs-keresésnek, miután az Öcsi kivált?
GYURI: Szanaszét neten, szerintem az összes normális zenei oldalon fenn van a hirdetésünk, illetve ha nem is hirdetés, de fórumokon szerepel, ahol van rá lehetõség ott hirdetünk persze. Próbálkoztunk a Metal Hammernél is, de onnan kicsúsztunk az idõbõl, és sajnos a legnagyobb reklámozási lehetõségünk az így elmaradt. Meg hát a környezetünkben is keresünk, akit csak ismerünk, mindenkit megkerestünk, mert ugye ez az elsõ, hogy az ember az ismeretségi körében keres, itt a környéken, hogy ne a világ végérõl kelljen már billentyûst hozni.
De azért a Rick Wakeman-t sem rúgnátok ki, gondolom...
GYURI: De nem ám!
És nagyjából milyen emberre lenne szükségetek?
GYURI: Hát, gondoltunk rá, hogy végül is most a régi Dream billentyûs éppen ráérne, szerintem ugye nagyobb távolságokra is utazott õ már, és meg tudta oldani ezt régen is.. LACI: Szóval nagyon DEREK dolog lenne tõle, ha jelentkezne! Hahaha!
GYURI: No, azért a földön maradva keresünk persze... De hát az ember milyet kíván magának: a tökéletes billentyûst, nem? Az én elvárásom speciel az, hogy a hangszerének tökéletesen a tudatában legyen, ne legyen a szintijén egy darab olyan gomb sem, amit nem ismer, meg ne legyen neki probléma, hogy most hangzást kell csinálni.
KYRAH: Rá kell éreznie a zene hangulatára.
GYURI: Igazából egy tökéletes billentyûs szerintem az elektronikához, az effektekhez is ért.
KYRAH: Nem árt, ha zeneileg kábé azok az elképzelései, mint nekünk, s nyilván, ha emberileg is beleillik a társaságunkba, az meg már csak hab a tortán.
GYURI: Igen, ennek a tökéletes embernek a megkeresése egy elég nehéz dolog.
Mit fogtok tenni, ha megtaláltátok?
KYRAH: Magunkhoz kötjük, láncoljuk, lebetonozzuk. Bezárjuk ide a próbaterembe, és nem hagyjuk elmenni sosem.
GYURI: Hé, az nem jó, mert akkor nem tudunk elmenni koncertezni!
KYRAH: Ja, tényleg!
LACI: Ha meglesz, akkor azonnal tudunk koncertezni!
GYURI: Igen, a koncert ezerrel, az a legjobb reklám! Ez ugye most kimaradt.
LACI: Jelenleg a demót azt most úgy oldjuk meg, hogy a Kyrah nyomja föl a billentyûket, úgy mint a régi lemezen, átírva, valamilyen szinten tökéletesítve a régi felvételt, ami még az Öcsi stúdiójában készült, ami egy félkész házi demó lett.
Mik azok, amiket most felvesztek, mennyire újak ezek a számok?
GYURI: Hát, amit még nem is vettünk föl, azok annyira újak, hogy még a hétvégén, vasárnap össze kéne rakni kicsit õket. Igazából, ami koncerteken volt eddig, mondhatni, hogy a felvételre kerülõ anyagnak a jó ötven százalékát már hallották az emberek a koncerteken. De itt van a Kyrah billentyûs száma, amit még soha senki nem hallott, meg azon kívül még négy szám.
Miért tartjátok fontosnak, hogy saját kézben tartsátok a felvételkészítés örömeit?
GYURI: Ezt ugye senki nem tartaná fontosnak, ha lenne elég ingünk-gatyánk, amit otthagyhatnánk egy stúdióban.
KYRAH: Mehetnénk mi egy stúdióba is, de nincs meg rá a keret sajnos.
GYURI: Igazából most a beruházás nem biztos, hogy megtérülne, tehát saját erõbõl kell megoldani egy olyan demót, amivel aztán ismét tudunk jobb kiadót keresni majd.
Technikailag hogy tudtátok megoldani a házi kivitelezést?
GYURI: Laci megoldotta a technikát, én meg kezelem. Ott indult a dolog, hogy csalódtunk a tisztán digitális technikában, mivel csináltunk már egy amolyan elõ-demót mintegy fél évvel ezelõtt, ami teljesen digitális technikával készült.
LACI: ez a régi billentyûsünknél, az Öcsinél készült, és végül is nagyon nem voltunk vele megelégedve. Valószínû, hogy bizonyos tapasztalati dolgok hiányoztak ahhoz, hogy megfelelõen szóljon az az anyag. Így azt a megoldást választottuk, hogy az analóg rögzítési technikát, amin van valamiféle sokéves tapasztalatom nekem, illetve ugye annak idején a Storm Before Silence lemezt megelõzõ demót is ezzel a magnóval készítettük el. És ez bizonyos elõnyöket élvezett, mármint az akkori analóg technika a mostani elõ-demóval szemben, fõleg gitárhangzás szempontjából, s jóval atmoszférikusabb volt a zene, mint akár az azt követõ lemezen, vagy az elõ-demón. Szóval egyszerûen jól sikerült dolgokat szerettünk volna felhasználni és azt hiszem ez valamilyen szinten sikerült is. Tehát részben elvégeztük az analóg rögzítéseket, az alapokat, bõgõt, gitárt, dobot, utána az egészet digitalizáltuk, és most kerül mellé a billentyû és az ének. Digitális a keverés is.
Gyuri, ennek a digitális technikának a kezelésével, a keveréssel te hol kerültél kapcsolatba?
GYURI: Nekem ilyen hangkártyám nincsen otthon, tehát ez az ami számomra idegen, de a programot azt ismerem, mert az megvan. Használtam ezt programot, ugyan nem erre a célra, nem a többsávos keverésre, hanem például egy lemeznek keveréssel olyan téren érthetõvé tételére, hogy abból valaki tanulni tudjon, akár basszusgitár, akár dob, akár gitár részeket. Szóval azért valamennyire ismerõs. Az meg ugye, hogy keverek, az meg elég régi dolog...
LACI: Õ már úgy született szerintem.
GYURI: Aha, én vagyok a mixer. Hahaha!
A levehetõ ajtós NDK turmixgép?
LACI: Szóval a Gyuri a rendezõ valamilyen szempontból, én meg a hardver producer. Hahaha!
Mi a célotok ezzel a felvétellel konkrétan?
KYRAH: Világsztárok szeretnénk lenni! Minél elõbb! Hahaha!
GYURI: Igen, röviden és tömören igen, áttételesen és nem áttételesen... Haha! Egy nagyobb kiadó keresése a cél, ugye a Hammerheart nem bizonyult kifejezetten a mi zenénkhez megfelelõ kiadónak. És ezzel nem lehúzni akarjuk a Hammerheart-ot, mert nagyon köszönjük, amit tettek értünk, hiszen ekkora reklámot álmodni sem tudtunk volna magunknak. Ha most úgy mennének a dolgok, ahogy velük sajnos nem mennek, ha benyomnánk egy szöveget, hogy billentyûst keresünk, az hetven-nyolcvan újságban lejöhetne szerte a világon. Tehát ez mindenképpen egy olyan dolog, hogy meg lettünk ismertetve. Innentõl kezdve valószínûleg nem csak az újságok, meg a zenehallgatók ismerték meg a dolgot, hanem akik figyelik a piacot, azok is, s így hát egy nagyobb kiadót kell fogni.
Zenehallgatókat illetõen mi volt az a legtávolabbi pontja a Földnek, ahonnan kaptatok visszajelzést az elsõ albummal kapcsolatban?
LACI: Japán, és Chile.
GYURI: Hát igen, de most melyik a távolabbi?
LACI: Japán, hiszen a csille az Várpalotán van.
KYRAH: A csille az közel van, itt a bányánál. Hahaha!
Ha a tavasz végi koncertjeitekre gondoltok, a magyar közönség hogy vette a dalaitokat? Mennyire láttátok, hogy átérzik ennek a zenének a lényegét?
GYURI: Mindenképpen új nekik. Úgymond fergeteges koncertet ezzel a zenével úgysem lehet csinálni, mert nem az a hajazós típusú zene.
KYRAH: Nem egy koffeinbomba...
GYURI: Én megértem azoknak az álláspontját is, akik ezt mondják, de nekik csak annyit tudok mondani, hogy az úgynevezett nem kávébomba zenékkel is bombasztikus koncerteket szoktak adni egyes zenekarok, ez csupán technika kérdése, illetve az, hogy a megfelelõ közönségnek egy helyre kelljen koncentrálni.
KYRAH: A megfelelõ embereknek a megfelelõ helyen, a megfelelõ idõben, és nem délután ötkor, hanem mondjuk este kilenckor, hogy a kellõ hangulat is meglegyen hozzá.
LACI: A közönségünknek a fizikai megnyilvánulása az egyáltalán nem látványos, de ebbõl nem lehet következtetést levonni, viszont a visszajelzések az emberektõl már többet mutatnak.
KYRAH: Ha megnézed a Szigetes koncert videóját, akkor ott halál egyértelmûen végig lehet követni, hogy a koncert elejétõl a végig mennyire felszabadultak az emberek. A kameramann ahogy vette a közönséget, lehetett látni, hogy a koncert végén már senki nem állt egyhelyben és nézett, mint a koncert elején, hanem mozgott, hajaztak, örültek maguknak, és a koncert végére teljesedett ez ki. Szóval azért én bízom benne, hogy van annak foganatja, amit mi csinálunk, az emberek ráéreznek az ízére, mert van neki íze, csak a megfelelõ helyen a megfelelõ idõben kell játszanunk. De ha például a Ráday utcás bulinkat tekintjük, ott teljesen el voltunk varázsolva. A hatvan-hetven éves emberek a húsz évesekkel együtt ott figyeltek a muzsikánkra, látszott rajtuk, hogy élvezik, és a három éves kislány ott táncolt a színpad elõtt és ez megint csak egy iszonyatos élmény volt. Tehát valahol szerintem mindenki megtalálja ebben a zenében azt, ami neki tetszik.
Visszatérve kicsit a felvételkészítésre, milyen különbséget éreztek egy profi stúdió és az itthoni munka között?
GYURI: Különbség? Tisztább, szárazabb érzés! Haha! Szóval az van egy stúdióban, ami meg itt van, hogy sokkal alaposabban tudunk dolgozni, mert nem vagyunk idõhöz, pénzhez, stb. kötve. Na idõhöz persze igen, hisz a saját érdekünkben kell elkészíteni mielõbb, meg számít az egyéni idõbeosztás. Mindenki akkor jön, amikor akar, amikor ráér, és ez nem csak azért jó, mert nem kell szabadságot kivenni, hanem mert akár két-három napig ül egy szám, amit megcsináltunk, aztán visszajövünk, s lehet, hogy már teljesen máshogy gondoljuk az egészet, akkor egy kicsit még hozzányúlkál az ember.
LACI: Alaposan kivesézünk mindent, és nincs az a pénzügyi béklyó, ami annyira szorít.
GYURI: Lehet, hogy ha birtokolnánk egy profi stúdiót, akkor sokkal tökéletesebb lemezt tudnánk ott csinálni, mint akárhol egy hangmérnökkel, idõre dolgozva.
Merrefelé külditek majd el a felvételeket? Csak kiadóknak, vagy médiának is?
GYURI: Csak kiadóknak. Addig, amíg nem dõlt el a sorsa, hogy ki lesz-e adva, milyen formában lesz kiadva, addig nem publikus az anyag.
Tehát akkor a népnek azt üzenitek, ha meg akarják hallgatni az új nótákat, járjanak majd koncertekre?
GYURI: Így van! Ugye sajnos, amik szervezés alatt voltak koncertek, azokat le kellett mondani, ami biztos, ha lesz egy billentyûsünk, akkor a Voodoo-ban várnak minket Pesten, oda majd mindenképpen megyünk, aztán, ha jól tudom december hatodikán lesz a Freeportban valami fesztivál és ott játszanánk mi, ez le van kötve, úgyhogy billentyûsök siessetek! Aztán tovább szervezni addig nem mer komolyabban az ember, amíg nincs meg a billentyûs, ha majd meglesz, akkor lehet igazán. Akkor már látni fogjuk, hogy körülbelül mennyi idõ múlva lesz koncertképes az illetõ, és akkor szabad csak nekiugrani.
Volt róla szó, hogy majd csináltok egy videóklipet, ez ügyben mi újság? Van már valami haladás?
GYURI: Hát haladás az nem nagyon van. Az a baj nálunk, hogy a zenekar háromnegyede az nem nõbõl van, és nem tudunk többfél dologra koncentrálni sem ezáltal, szóval ez a felvétel most teljesen leköt minket. Korábban foglalkoztunk valamelyest a klippel, leginkább a forgatókönyvvel, de elõször igazából egy jó forgatókönyvet kell letenni. A technikai alapok elméletileg megvannak, tehát ha van egy jó forgatókönyv, le tudnánk fixálni, mikor készüljön el.
Melyik nótából lesz majd, azt tudjátok már?
KYRAH: Tulajdonképpen igen, a Black.
GYURI: Most úgy néz ki, hogy az elsõ lemezrõl lenne egy szám.
KYRAH: A Peti már a második albumban gondolkodik, mert ha elõbb lesz kész az album és idõben piacra is kerül, érdemesebb lenne inkább az új albumról választani már.
GYURI: Meg gazdasági szempontból is úgy mûködik ez a dolog, hogy megjelenik egy lemez, és megjelenik vele egy videóklip, vagy akár már a promóciós idõszakban kijön a klipp, egyfajta reklámot csinálva ezzel a megjelenõ lemeznek is. Én úgy tudom elképzelni, ha elkészülünk a demóval, és mondjuk két hónapra rá bejön egy kiadó, akivel kölcsönösen megfelelünk egymásnak, akkor már az új lemezre lesz a klip.
A háromnegyed-egynegyed arányra visszatérve, Kyrah, te azért foglalkoztál más dolgokkal is, te hogyan tudsz több dologra koncentrálni?
KYRAH: Most itt az Árnyak lemezre gondolsz? Közel-s távol ez volt az egyetlen felkérés, aminek eleget tettem, nagyjából ez is volt az egyetlen konkrét dolog, és nagyon szívesen tettem neki eleget, és úgy tudom, maximálisan elégedettek azzal, amit mûveltem. Gyakorlatilag csak egy napomba került, hogy elmentem Szolnokra és rávokáloztam a Molnár Robi énekére. Ha jönnének még felkérések, akkor megpróbálnám úgy beleilleszteni az idõmbe, hogy ami a legfontosabb, és ez nyilván a Sunseth Sphere, az ne kerüljön semmilyen szinten háttérbe. Ettõl függetlenül nekem folyamatosan jár az agyam saját dolgokon, amiket majd szeretnék megvalósítani, de egyelõre az a legfontosabb, hogy ez az album elkészüljön mielõbb. Bár lenne több felkérésem, hisz az azt jelentené, hogy jó és ismert énekesnõ vagyok!
Van valami zárszóként még, amit elmondanátok?
GYURI: Mindenki, aki billentyûs, jöjjön! Meg várjanak türelmesen azok, akiknek tetszik a zenénk, mert igyekszünk hamarosan koncertekkel is újra elkápráztatni õket, meg az új lemezt is igyekszünk hamar összehozni.
KYRAH: És viszünk majd magunkkal egy kis koffeint a koncertekre.
GYURI: Igen, és a koncertekre, ha majd lesznek, mindenki hozzon magával még egy embert!
LACI: Ha meg kicsi lesz a színpad, mi is viszünk még egy deszkát. Meg koffeingombát az LSD mellé.
Akkor nagyon szépen köszönöm, hogy rendelkezésemre álltatok és megszakítottátok a munkát az interjú miatt!
KYRAH: Mi is nagyon szépen köszönjük!

Gyebnár Mónika