SUGARLOAF
A Sugarloaf zenekart ma még talán
nem ismeri mindenki, de ha minden úgy alakul, ahogy õk és a körülöttük
dolgozók szeretnék, akkor hamarosan sokat fogunk hallani róluk.
A gitáros Szabival és a szaxis Ákival beszélgettünk
sok mindenrõl. A megalakulásról, tagcserékrõl és
a jelenlegi felállásról...
A zenekar 1995-ben alakult, akkor még keményen punk zenét
játszottunk, levettük az egész Greenday albumot. Az énekesünk
az idõ tájt Oroszi Iván volt, aki ma a M.Á.K.-ban van.
Aztán elkezdtük a saját számok írását,
és Iván rájött, hogy ez már nem az a stílus,
amit õ szeretne, úgyhogy kilépett. Helyette érkezett Peti,
aki azóta is velünk van. Onnantól kezdve kezdtük el
tudatosan építeni az image-ünket, bár ez is változott
kicsit, mert nemrég még két énekesünk volt,
de Gergõ elment tõlünk és nem is akarunk most már mást
a helyére.
Jelenleg tehát öttagú a zenekar: Peti ének, Szabi
gitár, Gábor b.gitár, Toma dob és Áki
szaxofon.
A nyáron több fesztiválon is játszottunk, Mezõtúron
(ami életünk eddigi legjobb fellépése lehetett volna,
ha nem töri ketté egy iszonyatos esõ), az EFOTT-on, az E-Klub Travellers
fesztiválján és a Szigeten is. Mindegyiknek nagyon pozitív
volt a visszhangja.
A kategorizálásról és példaképekrõl...
Mi a saját zenénket a "crossover-funk" jelzõvel jellemeztük
legutóbb, de igazándiból egy turmix az egész. Tulajdonképpen
nem lenne szükség ezekre a zenei kategóriákra, de
elkerülhetetlen. Abba viszont nem megyünk bele, hogy valami okos ember
kitaláljon ránk egy kategóriát, inkább mi
találjuk ki, és ezt próbáljuk az emberekben tudatosítani.
Példaképünk sincsen, pontosan azért, mert nem akarunk
senkit koppintani, csak a saját stílusunkat kialakítani.
Inkább azt mondanám, hogy konkurencia van és stílusban
hasonló zenekarok vannak. Egy idõben persze azt mondták ránk,
hogy mi vagyunk a "magyar Dog Eat Dog", hiszen nekünk is van szaxofonosunk,
és ráadásul koncerteken játszunk is egy Dog Eat
Dog nótát.
A Movie c. daluk videóklipjérõl...
A klipet egy barátunk, Légvári Dániel rendezte,
aki Ákosnak volt osztálytársa. Amikor elkészült,
már bántuk, hogy ezt a számot választottuk klipes
nótának, de az emberek szerették. Szerencsénk is
volt vele, és nagyon sokat köszönhetünk a Z+-nak, akik
sokat játszották a klipet, és nem csak a rétegmûsorokban.
Felkerült a 100-as listára is, a 24. helyre, ami azért annyira
nem rossz eredmény, sõt! Aztán hálistennek az MCM televízió
is ráharapott, és kiemelt játszást kaptunk tõlük.
Szerettünk volna egy új klipet, de sajnos lenyúlták
az ötletünket, úgyhogy most várunk, amíg megjelenik
a nagylemezünk és akkor lesz új klip.
Lemezszerzõdésrõl, saját managerrõl és arról
a bizonyos megjelenésre váró lemezrõl...
Éppen most folynak a tárgyalások, illetve mire a cikk megjelenik,
leszerzõdünk egy nagy kiadóhoz. Kb. február közepére
szeretnénk megjelentetni az albumot. Illetve eredetileg a karácsonyi
paicra szerettük volna, de meggyõztek minket, hogy így hatékonyabb
lesz. Hogy mit várunk a kiadótól? Hogy maximális
segítséget nyújtanak nekünk és nam csak finansziális
téren, de emberi téren is. Vagyis baráti segítséget
is szeretnénk tõlük kapni.
Nemrég lett egy saját managerünk, Kalina Károly, aki
már több zenekarral dolgozott együtt, pl. a Hip Hop Boyz-zal,
a Fekete Vonattal vagy az UP!-pal. Ez életünk eddigi legpozitívabb
történése. Mióta õ velünk van, mindannyian komolyabban
vesszük a munkát. Mindemellett konkretizálódtak a
terveink.
Az új lemezhez most rakjuk össze a nóták alapjait,
aztán majd a stúdióban úgyis tovább alakulnak.
Több lesz rajta a populárisabb nóta, mert szélesebb
bázist szeretnénk megcélozni, de a törzsrajongókat
is szeretnénk megtartani. Elég széles sávú
lemez lesz, ezért pl. az is nagy dilemmát okoz, hogy mely számokból
legyen majd klip (bár az elsõ ötlet már megvan), hiszen igazi
tükröt akkor kapnának az emberek a zenekarról, ha legalább
nyolc klip készülne. Az az igazság, hogy mindenkinek több
féle stílus van a kezében, és így mindannyian
örömmel játsszuk minden számunkat.
Angol nyelvrõl, mûvésznevekrõl, sztárkultuszról...
Angol és magyar nyelvû dalszövegeink is vannak. Sajnos, ma
Magyarországon
még mindig nem beszélnek az emberek angolul, ezért nincs
ennek itt akkora piaca. A magyar zenekaroktól magyar szövegeket
várnak, ezzel is bizonyítva, hogy még mindig kelet-európai
a felfogás. Az új nagylemez rögzítve lesz angolul
és magyarul is, és a kiadó megígérte, hogy
mind a kinti terjesztésben, mind a kinti fellépésekben
segíteni fog. Szerintünk ahhoz, hogy külföldön érvényesülhess
(de ez az itthoni lemezeladásokra is vonatkozik), kitartás kell
és jó háttérmunka.
Mindannyiunknak van mûvészneve, és az albumra ezek is fognak
felkerülni. Nem arról van szó, hogy nagy szükség
lenne rájuk, de nem tudhatod, hogy hogy jön be. Ha netán
sikeresek leszünk, szeretnénk megõrizni a privát életünket.
Persze teljesen kiküszöbölni nem lehet, hogy a teljes nevünket
kiírják, biztos lesz olyan újságíró,
aki meg fogja tenni. (Én nem!- B.T.) Magyarországon egy
visszafogott sztárkultusz mûködik. Ez alatt azt értem,
hogy a koncerteken megnyilvánul, csak minden zenekarnál máshogy:
a Shygys-nál repülnek a plüssmacik, a Fresh Fabriknál
megy a stage-diving. Aztán az utcán, a hétköznapi
életben már csak annyi, hogy "Szevasz, Te vagy XY? Adj egy aláírást!"
Ennek két okát látom: egyrészt az emberek tartanak
attól hogy ha nyíltan rajonganak, a társaik hülyének
nézik õket. Másrészt az "átkosban" azt nevelték
az emberekbe, hogy mindenki egyenlõ, holott ez egy hülyeség, mert
ha így lenne, akkor bárki állhatna a színpadon.
Egyébként a zenésznek is igénye van arra, hogy a
rajongó megmondja a véleményét, akár rossz,
akár jó.
B. Timi
| 
