rockgyemantok.hu

Sunseth Sphere

Landy Lászlót tegnap, a Sziget 2003. kereteiben bejelentve feloszlott Sunseth Sphere dobosát faggattam a leállás okairól. Válaszai általános kórképet adnak a magyar zenei élet helyzetérõl...

Mi vezetett ehhez a hirtelen bejelentéshez, hogy feloszlik a Sunseth Sphere?
Kezdetnek talán annyit kellene mondai, hogy gyakorlatilag egy éve már teljesen lejtõn voltunk. A döntõ ok a gazdasági csõd. Visszhang-effektnek egy ideje már a zenekari kasszát használtuk... Hiába adtunk el sokezer lemezt, ha a többi honfitársunkhoz hasonlóan, aki külföldi lemezszerzõdéshez jutott, nem tudtunk profitot felmutatni. Nem arról van szó, hogy a lemez jogdíjaiból nem jött össze a Rózsadombon a villa, hanem az a baj, hogy a befektetett összegek is eltûntek a semmiben. Sajnos a kiadók és a kereskedelem, a pénztõke és a multik képviselõi rendesen sz*r szerzõdésekre kényszerítik rá az együtteseket. Elég sok külföldi szerzõdéssel rendelkezõ magyar csapattal kommunikáltunk, a jelenleg létezõ szerzõdések a következõképpen néznek ki: (név nélkül) az adott hanghordozó eladási árának 3-6 %-át kapja az együttes, és sok esetben ezt is csak azután, miután azt a 2-3 millió forintot letörlesztette, amibe a lemez csupán a sorozatgyártásáig, tehát a felvételek és a mesterszalag, borító, stb. elkészítése kerül. Persze a törlesztés is a 3-6%-os jogdíjak rovására megy... Tehát egy kiadó kockázata a lemez kiadásával gyakorlatilag nulla. Persze biztosan vannak kivételek.
Ez csak egy része az okoknak, aki a zenét szereti csinálni, annak ez még nem akadály...
A koncertezések során hasonló problémák adódtak, játszottunk idén már cirka ezer ember elõtt is 16.000- forintos veszteséggel, ami nem volt más, mint az útiköltségünk. Az elmúlt években a hangszereinkbe nyugodtan mondhatjuk, hogy hét számjegyû összeget öltünk csupán a fejlesztések miatt, és az összes bevételünk még arra sem volt elég, hogy a fogyóeszközeink árát (dobbõr, húrok, kábelek, stb) fedezze. Emellett azt is tudni kell, hogy különbözõ városokban lakunk, a "Veszprém-Budapest tengelyen", és hát a próbára utazás is pénzbe kerül...
Miért kellett akkor például egy ezerfõnyi tömeg elõtt 16.000-es veszteséggel fellépnetek?
Hmm. 8000- forintért béreltük a hangszer és a tagok szállítására alkalmas méretû mikrobuszt, plusz 8000- forintért megtankoltuk... A Gothica III. szervezõinek úgy látszik, ennyit sem értünk. Igazából azért mentünk el játszani, mert egyszerûen nem volt más lehetõségünk arra, hogy a mûfajilag nekünk megfelelõ, népesebb közönség elõtt játszhassunk. Aki állt már színpadon, tudja, milyen érzés az, amikor többszáz arc mered rá és élvezi, ami a színpadról lejön... A hazai közönségbõl, akik ismerik a zenénket, csupán a netrõl legyûjtött mp3 formából ismerik, s csak egy koncert alkalmával nyílik lehetõségük találkozni velünk, s megtudni mit is játszunk igazából. Érdekes, hogy Chilében vagy Japánban ez nem okoz problémát, ott meg lehetett venni a CD-t, itthon valahogy nem jött össze... És ennek nem csak a külföldi kiadónk az oka...
Sok más zenekarnak sem 2-3 év után jött össze az elismertség, a siker. Nem gondolod, hogy túl hamar feladtátok?
Csak mûfajon belül maradva Peti 13 éve, Gyuri 6 éve, Kyrah 5 éve, jómagam 15 éve muzsikálunk, s így elég nagy tapasztalatunk van azzal kapcsolatban, hogy minimum miként kellene mennie egy csapatnak elõre. Természetesen nem azt vártuk el, hogy a zenébõl megélhessünk, de ez 1990-tõl kezdve egyetlen angol nyelvû énekkel dolgozó hazai metál csapatnak sem sikerült. Vagy te tudsz mondani ellenpéldát??? Emellett persze mindenkinek jól megfontolt érdeke, hogy pl. a villanyszámláját ki tudja fizetni, és ezért a stabil munkahelyét illik is megtartani, ott helytállni, s ez is valahol egy korlát. Szóval az élet nem habostorta. Van olyan munkahely, ahol el tudják fogadni, hogy például te nem dolgozol hétvégén, mert próbálsz vagy koncerted van, de ezt sem lehet mindig megoldani. Nem érzem, hogy túl hamar feladtuk volna, csak egy anyagi csõdöt nem kell még jobban halmozni. Egyébként Peti és én is eljutottunk már máskor is, eddigi zenész életünk során erre a pontra... Nincs szó arról, hogy véglegesen letettük volna a hangszert, csak ebben a formációban, úgy tûnik, ez nem mûködött.
Nem játszott-e közre ebben a szakításban az a tény, amit a kezdekkor elõnyként használtatok fel, hogy mindannyian más zenei ízléssel érkeztetek a csapatba?
Kétségkívül ez is adalék volt, de az eddigi számainkból nem az tûnik ki, hogy problémát okozott volna egyeztetni az elgondolásainkat, vagy erõltetett lett volna bármelyikünknek, amit csináltunk. Viszont a körülményekbõl adódó hobbi szinten ez túl drága mulatság...
Van-e valami elképzelésetek esetleg, hogy az eddig felállással, vagy egy részével bármi további közös produkciót csináljatok?
Egyelõre nincsen. Külön projektek azonban úgy néz ki, hamarosan fognak már mûködni.
Ki lesz ezekben benne?
Részemrõl az egykor elkezdett LP projekt, ami egy magyar nyelvû, elsõsorban a humorra alapozó rockformáció, aminek eredete 1995-re vezet vissza, s a mostani Sutcliffe-ben játszó Dalmadi István (Pinyó) közremûködésével alakult, s a mai napig is jönnek visszajelzések az akkor készített felvételeinkkel kapcsolatban. Aztán most dolgozom a szintén egykori Antichrist, az én elsõ bandám (Pinyó itt is jelen volt) anyagának újrakeverésén, mivel egy lelkes egri fiatalember, Stauderer János személyében a Native Pride fog hamarosan megjelentetni.
A többiekrõl mit tudsz? Mit terveznek?
Kyrah a zenemûvészetire készül, végre diplomás énekesnõ akar lenni, nála ez most a fõ cél. Petinek vannak titkok a tarsolyában, amiket egyelõre nekem sem árult el. Ancsa az eddigi klasszikus orgona fellépéseit, tanulmányait akarja folytatni. Gyuriról sajnos semmit nem tudok ez ügyben nyilatkozni.
Mi van azokkal a lemezekkel, amiket a holland kiadótok nem adott el? Úgy tudom, már náluk sem lehet beszerezni... Hogyan lehet hozzájutni az anyagotokhoz annak, aki nem tudta eddig beszerezni normális minõségben, tehát nem orosz kalóz mp3 oldalakról leszedve?
A kiadótól SOHA nem kaptunk korrekt, hivatalos, szerzõdés szerinti elszámolást, mindig csak becsült adatokkal láttak el minket, s csupán egy külföldön élõ, s a kiadóhoz közel álló magyar származású ismerõsünknek köszönhetjük az információinkat. Az õ sokéves üzleti tapasztalataiból kiindulva a kiadó jó, ha a felét bevallotta az eladásoknak, s ha ez csak kicsit is igaz, igen jól fogyott a lemezünk szerte a világon... Például Csehországban egy szakmai lap szerint a Sunseth Sphere az év felfedezettje versenyben 3. helyet kapott 2001-ben... Ha a kiadónál sem lehet hozzájutni, ezek szerint elfogyott a lemez, mert ha valakinek, a kiadónak igazán érdeke, hogy minél többet eladjon... Tehát én még mindig azt javaslom annak, aki eredetiben szeretne hozzájutni, hogy a kiadónknál ( a honlapunkon megtalálhatóak) vagy esetleg a netes boltokban próbálkozzon.... S bármennyire is tudom, hogy az eladásokat illetõen jogilag nekünk van igazunk, egy nemzetközi bírósági per vonzatait mi nem tudjuk felvállalni... Tehát minden olyan magyar zenekar, aki nemzetközi szerzõdést köt a jövõben, ne felejtse el, amit mondtunk, mert ez nem irigység, nem humbug, hisz nekünk már rég nem érdekünk a "konkurenciával" való küzdés. Ne írjatok alá olyan szerzõdést, bármennyire hízelgõ vagy kecsegtetõ is, amit itthonról nem tudtok érvényesíteni!!!
Mik voltak azok a dolgok, amik egyáltalán eddig életben tartották a csapatot, hisz a gondok nem tegnap kezdõdtek, ezek szerint...
Egyrészt az elsõ szerzõdésünk 2 lemezre szólt, a kiadónk a saját finanszírozási problémáiból adódóan olyan nevetséges összeget adott volna a második album elkészítésére (stúdióköltség, borítóköltség), ami az elsõ albuménak harmada lett volna, s mi rossz minõségû felvételt nem akartunk a kezünkbõl kiadni, hisz ezzel már a saját zenénkbe vetett minõséget kérdõjelezzük meg. A második lemez dalai készen voltak, s ezekbõl koncerteken lehetett is jócskán hallani, ám kaptunk egy e-mailt, amiben a kiadó közölte a feltételeit, amit mi a fentiek miatt nem tudtunk elfogadni. Ki tudja, ebbõl az õ részükrõl mennyi volt a valós probléma. Mivel az elsõ lemez kiadásakor elég nagy médiakampányban volt részünk (70 írott sajtós és 14 élõ rádiós interjú), ehhez képest a második lemezhez ezt nem tudták volna biztosítani. Ismerõseink visszajelzéseibõl tudjuk, hogy nemzetközi netes zenei fórumokban sok-sok ember van, aki megvásárolta az elsõ lemezünket, ismertek minket, és kíváncsiak voltak az új dalokra... S rengeteg külföldi, CD-melléklettel rendelkezõ újságban jöttek ki dalaink eme mellékleteken, ám itthon még ez sem sikerült...
Mi van azokkal a dalokkal, amit a második albumra szántatok?
Készült egy házi stúdióban alkotott (nem a kifejezésnek megfelelõ minõségû!!!) felvétel, ami digitálisan rögzítve van, s le is védettük az Artisjus-nál, lenejlonoztuk, hogy ne lepje õket a por... Azért ezzel pár nagyobb külföldi kiadót megostromoltunk, de egyelõre nagyon úgy néz ki, hogy hiába. Ennek nagyjából fél éve. Ismerhetik egy részüket azok, akik jártak a koncertjeinkre, s ott hallották õket.
Ha már befejeztétek, nagyon szép befejezés volt a Sziget koncerten az Until the End of Time...
Feladni sosem szabad, csak mindig mérlegelni kell a körülményeket. A realitást és az álmokat megfelelõen kell tudni összedolgozni. Fanatizmus nélkül nem is lehet ezt csinálni. Ezért volt az, hogy miután a koncerten a szervezõk már intettek, hogy lejárt az idõnk, mi azért a legeslegutolsó számot, talán csak magunknak is, de eljátszottuk.

Gyebnár Mónika