rockgyemantok.hu

SUSPERIA

Április 9-én, kedden délben "ebédre" kaptam telefon és mikrofonvégre Athera-t, a Susperia énekesét. Hát akkor következzenek az ebéd fogásai, késeket fenni, szalvétákat hajtogatni, tálalunk!

Szia Athera! Köszönöm, hogy délben hívtál, és köszönöm azt a csodálatos albumot, amivel elõrukkoltatok! Hiszem, hogy ez a lemez az elmúlt évek legjobb extrém metál albumának sikeredett. Kitûnõ munka, hosszú távú értékekkel, és úgy vélem, ennek az is oka lehet, hogy a zenekarotok egy tökéletes csapatként dolgozott. Így van ez a magánéletetekben is?
Hú, hát most nagyon nagy dolgokat mondtál. Egészen zavarba jöttem tõle...Mit is kérdeztél???
A zenekaron belüli viszonyokra lettem volna kíváncsi...
Kissé meghatódtam, ne haragudj, szóval a barátságunkról. Hát való igaz, hogy nem csak egy rakás pasi vagyunk, aki együtt zenél. Igazi és mély barátság köt minket össze. A minap kaptam hasonló kérdést, de az pont arra lett volna kíváncsi, hogy abból áll-e a Susperia, hogy próbálunk, felvételt készítünk, aztán hazasétál mindenki... De mi nem ilyen "eseti" emberek vagyunk. Szóval az az igazság, hogy az elmúlt 3 év során Barátok lettünk, a szó legszorosabb értelmében. Cyrus és Tjodalv már régóta barátok voltak, én meg Memnock-kal és Elvorn-nal voltam közeli barátságban, így tulajdonképp két stabil csapat egyesült a Susperia-ban. Most már öten vagyunk barátok. A zenélésen kívüli idõnk jó részét is együtt töltjük. Amikor stúdióban vagyunk, mindenki ott van végig, mindenki beleszól mindenbe, megosztjuk egymással az ötleteinket, tapasztalatainkat. Azt hiszem egyszerûen tökéletes a kapcsolat a zenekarban, más emberekkel nem is nagyon találkozunk...Ez olyasmi, mint egy igazi család.
Hát, ez hallatszik is az albumon! Hogy találkoztatok össze egymással?
Memnock és én már vagy tizenegy éve barátok vagyunk, nagyon fiatalon találkoztunk össze. Elvorn-nal kábé öt éve találkoztam, de õ is ismerte Memnock-ot korábbról, zenéltek is együtt egy bandában, ahol egy ideig én is tag voltam, mint dobos. Így hát zenészi mivoltukban is ismertem már õket. Cyrus és Tjodalv pont a város másik felén éltek, õk ott csinálták a maguk zenéjét, meg a Dimmuval is dolgozott Tjodalv akkor. Aztán 1999-ben kiszállt, és még ezen a nyáron a Wacken fesztiválra utazott a Mayhem-mel, mint tag. Én is ugyanebben a cipõben jártam, mentem a Mayhem-mel Németországba, és ott a buszon találkoztunk elõször. Soha azelõtt nem láttuk egymást, persze tudtunk egymásról, de találkozni csak ekkor találkoztunk. Út közben mesélte el, hogy pár hónapja otthagyta a Dimmu Borgir-t és egy új csapatot csinálnak egy Cyrus nevû barátjával, elkezdtek már számokat írogatni de még kellene tag a csapatba, úgy, mint énekes, bõgõs és ritmusgitáros. No, hát mivel én eredetileg énekes voltam ugyebár, ez nekem kapásból egy remek lehetõség lett volna, de közben még a barátaimat is tudtam volna hozni magammal. Mondtam is, Oké, próbáljatok ki minket, aztán megbeszéltünk egy idõpontot. Amikor visszajöttünk Norvégiába elmentünk egy próbára, kicsit zúztunk együtt, és akkor azonnal kiderült, hogy együtt is fogunk maradni. A Susperia azóta is azonos felállással dolgozik.
Egész romantikus ez a történet! Manapság az emberek szeretnek mindent felcímkézni, amit nem értenek meg elsõ pillanatban. Azoknak, aki sosem hallottak rólatok, vagy a zenétekrõl, hogyan írnád le a stílusotokat? Kik voltak az ideáljaid? Ki ihletett arra, hogy zenész légy?
Érdekes dolgot sikerült felfedeznem. A közép-európai sajtó nagyon szeret párhuzamosságokat keresni, összehasonlítgatni egy zenekart egy másikkal ahelyett, hogy az albumokat a maguk külön világa szerint néznének... Olyan dolgokat írnak le néhol, hogy "Ezek a srácok biztos sokat hallgatták az XY zenekart" - ez fõleg a német lapokra jellemzõ. Mintha nem is akarnának belemélyedni a zenébe, az albumba, csak összehasonlítgatnak. Ebbõl sokszor nem igazán teljes értékû kritikák születnek aztán. No, már megint annyit beszéltem mellé, hogy elfeledtem a kérdésedet...
Az volt a kérdés, milyen jelzõkkel írnád le a stílusotokat? Kik hatottak rád?
Hát jómagam valami különös kombinációja vagyok a Testament-es Chuck Billy-nek és a Manowar-os Eric Adams-nek... Õk ugyan nagyon távol vannak egymástól, de mindkettejüknek van nagyon erõs, egyéni oldala. Eric Adams hangja valami varázslatos, erõteljes, fantasy-ba illõ szépségû. Chuck Billy viszont egy brutális, vad hanggal bír. Én mindkettejüket nagyon szeretem, és remekül érzem magamat az õ kombinációjukként. Egyikõjük sem akarok lenni, de õk ketten mindig erõsen hatottak rám. Számomra természetes, hogy mindkét oldalt kipróbáljam, a szépséget és a brutalitást is. Ami a csapat stílusát illet: az elsõ albummal még egy kicsit nehezebb volt a helyzet... Akkor kezdtünk együtt dolgozni, minden nagyon gyorsan történt, a zeneírás, a stúdiózás, minden. Volt benne egy kis black, egy kis thrash, mindenbõl egy kicsi, némi kísérletezgetéssel fûszerezve. Kissé zavarosnak tûnik ma már. Azt mondhatom viszont, hogy mostanra elértünk oda, ahová szerettünk volna. Bár nehéz felcímkézni a zenénket, amikor elhatároztuk, hogy összeállunk, egyszerûen csak összeálltunk, nem igazán gondolkodtunk azon, hogy milyen mûfajban nyomuljunk. Mi egyszerûen csak metálnak hívjuk.
Bizony, ez így van, én sem tudtam volna kerekebben kifejezni! Mivel már jó néhányszor meghallgattam az albumotokat, merem állítani, hogy mindannyian kitûnõ zenészek vagytok. Egy igazi csapatnak tûntök, nem csak egy embercsoportnak. Elárulnád, hogy ki a fõ agy a csapatban? Ki írja a zenei részét a daloknak?
Cyrus ír mindent, vagyis úgy 90-95%-ban az övé az ötlet. Fontos persze megjegyezni, hogy mi egy zenekar vagyunk, akik együtt dolgoznak, de Cyrus az agy, a motor. Van neki egy kis stúdiója otthon, ha eszébe jut valami ötlet, otthon kidolgozza, órákon és napokon át zenét ír, kipróbál különféle hangzásokat. Maximalista, így amit õ kiad a kezébõl, az olyasmi, amivel õ már elégedett, általában egy-egy kész dallal áll elõ. Általában kiírja CD-re ezeket a dalvázlatokat, és azzal állít be próbára. Eddig kb 23 dalt írt az elmúlt 3 évben a Susperia-nak, ebbõl 20 lemezre is került... Szóval el tudod képzelni, hogy dolgozik, azt hiszem ez nagyon jó arány. Persze ezzel az õ ötleteit építi bele a dalokba, úgy készíti el õket, ahogy õ akarja, de amikor elkezdjük próbálni õket, természetesen mi is belevisszük a saját egyéniségünket. Itt-ott változtatunk kisebb dolgokon. Tjodalv persze maga írja a dobot, Cyrus ebbe abszolút nem szól bele, meg persze Memnock is megírja a maga bõgõ-dallamit, mi is megkapjuk a szabadságot, nem Cyrus dönt egyedül mindenben, és ez nagyon eredményes együttmûködést hoz.
A szövegekért ki felelõs?
Én írom a szövegeket. Nagyon szeretek Cyrus vázlataira dolgozni. Amikor õ egy ilyennel elkészül, elõször nekem hozza el, én meg leülök, meghallgatom, megpróbálom elképzelni, mit akar õ kifejezni a zenével, és hozzá idomítom a szövegeim hangulatát. Azt hiszem, nagyon jól át tudom érezni az õ gondolatait, érzéseit, könnyen át tudom ültetni ezeket a szövegeimbe a saját érzéseimmel együtt. Azt hiszem, ettõl minden dalnak saját egyénisége lesz.
Mibõl meríted az ihletet a szövegeidhez? Csak a zenébõl, vagy van valami élményalapjuk is?
Azok, akik elolvasták a szövegeimet, azt hihetik rólam, hogy egy mániás depresszióban szenvedõ egyén vagyok... Nagyon sokféle különbözõ témáról írok, persze ezek nem szükségképpen igaz történetek, hanem úgy érzem, képes vagyok magamat beleképzelni bizonyos helyzetekbe, aztán megírom a sztorit errõl, hogy mit éreznék, mit tennék. Itt van például a harmadik nóta, az Anguished Scream...
Micsoda véletlen! Az a kedven szövegem az albumról!
Tényleg? Na akkor mesélek róla. Semmi nõgyûlölet nincs benne, mint ahogy azt talán gondolhatnád, csak egy érdekes ötlet volt. Semmi sértõ szándék nincs benne a lányok ellen, ezt nem szabad félreérteni! A történet egy nagyon szomorú történet, a srácnak elege lesz ebbõl a gonosz nõbõl, aki átveri, megcsalja, hazudozik neki. Szóval a csaj tényleg nagyon gonosz, a srác meg mintegy visszabeszél neki, mintha azt akarná mondani: "Élvezed, hogy a pofámba röhöghetsz? Mert szerintem biztosan!". Ez mind benne van a szövegben, így a srác igazán dühös a végére már, és megfojtja.
Azt hiszem telitalálat ez a szöveg! Én is úgy érzem, hogy itt nem általában a nõk ellen szól. Sokkal inkább egy kétségbeesett, magányos srác segélykiáltása.
Ez számomra amolyan szerepjáték is volt. Magam szerencsére sosem tapasztaltam ilyen bánásmódot egy lánytól sem, de elképzeltem, mi lenne, ha megtörténne. A dal zenéje szerintem nagyon szomorú, melankolikus, a gitártéma is nagyon keserû benne. És mivel ehhez egy szomorú sztori illett, mi a frászról írhatnék másról, mint a szerelmi csalódásról? Talán banálisnak tûnhet így, de ez nem amolyan sz*r szappanoperába való csalódás, bár egy tragikus szerelemrõl van szó. Akár nevezhetném balladának is...
No persze csak ha valaki veszi a bátorságot és meri a ti zenétekre azt mondani, hogy balladás... A kitûnõ zene mellett a másik aranyérmes dolog az album hangzása. Tudnál mesélni a stúdiófelvételek idõszakáról? Hogy jött össze ez a remek minõség?
Érdekes sztori. Már kaptunk sok pozitív visszajelzést a hangzással kapcsolatosan. Tudod, Peter (Tägtgren) már régóta be akarja zárni az Abyss-t, mert talán már 6-7 éve folyamatosan dolgozik, évi 10 banda megfordul nála legalább, minden hónapban van valaki. Õ pedig egyre nehezebben bírta ezt a tempót. Peter nem akarja minden energiáját a zene ipari oldalába fektetni, bár már tisztességesen "munkafüggõvé" vált amúgy is. Most pedig már úgy tûnik, végleges az elhatározása, hogy abbahagyja a stúdióban a munkáit. No akkor a lényeg rólunk. Tudod, megcsináltunk egy amolyan demót a CD dalaival Cyrus kis stúdiójában, elküldtük Peter-nek, és vártunk a visszajelzésére. Amikor megkapta, azonnal telefonált nekünk: "Hé, srácok, azonnal gyertek ide, eszetekbe se jusson más stúdióba menni, imádom ezt a sz*rt, amit összehoztatok! Én akarom megcsinálni, és most azonnal akarom is kezdeni!" Így hát nem maradt más hátra, muszáj volt az Abyss-be menni. Peter azt mondta, a Susperia lesz a leges-legutolsó lemez, amit csinál, és így mi már mentünk is hozzá. Azt hiszem tökéletes kombináció voltunk Peter-rel, mivel õ nagyon hitt már akkor is ebben az anyagban, mellesleg a legutolsó stúdiómunkájának készült, szóval õ a csúcson akarja abbahagyni a producelést, egy utolsó, nagy és komoly munkával. Adott volt tehát ez az érzelmileg nagyon motivált és lelkes ember, aki a seggét is kidolgozza az utolsó anyagért, hogy az a legjobb legyen, amit valaha is csinált. Szerintem olyan nagyszerû hangzást hozott össze, amit elõtte sosem hallottam még, talán száz lemezt is megcsinált eddig, voltak közte gyilkos jól szóló anyagok. Nem azért, mert a saját zenekaromról van most szó, de azt hiszem ez a legjobban szóló anyag, ami valaha az Abyss-ben készült. Mivel sok ott készült albumot hallottam, talán tudom kicsit objektíven is nézni a dolgot. Egyszerûen õrület, hogy mit csinált ez a pasi! Kristálytiszta, minden érthetõ és hallható, mindaz, amiben csak reménykedtünk - mindkét gitár remekül hallatszik, igazán és könnyen érteni lehet, hogy mit játszanak. Mellesleg mindezt a hatalmas munkát teljesen ingyen csinálta meg nekünk, nem lett volna pénzünk egy ekkora munkára. Azt mondta, annyira hisz ebben a lemezben, hogy nincs szüksége a pénzre. Minden annyira pozitívan jött össze tehát, hogy ez egy csodálatos élmény marad örökre!
Valóban, nem csupán zeneileg, de a hangzással is kiemelkedik az albumotok a többi extrém metál anyag közül!
Peter is nagyon büszke rá! Hallottam pár embertõl, hogy elcipelte magával egy csomó helyre. Ahová csak ment, mindig vitt magával egy példányt a felvételbõl és megmutatta az embereknek, de igazán nagy hangerõn, ezzel szemléltetvén a hangzást. Az õ büszkesége persze nekünk is nagyon pozitív dolog, így is terjed a metál!
Athera, kérlek mesélj a múltad homályáról egy keveset! Mikor kezdtél zenélni, mi volt az elsõ énekesi megnyilvánulásod? Mi volt az elsõ és a legutolsó lemez, amit vettél magadnak? Meg az ehhez hasonló, milliószor hallott, unalmas kérdésekre válaszolj!
Az elsõ lemezem a Manowar-tól a Kings Of Metal volt, ha jól emlékszem 1988-ban. A legutolsó pedig ... várj csak, elég régen volt ... Ah, megvan, a Nevermore-tól a Dead Heart In A Dead World. Nagyon szeretem ezt az albumot, akkor estem bele a Nevermore zenéjébe, amikor koncerteztünk velük. Igazán megdobogtatják az én öreg metálos szívemet! A múltamról...talán 13 lehettem, amikor eldöntöttem, hogy a metál lesz az életem, zenekart akartam, énekelni akartam, meg ilyesmiket. Talán csak a véletlen mûve, hogy ugyanabba a középiskolába jártam, ahová Memnock is, de õ idõsebb nálam, pár évvel fölöttem járt. Nem ismertem, csak elmentünk egymás mellett párszor a suliban. Egyszer egy másik sráccal ücsörgött, és hallottam, hogy arról beszélnek, hogy alapítanak egy zenekart. Erre én anélkül, hogy elõtte egyszer is beszéltem volna vele, odamentem hozzá, és megkérdeztem, nem akarnak-e egy énekest a zenekarukba, mondjuk engem... õ végigmért, óvatosan azt mondta: " Talán. Tudsz énekelni?" én meg csak nyomtam rá a süket dumát: "Persze, remekül énekelek, kívülrõl fújom az összes Metallica számot" meg ilyesmiket lódítottam, amolyan kamaszos lelkesedéssel. Azt hiszem, nagyon jó, hogy ezt akkor így tettem, mert e nélkül talán sosem ismertem volna meg Memnock-ot. Márpedig az óta a nap óta barátok vagyunk, most meg itt a Susperia, ahol együtt zenélhetünk. Talán különös történet ez is, különös belegondolni, hogy mi lett volna, ha akkor nem megyek oda hozzá, talán nem is ismerném õt, talán nem is lennék énekes, talán most nem beszélhetnék veled sem. Szóval fura, hogy õ már a suli óta a legjobb barátom, és pont vele volt az elsõ zenekari tapasztalatom is, mint énekes. Ez akkor úgy 4 évig tartott, aztán szétváltak az útjaink, én dobolni kezdtem, õ is másik csapatba került, pár évig külön zenéltünk, de most 1998-tól újra együtt vagyunk, rátaláltunk Tjodalv-ra, Cyrus-ra, mellettünk van Elvorn, szóval most igazán remek!
Van idõd valami hobbiféleségre?
Egy idõben kick-box-ot tanultam, jártam edzeni úgy fél évig. Bár nagyon tetszett, jót is tett a kondíciómnak, de amikor jött a turnézás az elsõ albummal, hülyeség lett volna folytatnom, befizetnem rá úgy, hogy közben nem tudok eljárni edzésre. Aztán azóta nem nagyon van a zenekaron kívül másra idõm. Kicsit dolgozom is, muszáj egy kis pénzt is összehozni. Sajnos most még csak egy álom, hogy a zenélésbõl éljünk meg.
Talán ez az album megnyitja a kapukat e cél felé is!
Egyelõre még meghaladja a képzeletem határait is! Egyelõre az a legfontosabb, hogy annyi pénzünk bejöjjön a zenébõl, hogy azt a zenekarba vissza tudjuk forgatni, hogy az száz százalékosan tudjon mûködni. Sajnos normális munkahelyet nagyon nehéz a zenekar mellett fenntartani, dolgozni egész nap, próbálni este és fél éjjel, egy jót aludni se marad így idõ, nemhogy másra. Azért is lenne jó a zenébõl megélni, de csakis annyira, hogy ne kelljen normális állást vállalni mellette.
Beszélj nekem a dobosotokról, Tjodalv-ról! Néhol úgy hallom az albumon, mintha nem csak két lába lenne... Elárulnád, voltaképpen hány lába is van?
Hahaha! Hány lába? Ha jól emlékszem, kettõ. De azok nagyon edzettek és gyakorlottak....Be kell valljam, úgy néznek ki a lábai, mint egy ló lábai, olyan izmosak. Ez nem hülyeség ám, komolyan mondom! Koncertezés elõtt rengeteget edz, biciklizik, kocog, mindenféle gyakorlatokat végez. Nagyon vékony srác, de piszok feszes, izmos. Csak meg kéne fognod a lábizmait, hát, iszonyúak! Valóban lóláb-szerûen dagadnak rajta az izmok. Azt hiszem, õ a legnagyobb ütéserõvel rendelkezõ dobos, akit valaha láttam, nem egy dzsesszes, funky-s finomkodó srác õ, hanem egyszerûen mániákus erõvel üt. Edzettsége remekül hallható a black metálos részeknél, de ez nem minden. Olyan erõvel üti meg a pergõt is, mintha fel akarna robbanni, ez is fõleg a gyors részeknél hallható jól. Amikor az elsõ próbánkon megláttam ezt az embert, csak annyit mondtam: "Szent sz*r , ez a pasi tényleg olyan jó, ahogy a Dimmu Borgir felvételeken hallottam! Tökéletes dobos!" külön öröm volt vele egy zenekarba kerülni.
Most Cyrus és Elvorn következik. Tökéletes gitárpárosnak tûnnek, olyasminek, mint a Slayer gitáristenei, a Hanneman - King duó. Tudnál mesélni a ti Cyrus - Elvorn duótokról? Õk mit csináltak régebben? Milyen emberek õt?
Elvorn a legközelebbi barátom, pár házra lakik csak tõlem, majdnem minden nap találkozunk. Amikor a Susperia összeállt, eleinte azon beszélgettünk, hogy kell-e Cyrus mellé még egy gitáros a csapatba, vagy nem. Cyrus úgy gondolta, egyedül is meg tud oldani minden gitárosi feladatot. Amikor Memnock és én csatlakoztunk hozzájuk, meséltünk nekik Elvorn-ról, aki egy óriási gitáros, Cyrus azt mondta, miért ne próbálnánk ki. Amikor elõször találkoztak és együtt játszottak rögtön kiderült, hogy Cyrus-nak Elvorn a tökéletes gitáros párja. Elvorn kitûnõ ritmusgitáros, nagyon határozott, következetes és alapos ember. Nagyon gyorsan tanult, hamar átvette a szerepét, szóval tökéletes csapatot alkotnak. Cyrusról az a legfontosabb tudnivaló, hogy Tjodalv-fal õ alapította ezt a csapatot. Mellesleg rengeteg zenét írt, például a Sensa Anima nevû ipari metált játszó csapatnak is. Sosem volt igazi, próbákra járó tag, csak írt nekik, mindenüket õ írta. Ez a csapat az, aki tavaly megnyerte a Grammy díjat is, azzal a lemezzel, amit Cyrus írt nekik... Képzeld el, a díjátadás elõtti napon szélnek eresztették Cyrus-t, õt meg sem hívták az átadásra, azt sem mondták el neki persze, hogy õk meg vannak hívva...Arra hivatkoztak, amikor kirúgták, hogy túl sok idõt tölt a Susperia-val...A díjátadón meg sem említette senki, hogy Cyrus írta a dalokat. Persze ocsmány dolog volt ez nagyon, de szerencsére Cyrus megelégedett azzal a boldog tudattal, hogy az a lemez nyert, amit õ írt, hiszen ez neki is gyõzelem volt belül, a többi meg nem érdekelte. Különben is most sokkal jobb zenekara van!
Nem akarok Memnock-ról sem elfeledkezni, hisz õ is nagyszerû zenész, ha jól tudom, az Old Man's Child-ban is játszott. Róla is mesélnél kicsit?
Igen, a legutolsó Old Man's Child albumon játszott. Amikor elkezdtünk próbálni a Susperia-val, Oslo külvárosában próbáltunk, ahol Tjodalv, Cyrus és az OMC -ból Galder is élt- õk nagyon közel laktak egymáshoz, s a kezdetekben ugyanabban a próbateremben voltunk az OMC-dal. Ez a legutóbbi OMC album felvételei elõtti idõszakban volt. Talán tudod, hogy az album felén Tjodalv dobolt, szóval elõször a Susperia volt a próbateremben, amikor mi végeztünk, jött az OMC, Tjodalv meg maradt és próbált velük is. Egy napon mondták, hogy kellene nekik egy bõgõs az új album felvételeihez - sosem volt rendes, állandó felállásuk, mindig különbözõ embereket alkalmaztak a lemezeikhez - ez tipikus OMC -os viselkedés. Ez a "kellene egy bõgõs" kijelentés akkor hangzott el, amikor mi még ott voltunk a próbateremben, Memnock meg azt felelte, kipróbálná magát szívesen. Aztán el is készült vele a felvétel.
Rengeteg energia van a zenétekben. Hihetetlen számomra, hogy honnan merítitek! Talán valami bûvös ételt-italt fogyasztotok?
Azt hiszem, abból a pozitív energiából ered, amit magunk teremtünk saját magunk köré azzal a barátsággal, ami összefûz minket. Inspiráljuk egymást, szóval semmi szükség mágikus italokra, vagy nem járunk kocogni, de számunkra alapvetõen semmi különlegesség nincs ebben a dologban. Ez csak a természetes folyamat része, ami abból fakad, hogy igazán élvezzük a zenét, amit együtt csinálunk, szeretünk együtt lenni. Néha csak megdumáljuk, hogy találkozzunk a próbateremben, aztán csak jammelgetünk, ilyenkor is felvetõdnek érdekes zenei ötletek, amit aztán Cyrus kidolgoz, és késõbb megcsináljuk a nótát belõle. Szóval az egész lényege annyi csupán, hogy csakis a pozitív dolgokat engedjük közel magunkhoz, semmi negatív eseményrõl nem hagyjuk, hogy befolyásoló erõvel legyen ránk, egyszerûen nem törõdünk az ilyenekkel. Ha negatív visszajelzést kapunk valahonnan, az nem visszavet minket, hanem arra ösztönöz, hogy még keményebben dolgozzunk tovább. Mottónk lehetne ehhez a Manowar 'Born With a Heart of Steel' albumáról a "Stand Up and Fight" (kelj fel és harcolj) nóta!
Igaz, még csak április van, mégis ki merem jelenteni, hogy az albumotok nem csupán "igazolás" arról, hogy jelen lehettek a metál színtéren, hanem egyszerûen az extrém metálban az év albuma cím várományosa is szerintem. Ti mit vártok az albumtól? Mik az eddigi visszajelzéseitek?
Elég korai még bármilyen következtetést levonni, mostanában jönnek ki az elsõ lemezkritikáink, volt jó pár újságíró, aki rajongott az albumért. Az egyetlen eddigi negatív visszajelzés, amirõl tudunk, egy német laptól jött, ott elég vacak pontot kaptunk, ez a Legacy nevû magazin, nem tudom, hogy miért, de igazán hátul végeztünk a hangpróbájukon. De ez nagyon nem izgat, mert a Rock Hard-ban 8 pontot kaptunk a lehetséges 10-bõl, ez pedig igazán remek eredmény, nagyon jó kritikát is írtak az albumról. Azt hiszem, ennél a Legacy-nál olyan emberek ülnek, akik nem a mi mûfajunkra vevõk elsõsorban, meg hát nem várhatjuk el, hogy mindenhol mindenkinek bejöjjön a zenénk, elvégre az emberek ízlése is különbözõ! Addig, amíg lesznek olyan újságírók, mint te is, akiknek tetszik a zenénk, addig nem érzem veszélyben a lemezt! Különben meg elsõsorban a rajongók fogják eldönteni, hogy jót csináltunk-e.
Térjünk át a koncertezésre. Merre jártatok eddig, mik a terveitek? Nyári fesztiválok valamelyikén megjelentek-e? Fogtok-e turnézni? Szerintem gyilkos lehet a Susperia a színpadon!
Tavaly a Dimmu Borgir-t kísértük el a turnéjára, pont a debütalbumunk megjelenése elõtt egy héttel indultunk, szóval a lehetõ legjobb idõben mentünk. Teljesen új csapatként, az elsõ albumunkkal ez egy tökéletes turné volt. Egy olyan nagy csapattal mehettünk, mint a Dimmu, minden este egy nagy rakás srác elõtt játszhattunk. Annak ellenére, hogy elõzenekar voltunk, s így néha elég korán kezdtünk játszani, általában már 70-80%-ban ott volt a közönség amikor mi színpadra léptünk, de volt ahol már teltház is volt. Például az egyik helyen - két héttel a lemez megjelenése után volt ez - már az intró alatt meg volt õrülve a tömeg, üvöltötték, hogy "Susperia, Susperia" , aztán elnyomtuk a koncertet, és utána csak álltunk és néztünk egymásra, hogy ez most mi a pokol volt, mi történt itt, honnan ismernek minket, szóval egyszerûen besz*rtunk a gyönyörûségtõl! Ez volt eddig a legjobb koncertünk. Persze az is nagy dolog volt, hogy olyan barátokkal mehettünk turnézni, mint Dimmu-ék. Idén kicsit más a helyzet. Mivel elég késõn jön ki az albumunk, május hatodikán, a fesztiválok már nagyjából tele vannak, az ottani fellépés meg elsõsorban attól függ, hogy megy a lemez eladása, milyen rá az érdeklõdés a médiától, milyenek a kritikák, szóval ezek alapján foglalnak le egy-egy csapatot. Egy biztos dolgot tudunk csak, egy norvég fesztivált augusztusban, de persze azért nincs veszve még az esély a nagy fesztiválokra sem, hiszen mindig lehet még fenntartott hely, amit a szervezõk pont ilyen céllal várakoztatnak, akár az utolsó pillanatig is. A kiadónk szerint nem nagyon kell ezen aggódnunk, hisz ha jó lesz az album fogadtatása, akkor becsúszhatunk még valahová abban a bizonyos utolsó pillanatban. Ha meg most nem, jövõre is lesznek fesztiválok. Turnézni valószínûleg nyár végétõl októberig fogunk, legalábbis ezek a Nuclear Blast tervei egyelõre. Aztán majd meglátjuk, mi jön azután!
Remélem a turné során Magyarországot is útba ejtitek!
Hasonlóképpen remélem én is, hiszen tavaly a Dimmuval nem mentünk el mindenhová Európában, kihagytunk olyan országokat, mint például Magyarország is, vagy Bulgária, Románia, és ezt már akkor is sajnáltam, mert tudtam, hogy arrafelé is volt érdeklõdés irántunk már akkor. Így most kétszeresen is remélem, hogy lehetõségünk lesz felétek is koncertezni!
Gondolod-e zenészként, hogy erõsödik a metál színtér?
Hiszem, hogy így van! Ha csak arra gondolok, hogy Norvégiában, ahol csak öt millióan élnek már észre lehet venni nagyon pozitív változásokat, sokat javult a helyzet a korai black metál idõkhöz képest. Tudod, akkoriban volt pár probléma nálunk, a mûfaj is nagyon misztikus, sötét és tiltott dolog volt, mivel pár szélsõséges ember félelmet ébresztett a polgárokban azzal, hogy templomokat gyújtogattak, "rituális" gyilkosságokat követtek el, ezzel nagy káoszt csináltak. Ha engem kérdezel, õk simán hülyék voltak. Nagyon sok kárt okoztak a metál zenészeknek, már persze a komolyan zenélõknek, akik a zenével foglalkoztak, nem a sátánista baromságokkal, hiszen emiatt nagyon nehezen fogadtak el valakit, aki pusztán metált játszott, csupán azért, mert a kívülállók szemében a fekete bõrruha meg a hosszú haj már rögtön a sátánistákra utalt, fõleg az idõsebbek néztek rájuk ferde szemmel. Ha fekete a ruhád, egyszerûen megbélyegeznek a sátánizmussal, de, amint mondtam, ma ez már nem egészen így megy. Mostanában egyre több rádióban és tévében foglalkoznak a metállal, riportokat készítenek a zenészekkel, szóval már nem olyan negatív, mint volt. Úgy három éve még egy metál kategóriás zenei díjat is létre hoztak, ez pedig egy nagy lépés elõre. Persze nem hiszem, hogy a metál gyökeret fog verni a kereskedelmi médiában, sosem fognak a kereskedelmi rádiók metálzenét nyomni, de vannak ránk szakosodott rádiók, így elég jónak mondanám a helyzetet. Két hete volt a második Inferno fesztivál Norvégiában, mindkét napon teltház volt, és olyan új arcok jelentek meg a közönség soraiban, akikkel elõtte sosem találkoztam koncerteken. Voltak idõsebbek, fiatalok, de a lényeg az, hogy nem csak a kõkeményen metál arcok, hanem normális külsejû emberkék, átlag ruhákban, rövid hajjal, és nagyon jó volt ezt látni, végre történik valami a közönség részérõl is, növekedik a színtere a metál zenéknek. Szóval kijelenthetjük, hogy a metál nem egy kihalófélben lévõ állatfaj! Persze távol vagyunk a nyolcvanas évek aranykorától, de meglendült valami, és ez remek!
Marad a zene mellett idõd lányokra, vagy bármire?
Van egy nagyon megértõ barátnõm, persze megpróbálok vele olyan sokat együtt lenni, amennyit csak lehetséges. Amikor megismerkedtünk õ már tudta, hogy zenélek, elfogadott ezzel együtt, meg tudja érteni, hogy a legtöbb idõmet a zene tölti ki. Kicsit tartott ettõl, de ma már teljesen elfogad ilyennek, és tudja, hogy minden szabad pillanatomat vele töltöm, még ha ez nem is túl sok. Szóval szerencsés vagyok vele.
Mivel webmagazinnak dolgozom, külön figyelmet fordítok a zenészek internethez való viszonyára. Mondhatom, hogy a honlapotok remek, nekem nagyon tetszik! Meséld el, neked mit jelent a net!
Remek lehetõség az új csapatok felfedezésére. Akár ha teljesen ismeretlen zenész vagy, de ha már totál híres, akkor is sokat segít, nagyon jó reklámhordozó. Mindig friss híreket lehet a zenekarokról megtudni, elsõdleges, hiteles forrásból, s ha valakit érdekel valami egy csapatról, egyszerûen csak megnézi a honlapjukat. Régen ez nem volt meg, várni kellett a magazinok megjelenésére, ha valamit meg akartál tudni egy csapatról. Akkoriban sokszor csak pletykák jelentek meg egy csapatról, és nem igazán volt lehetõsége a rajongónak az igazság kiderítésére. Ma ha elkezd valami pletyka terjedni, elég, ha megnézed a honlapon, ha igaz a hír, úgyis felteszik oda, és amit ott olvasol, arról tudod, hogy igaz! A saját oldalunkat illetõen szeretném elmesélni, hogy van egy remek fórumunk, ahol a rajongók írhatnak nekünk, kérdezhetnek, mi pedig rendszeresen felmegyünk a fórumra és válaszolunk a kérdésekre, de mindegyikre, szóval résztvevõi leszünk a rajongók életének e módon is. Nagyra is értékelik, egyre többen vannak a rendszeres fórum-látogatóink, hiszen terjed a hír, hogy "ah, ez a zenekar tényleg maga válaszol a rajongóknak, valóban meg lehet õket találni a weboldalukon"! Nagyon nem tartjuk jó dolognak, ha van egy oldalon egy fórum, ott mindenki csak kérdez és kérdez, de sosincsenek megválaszolva a kérdéseik, ez csalódást okoz a rajongóknak. Mi épp emiatt is határozunk a személyes és rendszeres részvétel mellett, és mondhatom, nagyon élvezzük is a dolgot, jó a srácokkal "beszélgetni", most már csak a "fórum-családnak" hívjuk õket. Ezzel a közvetlen kapcsolattal egy saját kis társadalmat építhetünk ki, s ez a csapatnak, a rajongóknak és magának a mûfajnak is hasznára válik.
Végezetül még annyit szeretnék neked mondani, Athera, hogy lévén, hogy igen rendesen felfrissítettétek az extrém metál színtér vérkeringését, kívánok nektek ehhez további sok szerencsét, kívánom, hogy minél több metálrajongó vénájában Susperia vér folyjon! Tudnál hozzáfûzni valamit még búcsúzásképpen?
Bátorítani szeretném az embereket arra, hogy hallgassanak bele az albumunkba, akkor, ha az elsõ lemezt ismerik, ha tudják kik is vagyunk, s ha pedig tetszik a lemez, adjanak egy esélyt azoknak is akik nem hallottak még rólunk és mondják el nekik, kik is lennénk, mutassák meg a lemezünket nekik is! Nagyon nagy meglepetés fog érni sok eddigi rajongónkat, azt hiszem, sikerült egy nagy lépést tennünk elõre az új albummal. Mónika, mondtad, hogy neked nagyon tetszik az album, én a magam részérõl annyit ígérhetek, hogy meg fogok tenni minden tõlem telhetõt, hogy eljussunk Magyarországra is koncertezni!
Remélem is, hiszen akkor folytathatjuk ezt a jó kis beszélgetést személyesen, és megismerhetem a csapattársaidat is, velük is beszélhetek talán! Hát akkor légy szíves add át nekik is a legjobb kívánságaimat, és tényleg nagyon sok sikert az albumhoz! Legyen szép nyaratok, koncertezzetek sokat!
Nagyon köszönöm a kérdéseidet, és a sok szép bókot, amit mondtál nekem a zenénkrõl!
Nem bókok voltak, hanem maga a nyers igazság! Azt hiszem, sok új barátot és rajongót fogtok szerezni Magyarországon is!
Remélem is, de azt hiszem akkor is te leszel a legjobb barátunk odaát!
Köszönöm én is, és minden jót!

Gyebnár Mónika