ANNO DOMINI
A debreceni Anno Domini zenekarból Kovács Tamás válaszolt a kérdéseinkre.
Íme:
Mikor, hol, milyen felállásban alakult meg a csapat? Mi a jelenlegi felállás?
1995 decemberében alakultunk Búza Péter (ének), Munkácsi Zsolt (basszus), Mikó
Gergely (gitár), Kovács Tamás (dob) felállásban. Kezdetben instrumentális számokat
is játszottunk, az énekes dolgokkal késõbb kezdtünk el foglalkozni. Ezzel a
korai felállással kezdtünk el koncertezgetni, több-kevesebb sikerrel. Persze
a kezdeti sikertelenség nem vette el a kedvünket a zenéléstõl. Késõbb Búza Péter
személyi okok miatt kilépett a zenekarból, az éneket Munkácsi Zsolt bõgõs vette
át. Ezek után belépett Reskó Péter gitáros. Ezzel a felállással vettük fel elsõ
demónkat Új világ címmel. A demó elég vegyes kritikákat kapott, de igazság szerint
a mi érzéseink is elég vegyesek voltak ezzel kapcsolatban. Kaptunk a demó révén
pár koncertmeghívást, alkalom nyílt egy-egy fesztiválon való szereplésre is.
1997 nyarán rögzítettük új, három számos anyagunkat, Látomás címmel. Itt már
Barcsik Árpád énekelt. Ez a kazetta az elõzõhöz képest már jobb fogadtatásban
részesült, és mi is viszonylag elégedettek vagyunk vele. Az új demó tette lehetõvé,
hogy bejussunk a Marshall tehetségkutató debreceni elõdöntõjébe, ahol másodikak
lettünk. Sikerült szerepelnünk a debreceni és környékbeli rádiók (Szól a Rádió,
Civis Rádió) mûsoraiban is. Azóta persze próbálunk mi is koncerteket szervezni,
vagy bejutni egy-egy nagyobb bulira, és úgy veszem észre, hogy nincs okunk panaszra.
Röviden ennyi.
Eléggé érdekes nevet választottatok magatoknak. Honnan jött?
Nem Te vagy az elsõ, aki meglepõdik a zenekar nevén. Mint tudjuk, az idõszámítás
elõtti idõt B.C.-vel, az azt követõt pedig A.D.-vel jelölik. At A.D. kiírt formája
az Anno Domini. A nevünk elsõsorban arra utal, hogy az idõ mindent behatárol,
ez irányít mindent, s mindenkit. Nincs halandó a Földön, aki ezt a törvényszerûséget
át tudná hágni. A másik oka a nevünknek a meglepetés-keltés, az, amin Te is "átestél". Szerettünk volna egy nem angol nevet adni, ami felkelti
az emberek érdeklõdését, éppen a nem-hétköznapiságával. Sokan azt hiszik, hogy
az Anno Domini kifejezés angol, pedig nem az: latin. Azt hiszem, nem fogtunk
mellé annak idején ezzel a névválasztással, bár az is lehet, hogy valamiféle
vallási behatároltság sugárzása a névbõl adódóan azt a hitet ülteti valaki belsejébe,
hogy ez egy valami vallásos zenekar. Pedig aki hallott, látott már bennünket,
az tudja, hogy nem az.
Hogyan jellemeznéd a zenéteket egy olyan embernek, aki még sohasem hallott
Rólatok?
Ez jó kérdés! Valahogy úgy jellemezném, hogy a mi zenénk egy reflex, a külsõ
hatások által keltett belsõ reakció megnyilvánulási formája. Zeneileg elég éretlenül
indultunk azzal, - hogy úgy fejezzem ki magam - "beálltunk a sorba".
Bár a kezdeti HC/extrém metálos gyökereinket még valahol most is megõriztük,
de egy másfajta hozzáállással fogtunk a zenénk megítéléséhez. Régebben a Machine
Head és társai által fémjelzett kategóriába tartoztunk, de úgy érzem, ezen már
rég túlléptünk. Most valahol a dallamosabb, intelligensebb megközelítésén dolgozunk
annak az ösztönzenének, amit játszunk. Remélem, sikerül!
Van-e valamilyen koncepciótok a szövegekkel kapcsolatban, vagy csak úgy "jönnek" a témák?
A szövegeink tulajdonképpen elég tágan értelmezhetõk, de szerintem az értelmi
mondanivalók egy ponton mégis találkoznak. Minden szöveg behelyettesíthetõ egyetlen
emberbe. Akárkibe. Úgy érzem, a szövegeink bárki belsõ gondolatait, érzéseit
kifejezhetik, amit a zene és a szöveg összhangjával megpróbálunk még jobban
alátámasztani.
Gyakran koncerteztek?
Koncertek terén átlagos tapasztalatokkal rendelkezünk. Ilyenkor szokták azt
válaszolni, hogy "mindenhol játszottunk, tombolt az egész közönség",
de ez sajnos nagyon kevés esetben igaz. Persze, minden zenekar ezt szeretné,
de nekünk ezzel kapcsolatban is más a véleményünk. A saját zenei elképzeléseink
alapján játszunk, úgymond magunknak, s ha ez találkozik az adott közönség ízlésével,
akkor oké, ha nem, akkor sincs nagy baj. Sajnos nagyon sok zenekar félreértelmezi
ezt a közönség-dolgot. Azt hiszik, hogy ha olyan zenét játszanak, amire mindenki
tombol, akkor nyert ügyük van. Holott ez korántsem ilyen egyszerû. Mi van akkor,
ha nem találkozik a zenéjük és a közönség? Akkor az adott zenekar elõbb-utóbb
belefárad, mivel nem a saját, hanem az átlagosan elfogadott morál szerint építették
zenéjüket, és mégsem jött be. Mivel mi is beleestünk ebbe a hibába, úgy érzem,
hogy valahol tudom, hogy mit beszélek. Inkább azt tanácsolom minden zenekarnak,
hogy csakis olyan zenét játszanak, és csakis úgy, ahogy azt õk maguk, és nem
a közönség gondolja. Így ha nem találkozna a zenéjük és a közönség ízlése, akkor
sem lesz rossz érzésük, mivel õk élvezik, szívbõl muzsikálnak. Így nem lesz
gond, ez tuti!
Mivel foglalkoztok a magánéletben?
Gergõ az Ady Endre Gimnázium harmadéves tanulója, Reskó Péter fõiskolára jár,
Árpi most végez a Tóth Árpád Gimnáziumban. Munkácsi Zsolt, és én pedig dolgozunk,
igen hatékonyan. De ahogy mondani szokták, "mi zenészek vagyunk a nap 24
órájában". A teljes napunkat, szinte az összes gondolatunkat a saját zenénk,
az ezzel járó összes dolog köti le. Persze ez nem azt jelenti, hogy másra nem
figyelünk, mással nem foglalkozunk. Szó sincs róla! De szerintem minden ember
életében kell lenni egy célnak, aminek véghezviteléhez hatalmas elkötelezettség
kell. Ez szerintem mind az ötünkben megvan.
Hogy érzitek, meddig lehet eljutni a sikerekben?
Azért zenélünk, mert lehet, hogy hülyén hangzik, de ez az életünk. Egyéb képzelgéseink
nincsenek, mármint a sikert, ilyesmiket illetõen. Ez alatt most nem azt értem,
hogy nem szeretnénk, ha lenne valami ilyesmi, de nem ez az elsõdleges célunk.
Nálunk a saját zenénk teljes harmóniája az elsõ. Az, hogy mi élvezzük, hogy
az mondhassuk: "Igen, ezt valahogy így képzeltem el!". Szerintem a
zenei életben leragadunk az underground szinten, amiben az a legszomorúbb, hogy
sok jó zenekar leragad, feloszlik az idõszakos belefáradás miatt. Mivel a állítólag
a nagyközönség nem szeret gondolkodni, ez a fajta zene nem eléggé eladható.
Csak azt nem értem, hogy például ott a Rush is. Rám eszméletlen hatással van
az, amit csinálnak, de lehet, hogy ha magyarok lettek volna, akkor most nem
ismerném õket, sok más emberrel együtt. De mit is lehetne tenni egy olyan országban,
ahol olyan zenekarok oszlanak fel, mint a Bedlam, vagy az Unfit Ass, hogy csak
a "nagyokat" említsem. Ha valaki rétegzenét játszik, akkor azt maximális
elkötelezettséggel tegye, vagy inkább bele se fogjon. Bár én úgy érzem, a mi
zenénk nem a szó szoros értelmében vett rétegzene. Inkább hangulatiságra épülõ
megnyilvánulási forma.
Tartjátok-e más fanzine-ekkel a kapcsolatot? Mi a véleményetek róluk?
Most legyek õszinte? Egyetlen fanzine-nel tartom a kapcsolatot, az pedig az
általatok is bemutatott Cold Shower. A legnyugodtabb szívvel állíthatom, hogy
nincsenek vegyes érzéseim Veletek, vagy másik 'zine-nel kapcsolatban, A véleményem
viszont elég vegyes. Véleményem szerint a fanzine-ek nem akkora helyet foglalnak
el, amekkorát el kellene foglalniuk. Valahol ez is olyan underground szinten
mozog. De ez csak az én személyes véleményem, mivel sosem voltam fanzine gyûjtõ,
így nem is igazán tudom, hogy mirõl is van szó. De szerintem az azért jelent
valamit, hogy ha azt nem nézzük, hogy játszom egy zenekarban, csak és egy átlagos
zenehallgató vagyok, és abszolút nem tudtam egyetlen fanzine-rõl sem. Ez elég
elszomorító, mivel gondolom egyetlen fanzine sem puszta passzióból kezdte meg
a mûködését!
Van- e más dolog, amit el szeretnétek még mondani?
Csak annyit, hogy ha valakinek felkeltette az érdeklõdését a zenekar, teljes
lelki nyugalommal forduljon hozzám!
Cím: Kovács Tamás
4032 Debrecen
Civis u. 15. VI/49.
Rob