Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

Angertea

Igazából ez az interjú a Szigetes Angertea koncert után készült, de mivel a technikának hála, az egész anyag tönkrement, így aztán újra kellett az egészet csinálnom, ezúttal e-mailben. Ezúton is köszönöm a srácoknak a lelkes hozzáállást a dologhoz. Igazából majdnem visszaköszön az írásból ugyanaz a jó hangulat, amiben az elsõ körben telt az interjú. Figyelem!!! Ezek a srácok nagyon veszélyesek! A kérdésekre Mihály Gergõ énekes/gitáros és Peralta Migi bõgõs válaszolt.

Rgy.: Mikor és milyen indíttatásból alakult az Angertea??? Ki milyen hangszeren játszik, és miért?
Gergõ: Még a gimiben indítottuk a zenekart, 96-ban...Persze akkor még totál komolytalan volt a hozzáállás, zenélni sem tudtunk, egyszerûen valamivel el akartuk baszni az idõt, és mivel a nõk akkoriban eléggé elkerültek minket, jobbnak láttuk a bandázást. Bárkai "Ottó" Laci dobol, mert õ egy agresszív büdösbunkó, aki leginkább az ütlegeléshez ért, Peralta Migi bõgõzik, mert az elején amikor indítottuk a bandát az õ román akusztikus gitárján csak két húr volt, az enyémen meg öt, ezért úgy döntöttünk, õ lesz a bassman, én meg a gitárman. Ja, és én próbálok kornyikálni is, de leginkább üvöltés sikeredik.

Migi: Egyébként 10 év zenélés után az alaphelyzet mit sem változott. A nõk a mai napig nagy ívben elkerülnek bennünket, úgyhogy jobbnak látjuk manapság is a bandázást. Tehát elbasszuk az idõt.

Rgy.: Milyen viszontagságaival szembesültetek ennek a régiónak (Békés megye) az idõk során?
G: Hát, az biztos, hogy sokat szívtunk és szívunk manapság is... Gondolok itt olyan pitiáner dolgokra, hogy a klubtulajoknál ott kell kuncsorogni 4-5 ezer forintokért, és azt sem mindig képesek kifizetni. Tehát ha az anyagi oldalát nézzük a dolognak, akkor totál csõd az egész. Meg ugye amikor elmegyünk több száz kilométerre és tombol a koncerten 2 részeg, és azok is azt üvöltik a dalok között, hogy Tankcsapdát vagy Akelát játszunk...Szóval ez sem a legjobb érzés. Viszont imádjuk a koncertezést, meg ezt az egész rockandroll cirkuszt...

M: Sokszor nagyon megalázó a helyzet. Örülünk, ha nullára kijövünk a buli után. Egy kis benzinpénz, semmi több. Sajnos Magyarországon a klubtulajok úgy gondolják, hogy a zenekarok vegyék megtiszteltetésnek, hogy a kibaszott, retkes csehójukban játszhatnak éhbérért néhány lézengõ alkesznek. Nem fordítva kellene ennek lennie? Szinte elnézést kell kérni, hogy arra pofátlankodtunk és játszani mertünk egy kis nem buta metalt. Aztán a fõnök meg hanyag eleganciával a pofánkba vág kemény 4-5 ezer forintot, hogy ma jó kedvében találtuk, de ebbõl nem lesz rendszer, mert akkor õ bizony tönkre megy. ”Srácok, valahol biztos jó az amit csináltok,de ez nem eladható, nem mozgat meg tömegeket. Amúgy is milyen zene ez mán? ” Legszívesebben a szájába gyûrném a szaros pénzét, nesze egyed baszd meg! Táncolj belõle karácsonyig tuskókám!

Rgy.: Egy elég borult zenei stílust képviseltek. Mennyire veszik le az emberek a koncerteken azt, amit csináltok? Mirõl szól az Angertea? Van valami különösebb üzenete, mondandója a zenéteknek?
G: Aki nem ismeri a zenekart, és eljön koncertünkre, az általában elõször csak néz, nem érti hogy mi ez amit játszunk. Ugye elég nehezen emészthetõ a mjuzik, eléggé szokatlan megoldások vannak benne, gondolok itt a dalszerkezetekre, vagy akár az énekre, és hát elsõre nem igen hat senkinél. Sok hallgatás kell neki, és az emberek eléggé lusták, hogy leüljenek, és beleássák magukat a dolgokba. De mi ezt figyelmen kívül hagyjuk. Mindenféle kompromisszum nélkül játszuk a zenénket. Lehet, hogy hülyén hangzik, de az a lényeg, hogy nekünk tetsszen, és örömet okozzon. Különben nem is csinálnánk. Üzenete annyi lenne talán, hogy "ne játszd meg magad semmilyen formában". Természetesség rulez van. Ha kiállunk a színpadra, ugyanolyan egyszerû kis suttyókat látsz, amilyenek az életben vagyunk. Itt nincs sztárkodás, színészkedés...Ha koncert után odajön valaki dumálni, ahhoz barátként közeledünk. Persze sokszor már túl közvetlenek is vagyunk, fõleg tetemes alkeszmennyiség elfogyasztása után. Volt már rá példa, hogy olyan közismerten súlyos emberkék menekültek elõlünk, mint a Watch My Dying tagjai, vagy Wackorék...Szeretünk kirúgni a hámból, néha elég durván, hehe

M: És persze az IHM-es Palikát is kurvára sikerült megkergetnünk az EFFOT-on.
Azt hiszem a többiek és a magam nevében is elmondhatom, hogy számunkra a zenénk gyógyító erejû. Amolyan terápiás önsegítõ csoport vagyunk. Az esetek 99.9 %-ban segít ideig óráig túl lenni a magánéleti problémáinkon, legtöbbször pozitívan jövünk el a próbákról.
Szerintem az a folyamat, hogy mindhármunknak csõd az élete, elég rendesen rányomja a bélyegét a zene hangulatára. Nem egy bulis háttérzene sárgapólós, pitbull fejû party-arcoknak! És nem szól a mûelborult tini-rockereknek sem, akik sajnáltatják magukat, mert nem érti meg azt a generációt a rendszer, úgy néznek ki, mint a csövesek, aztán hazamennek a jogász anyuhoz kaviárt zabálni és élik a nulla felelõsséggel megspékelt kis nulla életüket. Mi egyszerûen kiadjuk magunkból a szar dolgokat a zene által. Ha valakit érdekel, az meghallgatja, ha senki le se szarja, az sem izgat. Barátok vagyunk, jót zenélünk, magunkért csináljuk. Számomra többek között errõl is szól az Angertea. De annyi mindent jelent még! Az egyik legfontosabb dolog az életemben!!! Nem tudnék már élni már nélküle!

Rgy.: Nemrég jelent meg a lemezetek az Edge Records-nál, ami ugye a Hammer kiadója. Hogy kerültetek oda, milyenek a visszajelzések?
G: Már egy éve is szó volt a közremûködésrõl, és amikor elkészült a lemez, nagy meglepetésünkre egybõl bevállalták a kiadást. Gondolom közrejátszhatott a dologban az, hogy nem igen van másik olyan banda idehaza, aki ilyen zenét játszana. Ezt most nem nagyképûségbõl mondom, de tény, hogy eléggé egyéni a 'Tea, és gondolom, tettek vele egy próbát. Amúgy elég jó kritikákat kapunk. A legtöbb esetben 8-tól 10 pontokat kapott a cd.

Rgy.: Hol készült a lemez? Volt-e bárkinek beleszólása a munka menetébe?
M: A zenei felvételek túlnyomó részt a szentesi Murphy-Sound stúdióban készültek a dob kivételével. A dobfelvételek a próbatermünkben Ottóék lakásán zajlottak. Kitelepítettük az egész stúdiós cuccot Nagymágocsra, a világ közepére. A koncepció abból állt, hogy minél élõbb, koszosabb dobsoundot akartunk. Képzelheted milyen fejet vágott a hangmérnök /Murphy/, amikor az ötlettel elõálltunk. Örök hála neki a kitartásáért, szakértelméért.
A keverés és a master már Pesten a Parkplatz stúdióban Bogyó szárnyai alatt történtek. Nagyon elégedettek voltunk a munkájával, szerintem zseni a srác. És a kávéja bivaly erõs! Újabb piros pont!

G: Beleszólásunk csakis nekünk volt a dolgokba. Mondjuk Bogyó javasolt pár effektet, meg kis finomságokat, de ennyiben ki is merül a külsõ "segítség".<br>

Rgy.: Terveztek videóklipet az új lemezhez? Honnan a kapcsolat Lóránt Demeterrel? (régebbi videóklip és a lemezborító is vele készült)
G: Demetert már jó pár éve ismerjük. Nagy szerencsénk van vele, mert nagyon szereti a zenénket, meg ugye haver is, és eléggé olcsón megszámítja nekünk a dolgokat. Csinált már két klipet az elõzõ lemezhez, és most is tervezünk egyet. Remélem még ebben az évben megvalósul, de ha nem, akkor jövõre tuti. Arra törekszünk, hogy valamit közvetítsen a klip, legyen üzenete, ne az a szokásos cucc legyen, amit minden zenekar csinál, hogy játszik a banda, esetleg egy kis háttértörténet, aztán annyi. Mi nem is leszünk benne a klipben. Nem akajuk elrontani a rusnya pofánkkal, haha.

Rgy.: A koncerteken már védjegyeddé vált Gergõ, hogy minden szám között agyatlan átkötõszövegekkel szórakoztatod a nagyérdemût. Ezekre külön készülsz, vagy teljesen spontán módon jön belõled a hülyeség?
G: Abszolút spontán jönnek az átkötõk. Persze vannak visszatérõ motívumok, mint például a döglött állatok, és a velük létesített nemi kapcsolatok különféle formái, de a körítés mindig más. Annyi haszna van ennek, hogy legalább a dalok között is figyelnek az emberek. De tényleg..., néha akkora csend szokott lenni a konferálások alatt, hogy totál zavarba jövökJ.

Rgy.: Itt a Szigetes koncerten elég komoly sikert aratott a döglött õzes sztori. J Van valami különleges vonzódás a téma iránt???
G: Igen. Tudod sokat utazunk, és utazás közben sok furcsaságot lát az ember... Meg sok furcsaságot kihoz belõled a nõk átmeneti hiánya. Ezek ilyen rejtett dolgok, amik a tudatalattid mélyén lappanganak... Aztán a koncertek hevében ezek elõtörnek, és egyszerûen késztetést érzek a vallomástételreJ.

Rgy.: Van bármi serkentõszerre szükségetek a koncert elõtt, vagy inkább csak a koncertek után megy a züllés?
G: Koncert elõtt csak Migi szokott néha piálni. Ottónak nem szabad, mert pontatlan lesz már kevés alkesztõl is, én meg parázok, hogy elmegy a hangom, meg belekavarodnék a gitár-ének függetlenítésbe. Utánna viszont bepótoljuk általában a lemaradást.
M: Nagyon tudunk ám inni! Legendás alkesz állatok vagyunk!

Rgy.: A nyári fesztiválok hogy sikerültek? Találkoztunk itt-ott, úgy láttam, hogy szerettek jókat bulizni!
M: Ja! Ha van egy kis cefre, akkor megy nekünk a bulizás. Ha nem lenne, akkor lúzer kis pöcsökké válnánk és visítva szûkölnénk valamelyik sarokban. Tehát kell a szesz. Emberformáló matéria. Fesztek? Az az 2-3, amelyiken játszottunk, elég jól sikerült. Itt van például a Mindszenti Rockfesztivál. Nagyon szeretünk oda járni! Kurva korrekt az egész. Nagyobb, kommerszebb fesztiválokat megszégyenítõ hozzáállás jellemzi! Példamutató lehet Magyarországon.

Rgy.: Tényleg! Ottót miért hívjátok Ottónak, hiszen valójában László a becsületes neve szegénynek…
G: Még általános isiben nevezték így el a felsõsök. Volt egy hülye tévésorozat amiben szerepelt egy kis tutyimutyi gestapótiszt, akit Ottó Flick-nek hívtak. Nagyon hasonlított Lacikánkra, ezért megkapta eme megtisztelõ elnevezést. Azóta mindenki így nevezi. Sokan nem is tudják, hogy nem ez a neve.

M: Haha! Múltkor Ottó be akart mutatkozni a polgári nevén egy csajszinak az egyik koncertünk után. Csak az volt a gáz, hogy nem jutott az eszébe a saját neve. Egyszerûen nem ment neki. Na és? Elõfordul az ilyesmi. Volt, hogy én meg nem tudtam, hogy konkrétan milyen évet írunk. Nem ment beírni az egyetemi indexbe az aktuális szemesztert és a hozzátartozó dátumozást.

Rgy.: Milyen zenekarok vannak hatással a zenétekre? Kik a külföldi, itthoni kedvencek?
G: Rengeteg zenét szeretünk, totál fanatikusok vagyunk. Nekem hazai kedvenceim például: In Between, Mayday Inc., IHM, Solar Scream, Varso, Baby Bone, Wackor, Leukémia, és még folytathatnám reggelig. Nekem az a lényeg egy bandánál, hogy valamilyen szinten újító legyen, ne azt a szokványos dolgot jásza. Külföldiek közül is rengeteg kedvencem van. A két ûberkledvenc a Meshuggah, és a Tool.

M: A felsoroltak mellett még mindenképpen az Alice In Chains! A fent említett bandák egyébként közös kedvenceink. Nagyjából mindhárman ugyanazokat a bandákat hallgatjuk.

Rgy.: Meséljetek egy kicsit az Angertea jövõjérõl! Van valami konkrét célotok, tervetek, ami ki van tûzve?
G: Jelenleg a legkonkrétabb cél az új videoklip elkészítése, emellett koncertezés orrba-szájba. Meg írogatjuk lassacskán az új dalokat, de ez nálunk tényleg egy nagyon lassú folyamat, szóval új lemez legközelebb csak 2 év múlva várható...

Rgy.: Köszi szépen a válaszokat!
G: Mi is köszönjük.
M: Köszi.

Csabi

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!