rockgyemantok.hu

Armada

Az Armada zenekar neve fõleg a fõvárosi közönség füleinek lehet ismerõs, mert bár már több vidéki rajongótáboruk is akad, fellépéseik a mai napig inkább Budapestre korlátozódnak. Az öt éves banda gitárosával, Fekete Györggyel beszélgettem a Depresszió együttes egyik koncertje után, akikkel már egy jó ideje járja az országot.

Hogyan lettél a Depresszió road-ja?
Már régebb óta haverok vagyunk a Depis fiúkkal, látták, hogy rendes srác vagyok, ha dolgozni kell, dolgozok, tehát megbíznak bennem.
De egy zenész nem zenélni akar?
Egy zenész zenél, hogyha lehet. Így legalább rengeteg olyan helyre eljutok, ahová valószínûleg el sem jutnék. Nagyon sok zenekart láthatok, megfigyelhetem, hogy mit hogyan csinálnak, és ebbõl lehet tanulni, esetleg a saját zenekaromnak tovább tudom adni a tapasztaltakat.
Már nem elõször olvasom a zenekar történeténél, hogy a WC hozta össze a bandát. A Disco Express is valamiféle illemhelyes sztorihoz köti a zenekar megalakulását. Nektek ez tényleg ennyire meghatározó volt? Azelõtt te és Attila nem is ismertétek egymást?
Nem, elõtte nem ismertünk egymást. Az egész történet úgy alakult, hogy amikor hátramentem a WC-ben szakközépiskola negyedik osztályában, Attila épp lehúzta a WC-t (valószínûleg fosni volt, mint minden koncert elõtt:)). Én épp a piszoárnál álltam Moby Dick pólóban és megkérdezte, hogy mikor lesz a MD búcsúkoncert. Én meg megmondtam neki és ekkor haverkodtunk össze. A zenekar témája itt még nem merült fel. Amikor az iskola udvarán cigarettáztunk, kiderült, hogy nekem gitárom van, Attila pedig szeret énekelni, akkor alakult meg a banda.
Hogyhogy ilyen hamar, már a megalakulás évében, 1999-ben fel tudtatok lépni? Más zenekaroknak ez évekbe telik.
Azért sikerült máris fellépnünk, mert volt egy ismerõs haverom, aki másfél éve gitározott és fellépett a zenekaruk, és kicsit irigy lettem, mert én akkor már 4 éve gitároztam... Én is kedvet éreztem hozzá, ezért felléptünk egy tehetségkutató versenyen, aminek az volt a címe, hogy NEKIFUTÓ - Nagyok kicsiben. Ezt a fesztivált pont az az ember szervezte, aki jelenleg a dobosunk, Soproni Ferenc. Itt léptünk föl elõször, ami a legjobban megmaradt bennem, hogy a 6 zenekar közül rajtunk teltház volt, a többieken pedig lézengés. Nagyon jó hangulatú koncert volt, itt döntöttük el, hogy nem adjuk fel, folytatni fogjuk.
Mostanság egyre nagyobb, nívósabb helyeken léptek fel (Kék Yuk, Wigwam), többszáz fõs közönség elõtt. Hogyan élitek ezt meg, milyen érzés?
Igen, mostanában elég sok helyen felléptünk, többek között a Wigwamban, ami az egyik legnagyobb bulink volt, közel 600 nézõvel számoltunk. Ez egy tehetségkutatón volt, és a közönség nagyon díjazta ahogy játszottunk. Bár volt egy kis probléma a gitárral, mert közben elszakadt az egyik kábel és kicsit kontaktos volt, de ennek ellenére nagyon nagy volt a buli. De a fesztiválokat, a turnékat is ugyanúgy élvezzük, amiket az évek során már megéltünk.
Erre vágytatok és megelégedtek ennyivel, vagy még többet akartok? Gondolom egy nagylemez jól jönne, klipek, országos ismertség és játszottság.
Természetesen nem elégszünk meg ennyivel, szeretnénk minél több helyen játszani az egész országban, akár még külföldön is. Szeretnénk õsszel és tavasszal is turnézni menni. Õsszel még nem tudjuk kivel, a tavaszi turnét a Depresszióval szervezzük, reméljük összejön. Egy nagylemezhez még 7-8 szám kellene. Ha összejön lehet, hogy magánkiadásban adjuk ki, lehet hogy keresünk egy kiadót. A kliprõl meg annyit, hogy nincs sok pénzünk, mint általában az ilyen zenekaroknak , ezért terveink szerint számítógépen összerakunk több koncertbõl egy kis klipet, valószínûleg a Varázsolj! címû számból.
Mi a véleményetek: a sok tagcsere jót tett a csapatnak, vagy inkább hátráltatta a munkát?
Bármilyen furcsa is, jót tett nekünk, mert kihullottak azok a tagok, akik nem tudták azt vállalni, hogy fellépnek, próbákra járnak. Ezért senki után nem fáj annyira a szívünk, aki elment, egyedül talán Kovács Zoli után. De azért reménykedek, hogy a mostani felállás marad.
Kovács Zolival megmaradt a jó kapcsolat? Nem nehezteltek rá, amiért "átigazolt" a Depresszióhoz?
Egyáltalán nem, megmaradt a jó kapcsolat, együtt járunk bulizni, karaokee- zni, sörözni. Sajnáltuk amikor elment, jó volt vele játszani, de örülünk jelenlegi a sikereinek.
A dobosmentes idõkben a Depressziós Nagy Dávid segített nektek. Hogy kerültetek vele kapcsolatba?
Pár éve Kecskeméten a közönség kérte a Depressziótól, hogy mi is lépjünk fel. Akkor éppen nem volt dobosunk, és mikor az énekes, Halász Ferenc felhívott minket, hogy van-e kedvünk játszani pár számot, mi azt mondtuk, hogy persze, hogy van kedvünk, ha a Dávid dobol. Õ pedig szó nélkül elvállalta. A koncert elõtt viszont csak kétszer próbáltuk el a számokat, mindössze 20 perc alatt. Ennek ellenére nagyon jó koncert volt, és a mai napig hálásak vagyunk neki a beugróért.
2003-ban felvettétek a Túl kell élni címû demótokat, amelyrõl azóta már több újság is írt kritikát. Erre én nem vállalkoznék, de meghallgattam és nagyon tetszik. Legjobban a címadó dal nyerte el a tetszésem, ami szerintem kicsit eltér a többitõl. Nem gondolod, hogy kicsit pörgõsebb, punkosabb a hangzása, mint az azt követõ négy számnak?
Szerintem pedig igenis megpróbálkozhatnál a kritikával. Általában tetszik az anyag mindenkinek, ahogy nekünk is. Azt azért el kell mondani róla, hogy nem stúdióban vettük föl, hanem házilag egy darab gitárerõsítõvel és egy mikrofonnal, úgyhogy ahhoz képest elég jól szól. Azért tettük meg a Túl kell élni-t címadó dalnak, mer az volt az elsõ szám, és ha megyünk turnézni, azt tervezzük címnek, hogy "Tour kell élni", ami szerintünk egész jó kis turnécím lenne. Annyira szerintem nem tér el a többitõl ez a dal, két számtól talán. Rock'n'roll-os az összes szám, kivéve talán az utolsót, ami kicsit merengõsebb, gondolkodósabb nóta, gondoltuk ezzel szélesebb közönséget is meg lehet fogni.
Attilának nagyon mély, és érces énekhangja van, a beszédén ez egyáltalán nem hallatszik. Ehhez nem egy kicsit keményebb rock, zúzósabb metal zene illene?
Mikor az egész elindult nagy Moby Dick és Akela rajongók voltunk, ezért megpróbáltunk ilyesmi nótákat faragni. Végül ebbõl rock'n'roll lett, de a hang az maradt. Attila egyébként nagyon jól tud énekelni, Máté Pétertõl kezdve Kispál-ig mindent, csak amikor fent van a színpadon, elfelejti, hogy neki jó hangja van, és megpróbálja az egészet erõltetni, de szerintem nem gáz. Az egész így egy picit egyedibb. A zenéhez hozzászólva, most egy kicsit lejjebb hangoltunk, úgyhogy a zene is egy kicsit zúzósabb lesz.
Kissé borongós a számok szövege. Miért van ez?
A szöveget Attila írja, a saját érzéseirõl van mindig szó, mi csak egy kicsit finomítunk esetleg rajta, hogyha nem stimmel a zenéhez, vagy nagyon gáz a szöveg. Tehát a szöveg Attila lelki világát tükrözi, a zene pedig inkább az enyémet.
Nem csak saját számaitok vannak, hanem feldolgoztok is. Mondanál pár példát, hogy miket, és milyen stílusban?
Régebben csak feldolgozásokat játszottunk, Akelával kezdtük, majd Moby Dick-tõl a Körhintát játszottuk, amit nagyon szeretünk. Sõt, egy - két punkosabb feldolgozással is megpróbálkoztunk - de csak próbatermi szinten -, PICSÁ-tól kezdve mindent, ami eszünkbe jutott. Aztán elkészültek a saját számok is. Jelenleg Akelát még játszunk, néha még Tankcsapdát is. Ami a koncertek érdekessége szokott lenni, a Bonanzától az Induljon a banzáj, és a Barátok Közt fõcímdala - természetesen más szöveggel, mint az eredeti-, amit állítólag mi dolgoztunk föl a legjobban. Nagyon szeretik az emberek, fõleg, hogy még egy reggie rész is van benne, ettõl megõrülnek.
Nyáron hol lehet titeket látni?
Az a baj, hogy a nyári fesztiválok nem igazán jöttek össze, mert mindenhol túltengés van, sajnos egy demós zenekarnak nem igazán biztosítanak annyi lehetõséget, mint amennyit kéne. Kettõ fesztivál lett volna, ahová úgy nézett ki beférünk , de sajnos azok is elmaradnak, illetve mégsem adtak esélyt kezdõ zenekaroknak. Tehát marad az õszi turné szervezése.

Kovács Tünde