Belépés
Keresés
Buliajánló



Megosztom a Facebookon Megosztom az Iwiwen Megosztom a Tumblren Megosztom a Google Readeren Megosztom a Google Buzzon

ATHAME

A makói black metalt játszó csapat nemrég készítette el elsõ felvételeit, mely szerintem igen jól sikeredett. Ebbõl az alkalomból kértem meg a csapat énekesét, Szenti Attilát, hogy válaszoljon néhány kérdésemre!

Elõször is, mutasd be a zenekart! Kikbõl áll, mióta létezik stb...
Megalakulásunk idõpontja a tavalyi Sziget Fesztivál idejére nyúlik vissza, ugyanis itt találkozott a három alapító tag: Molnár Szabolcs (gitár), Szenti Árpád (dob) és Szenti Attila (ének). Ekkor már mindhármunknak volt másik zenekara is, Árpád és én az Evil's Tears-ben, míg Szabolcs az Impartiumban játszott. Célunk egy kompromisszummentes, de ugyanakkor élvezhetõ pogány black-metal album elkészítése volt, ugyanis nagyon szeretjük ezt a mûfajt, de a fentebb említett zenekarainkban nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani ilyen irányú elképzeléseinket. 2001. novemberében csatlakozott hozzánk Vojnits Kinga, mint basszusgitáros.
A basszusgitárosotok lány. Hogyan tudott beilleszkedni a zenekarba, pláne, hogy stílus, amit játszotok, nem egy "nõi" zene!
Valóban nem egy nõies zenét játszunk, de szerencsére a szebbik nem képviselõi közül is akadnak még olyanok, akik szeretik a black metalt és Kinga egyáltalán nem az az ártatlan szende lányka, akitõl távol áll ez a mûfaj. Szerintem egy lányban is meglehetnek azok az érzések, melyek csak ezzel a zenével fejezhetõk ki.
Az, hogy milyen hangulatot sugároz feléd a zenénk, nagyban függ a körülményektõl. Egy koncerten brutálisnak, agresszívnak, gyûlölettel telinek látszik az, amit csinálunk, ami részben igaz is, de ha otthon, magadba fordulva, egyedül egy sötét szobában, ahol esetleg csak néhány gyertya ég, egy üveg borral a kezedben, nem túl hangosan végighallgatod a lemezünket, felfedezheted benne a mindezek mögött megbúvó szomorúságot, fájdalmat, kiábrándultságot, valamint teljes jövõkép nélküliséget, amitõl még mélyebbre zuhansz.
Visszatérve az eredeti témához, Kingára egy black metal bulin figyeltünk fel tavaly õsszel, ahol azonnal kitûnt mindenki közül kinézetével, valamint azzal, hogy õ rázta a legdurvábban a fejét. Persze elõször azon járt az eszünk, milyen jó lenne felszedni, majd kiderült, hogy basszusgitár tanárt keres és Szabolcs elvállalta. Azóta is együtt vannak. Mivel rendkívül gyorsan tanult (egy-két hét alatt az összes számot), olyan zenéket hallgat, mint mi, valamint gondolkodásmódban is hasonlít hozzánk, nagyon szívesen bevettük a zenekarba. A beilleszkedésével egyáltalán nem volt gond, benne is megvan az az elszántság, kitartás és bizonyos fokú kattantság, ami ahhoz kell, hogy ezt a zenét játszani tudjuk. Szerintem ugyanis a hétköznapi értelemben vett normális ember nem csinál ilyen zenét, azonosulni meg végképp képtelen vele. Kingát mindenesetre néhány próba után nagyon megkedveltük és egyáltalán nem szeretném, ha másvalaki lenne a basszusgitáros. A zenekar számomra sokkal többet jelent annál, hogy pár ember együtt zenél, leginkább egy családhoz tudom hasonlítani.
A nemrég elkészített demóról mit érdemes tudni? Hány dalt tartalmaz? Hol vettétek fel, mik a terveitek vele?
Az az igazság, hogy ezt az anyagot albumnak szántuk és annak is tartjuk, csak addig, amíg nem találunk vele normális kiadót, szerzõi kiadásban jelentetjük meg. A demók általában olyan számokat tartalmaznak, amelyek még nem eléggé kiforrottak, vagy a hangzásuk nem üti meg a kívánt színvonalat és mind emellett rövidebbek egy átlagos albumnál. Mi elégedettek vagyunk a hangzásunkkal, durva és nyers, amilyennek lennie kell, és ilyen intenzitású számokból bõven elég 32 perc. Az album intróval - outróval együtt kilenc dalt tartalmaz, amit 2002 február 4-én Szolnokon, a Denevér Stúdióban vettünk fel igencsak, megfeszített munkatempóban. Úgy gondoljuk, hogy egy nap alatt nem tudtunk volna többet kihozni magunkból, mindenki a maximumot nyújtotta. Ráadásul a keverésre is még aznap este került sor és Cserfalvi Zoli igazán jó munkát végzett. Persze most már halljuk azokat az apró hibákat, amiken még lehetett volna csiszolni, s ha lett volna még egy napunk, biztos kijavítjuk õket, de ezek egyébként egyáltalán nem zavaróak és elhanyagolhatóan kevés van belõlük.
Jelenleg kiadót keresünk az anyaggal, de igazából komoly lépéseket ez idáig nem nagyon tettünk az ügy érdekében. Addig is tõlünk lehet beszerezni az albumot, ha valaki összefut velünk koncerten, vagy megrendeli tõlem. A CD ára színes borítóval, postaköltséggel együtt 1300 Ft.
A zenekar neve mit jelent? Van-e valami tudatos célja a megválasztásának!
Az athame mágikus tõr, melyet a boszorkányok használnak szertartásaik során. Ez egy kétélû kés, melynek pengéjét díszíthetik rúnák, a nyele pedig fekete vagy sötét színû. A sajátomnak pl. az éle is fekete, s ez azért jó szín, mert elnyeli az energiát. Elsõsorban az erõviszonyok befolyásolására és irányítására használatos eszköz. A zenekarhoz mindössze annyi köze van, hogy a tagok háromnegyede foglalkozik boszorkánysággal és ugyebár az athame számunkra nélkülözhetetlen. Ez alól Szabolcs az egyetlen kivétel, õ ugyanis nem hisz ezekben a dolgokban. Õ mindannyiunk közül a legracionálisabb gondolkodású. Egyébként nem vagyunk egy wicca zenekar, tehát a szövegeink nem korlátozódnak erre a témára, de azért nyomokban felfedezhetõk bennük bizonyos motívumok. Mikor felvetettem, hogy legyen a nevünk Athame, mindenkinek tetszett, ezért meghagytuk. Más név szóba se került.
Hogy írjátok a dalaitokat?
A fõ dalszerzõ Szabolcs. Kész számötleteket hoz le próbákra, nem csak a témákat, hanem a dalszerkezeteket is elõre megírja. Erre Árpád kitalálja a dobot és ebben az állapotban felvesszük egy kazettára. Ezt a következõ próbáig otthon addig hallgatom, amíg nem írok rá szöveget, valamint éneket. Egy héttel késõbb eljátsszuk a dalt és megbeszéljük, mit kellene még változtatni rajta, ha egyáltalán szükséges. Természetesen ez nem megy mindig ilyen egyszerûen, voltak néha nagyon zûrös idõszakaim, amikor hetekig egy sort nem tudtam leírni és egyáltalán semmire sem voltam használható, ezért alakult úgy, hogy az album utolsó két dalának nem én írtam a szövegét. De most megint minden rendben mûködik.
A Denevér tehetségkutatón hogy-hogy nem az Athamével léptél fel? Amúgy meg bocsi az összekeverésért az Evil's Tears-szel! Furcsáltam is a dalokat! Ha-ha!
Azért inkább az Evil's Tears-szel léptem fel, mert számomra az is van olyan fontos, mint az Athame és nem akarom elhanyagolni. Az Athamével már csináltunk egy albumot, most az Evil's Tears-en a sor. Abban ráadásul még gitározok is. Ezenfelül még úgy gondoltuk, hogy egy olyan szélsõséges black metal zúzdával, mint az Athame, nem sok esélyünk van. Nem csodálom, hogy meglepõdtél a dalokon, ugyanis az Evil's Tears zenéje jóval dallamosabb, könnyebben emészthetõ, hogy úgy mondjam "populárisabb", mint az Athame. Stílusilag a gótikus doom-death, valamint a black metal dallamosabb irányvonalához tartozó zenekarokhoz áll közel, de másfajta elemekbõl is építkezik.
Hogy bírod a két zenekart összeegyeztetni? Úgy tudom a tagok közt is vannak átfedések!
Pontosan az átfedések miatt olyan egyszerû, hiszen a két zenekarban szinte ugyanazok az emberek zenélnek. Annyi a különbség, hogy az Evil's Tears-ben Szabolcs nem gitározik, hanem õ a billentyûs, én gitáros-énekes vagyok, valamint van még egy ötödik tag Tóth István személyében, aki gitáros. A próbákat egy napon tartjuk; elõször eljátsszuk az Athame dalait, majd az Evil's Tears-szel foglalkozunk. Ha valamelyik zenekarral koncert elõtt állunk, akkor az ezt megelõzõ próbán arra fektetjük a hangsúlyt. A két zenekar legnagyobb elõnye a változatosság. Olyan ez, mint amikor egyszerre van két barátnõd, akik különbözõek, de mindkettõt szereted és ráadásul még õk is jóban vannak egymással. Egyedül arra kell vigyázni, hogy ne szervezzünk egyazon idõpontba a két formációnak koncertet.
Mirõl szólnak a szövegek?
A szövegek témája elég változó, arról szólnak, ami épp a megírásuk idejében foglalkoztatott. Az Elhagyatva, mint címe is mutatja, az elhagyatottságról, magányról, reménytelenségrõl, valamint az ebbe való beletörõdésrõl szól. A Körforgás a Mindenséget írja le, ezt az önmagát teremtõ, örökké megújuló, ellentétek által megformált erõt, melyhez képest csak porszemek vagyunk és mégis egyek vagyunk vele. Az Én, a kígyó egyfajta ars-poetica jellegû szöveg, aminek megírásakor nagy hatással volt rám Aleister Crowley: Liber Al Vel Legis címû mûve. Arról énekelek a dalban, hogy dönts le magad körül minden korlátot, ne legyenek gátlásaid, élvezd a féktelen bujaságot, a gyönyörûséges kábulatot, tedd meg mindazt, amit akarsz, ami egyesek szemében bûn, pedig az egyetlen bûn, korlátozni a szabad akaratot. A Véres tõr a gyûlöletrõl szól, az Égi látomás a vallási elvakultságot járja körbe több oldalról, a Szelek királynõje a vihart személyesíti meg. Az Áhítatos énekben különbözõ képek és érzések kavarognak, így felfedezhetõ benne boszorkányégetés, keresztényellenesség, érzelmi kiüresedettség, halál.
Mi a véleményed arról, hogy sokan a sátánizmussal azonosítják ezt a mûfajt?
Ez ugyanolyan sztereotipizálás, mint pl. az, hogy a zenészek drogosok. Természetesen van valóságalapja, ami onnan származik, hogy a black metal hõskorában a legtöbb kultikus zenekar szövegvilága foglalkozott sátánista eszmékkel és aki megismerkedik ezzel a mûfajjal, önkéntelenül is szembetalálkozik velük. A másik ok a külsõségekben rejlik; sokan rábasszák a borítójukra a fordított keresztet, vagy a csúcsára állított pentagramot és hordják is magukon ezeket a szimbólumokat, mert úgy gondolják, hogy az milyen állat, vagy hogy ez így szokás én nem akarnak kilógni a sorból, pedig közük nincs az egészhez. Ezek után nem csoda, hogy aki nem ismeri mélyebben a mûfajt, az a sátánizmussal azonosítja. Persze most is vannak még igaz sátánista zenekarok, de amint az az elõzõ kérdésbõl kiderült, egy black metal zenekar szövegvilága szólhat másról is. A sátánizmust egyfajta gondolkodásmódnak tartom, amit nem lehet egyértelmûen azonosítani egy zenei mûfajjal.
Tényleg, Te hogy állsz a vallással?
Van hitem, ha arra vagy kíváncsi, a boszorkányság ugyanis jóval több annál, mint a mágia gyakorlása, ez egy õsi pogány vallás. A wicca ennek egy mai formája, és bár nem azonosulok vele teljes mértékben, mégis ez áll hozzám a legközelebb. A legjobban az tetszik benne, hogy szinte semmiben sem korlátoz, mindenben szabad kezet ad. Ezenkívül nagy hatással voltak rám Aleister Crowley valamint Eliphas Lévi tanai is. A vallás egyfajta életfilozófia, ez alapján alakítjuk ki értékrendünket, ítélünk meg másokat, döntjük el, mi a jó és rossz, aki nem rendelkezik vele, az elveszett ember. A hatalomalapú vallásokat, amik arról szólnak, hogy az emberi balgaságot kihasználva minél több hívet állítsanak szolgálatukba, elítélem, valamint a vallási fanatizmust, elvakultságot is, azokat az egyéneket, akik megpróbálják ráerõszakolni másokra a hitüket, mert úgy gondolják, csak az lehet igaz, amit õk vallanak, és nem látják be, hogy itt nem lehet általánosítani, ez egy nagyon személyes dolog, mindenkinek azt az irányzatot kell megtalálnia, amelyik leginkább illik a személyiségéhez. Egyes vallások tanaival gyökeresen ellentétesek a nézeteim, mégsem próbálom meg elmagyarázni egy követõjének, hogy hülyeség amit csinál, ha õt az teszi boldoggá.
Más, hasonszõrû magyar zenekarral tartjátok a kapcsolatot? Mi a véleményed a hazai felhozatalról, mûfajon belül?
A hazai felhozatal elég szegényes, mármint hogy elég kevés ilyen zenekar létezik Magyarországon, de az is lehet, hogy én vagyok tájékozatlan. Ez legfõképp annak köszönhetõ, hogy nagyon nehéz érvényesülni hazánkban ezzel a mûfajjal. Így aztán zenekarok alakulnak, majd feloszlanak, mert belefáradnak a sok szívásba. De vannak azért olyanok is, akik kitartanak és tényleg igényes munkát tesznek le az asztalra. Ezek a zenekarok jóval többet érdemelnének és simán felvehetnék a versenyt a külföldi mezõnnyel, csak ugyebár a lehetõségek kötöttek.
Személyesen nem sok black metal zenekarral tartjuk a kapcsolatot, de pl. az Ahriman vagy a Fagyhamu egyes tagjaival jó a viszonyunk, velük szívesen is koncerteznénk. Vagy említhetném még a Thy Catafalque -ot, akikkel szintén gyakran találkozunk, hiszen õk is makóiak, és ugyancsak jó zenét játszanak, de õk annyira underground módon csinálják, hogy nem is adnak koncertet.
Számomra meglepõ módon, magyarul énekelsz. Miért?
Úgy gondoljuk, a hazai rajongóknak így jobban tetszik, külföldön meg talán szokatlansága miatt fogja felkelteni az érdeklõdést. Ám egyelõre még Magyarországban gondolkozunk és számolni kell azzal, hogy ha angolul énekelnék, az emberek többsége nem értené koncerten a szövegeinket, pedig azt fontosnak tartjuk. Mi is jobban szeretjük azon bandák koncertjeit, akiknek értjük a mondanivalóját.
Koncert terén mekkora tapasztalattal rendelkeztek?
Volt már pár fellépésünk és már egészen rutinosan viselkedünk a színpadon. Nagyon szeretünk koncertezni és minden adódó alkalmat kihasználunk arra, hogy felléphessünk. Az egész zenélésben ezt élvezem a legjobban, ugyanis itt láthatod meg munkád eredményét a közönség reakciójából. Volt két nagyon emlékezetes fellépésünk, amit kiemelnék. Az egyik most tavasszal volt Szegeden, ahol az Akela egyik elõ zenekaraként játszottunk. A rajongók olyan lelkesen fogadták a zenénket, hogy magunk is meglepõdtünk rajta. Akkor hallottak minket elõször és mégis volt rá beindulás, miután pedig lejöttünk a színpadról, egy csomóan jöttek hozzánk aláírást kérni, valamint jó pár CD-t eladtunk. Ilyen tapasztalatunk ez idáig még nem volt. Ráadásul ezek után beszéltünk még az Akela turnémenedzserével és úgy néz ki, hogy az õszi turnéjukon mi leszünk az egyik elõ zenekar. Bízunk benne, hogy összejön a dolog. A másik egy negatív élmény egy pesti klubkoncert volt. Meghívtak minket egy szerdai napon, mi meg természetesen örömmel elvállaltuk, de olyan szar volt a szervezés, hogy sehol egy plakáton, vagy hirdetésben nem voltunk feltüntetve, így senki sem tudta, hogy játszani fogunk. Kiderült, hogy ezen a helyen hétköznap alapból csak két-három ember lézeng, így végül az egész közönségünk két fõbõl állt. Ennek ellenére azért lenyomtuk a mûsort, de ezentúl jobban odafigyelünk, hol érdemes játszani.
Mivel foglalkoztok a magánéletben?
Mindannyian tanulunk. Kinga egyetemre jár biofizika szakon, Szabolcs tanárképzõre, én pedig informatikai mérnök hallgató vagyok egy mûszaki fõiskolán. Árpád még csak középiskolás. Szabolcs emellett könyvtárosként dolgozik félállásban és néha-néha a zenekar többi tagja is vállal alkalmi munkát, de csak ha nagyon muszáj. Szerencsére olyan a családi hátterünk, hogy nincsenek megélhetési gondjaink, így ami pénzt megkeresünk, a zenekarra tudjuk fordítani. A pénz nélkülözhetetlen eszköze annak, hogy toljuk elõre a zenekart, e nélkül ugyanis nem lehet elérni semmit.
Milyen zenéket szerettek? Vannak-e kedvencek más mûfajban?
Mivel igazi elvakult zenerajongók vagyunk, rengeteg zenekart szeretünk, amit most képtelenség lenne felsorolni, természetesen nemcsak a saját mûfajunkban, így csak néhányat emelnék ki. Mûfajon belül az Immortal, Marduk, Emperor, Satyricon az abszolút közös kedvencek, death metalban a Morbid Angel és a Deicide, ezen kívül még mindannyiunkra nagy hatással voltak a klasszikus Metallica és Slayer albumok. Szabolcs nagy Death fanatikus és szereti a komolyzenét is, legfõképp az orosz romantikusokat, így Musszorgszkijt, Skrjabint. Saját személyes kedvenceim más stílusban többek között a korai Anathema, fõleg a Serenades album, az Arcturus, Paradise Lost, My Dying Bride, aminél sötétebb és gyászosabb zenét el sem tudok képzelni, Nine Inch Nails, Nightwish, Theate of Tragedy elsõ három albuma, Tristania és még sorolhatnám.
Mekkora a zenekar átlagéletkora?
20 év. Én vagyok a legidõsebb, a magam 22 évével, a legfiatalabb pedig Árpád. Õ 17 éves. Sokan meg is lepõdnek rajta, hogy ilyen fiatalon milyen jól dobol.
Mi a hobbitok? Mivel töltitek szabadidõtöket?
Ami minden tagra jellemzõ, az a zenélés, de ezt már régóta többre tartjuk egyszerû hobbinál. Szabolcs a gitározás mellett zongorázik, rendszeresen jár zongoratanárhoz és már nyilvánosan is lépett fel hangversenyen. Kedveli a horgászatot is. Kinga sportszerûen kosárlabdázik, benne volt az országos válogatottban, jelenleg nem tudom, melyik csapatban játszik, emellett hozzám hasonlóan õ is rengeteget olvas. Árpád és én versenyszinten foglalkozunk íjászattal, igaz az utóbbi idõben ez most háttérbe szorult. Mindannyian szeretünk koncertekre járni, zenét hallgatni, szívesen nézünk jó filmeket és játszunk számítógépes játékokkal. Ez utóbbit néha annyira túlzásba visszük, hogy csak akkor kelünk fel a gép elõl, ha már majdnem kifolyik a szemünk.
Mindezen kívül gyakran rendezünk hatalmas orgiákat, dorbézolásokat, szeretünk kisállatokat kínozni, sírokat és templomokat gyalázunk, alkalmanként foglalkozunk öncsonkítással, hogy a vámpírizmusról már ne is beszéljek. (Ha-ha!) Ezt nehogy el hidd, nem komolyan mondtam, de az benne a legviccesebb, hogy tényleg van pár sötét elme, aki ilyeneket tételez fel rólunk.
Mit mondanál még el?
A zenekar nevében megköszönöm a lehetõséget az újságban való szereplésért.
Üdv minden rajongónak!

Elérhetõség: Szenti Attila
6900 Makó, Baross u. 8.
Tel: 70/274-72-72
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Rob

 
Hírek
Twister

Friss dal, klippel...

Bővebben...
 
Apey & The Pea

Betiltani nem tudták a kecskeméti koncertet, de nem lesz póló és lemez árusítás

Bővebben...
 
Cadaveres

Ma 3 órakor került bemutatásra a Cadaveres legfrisebb klipje a metal.hu webzinen.

Bővebben...
 
Echonald

KLIPPREMIER! VÁLTOZUNK - új dal a zenekartól

Bővebben...
 
Pennhurst

Diliházból az Arénába!

Bővebben...
 
Facebook
Archívum
Metal TOP100
Oldalunk tagja a

listának!
Klikkelj az ikonra, hogy lásd a lista állását!