rockgyemantok.hu

Clive Nolan

Clive Nolan-t, sok banda szintetizátorosát (Pendragon, Arena, Shadowland, stb.) az Oliver Wakeman-nel közösen készített albuma, a "The Hound of the Baskervilles" megjelenése kapcsán kérdeztem.

Elsõként rögtön kijár neked egy gratuláló kézszorítás az albumhoz! A megszületésérõl tudnál mesélni nekem?
Köszönöm! Ez már a második album, amit Oliverrel csináltunk, az elsõ a "Jabberwocky" volt 1999-ben. Ez elég jól sikerült, tetszett a közönségnek is, így elhatároztuk, hogy lesz folytatása. Majdnem azonos a közremûködõ zenészek sora is, persze vannak új arcok is köztük. Talán elmondhatom, hogy kissé nagyobb lett az új projekt, mint az elõzõ volt. A lemez témája egy Arthur Conan-Doyle féle Sherlock Holmes történeten alapul, mivel érdekes sztori és mindenhol nagyon jól ismerik ezt a novellát. Mi magunk is nagyon szeretjük ezt a történetet, és mivel közel áll hozzánk, külön öröm volt zeneileg is feldolgozni.
Hogyan választottátok ki az énekeseket és a zenészeket az albumhoz? Említetted, hogy sokukkal már dolgoztatok együtt.
Bob Catley már az elsõ Nolan/Wakeman albumon is "fõszereplõ" volt, akkor dolgoztunk vele elõször, de nagyon megkedveltük egymást, öröm volt vele dolgozni. Õ azonnal igent mondott, amikor meghallotta a következõ albumunk tervét, szinte kérni sem kellett. Aztán itt van Pete Banks, vagy Tony Fernandez, meg még egy néhányan, szóval õk is barátok voltak az elsõ album óta. Legtöbbjükkel közös ismerõsökön keresztül vettük fel a kapcsolatot, élveztük, hogy újabb arcokkal dolgozhatunk együtt. Meg persze itt van Karl Groom is, akivel közös stúdiónk van, a Thin Ice, így az õ dolgai nagyon ismerõsek voltak eleve, épp ezért nem volt nehéz õt is beválasztani a csapatba. Robert Powell egy érdekes eset volt, vele Rick Wakeman egy partiján találkoztunk, amit a "Return to the Center of the Earth" album elkészülte kapcsán rendezett. Már gyerekkorunk óta csodáltuk õt, így egyszerûen hatalmas megtiszteltetés volt számunkra, hogy egyáltalán beszélgethettünk vele, és még nagyobb öröm volt, amikor elsõ felkérésünkre boldogan vállalta a szerepet a mi albumunkon is. Nagy rajongója vagyok magam is! A legtöbb mûvészt ismertük korábbról, ismertük a munkásságukat, így a kapcsolatainkon keresztül nem volt nehéz õket kiválasztani.
Említetted, hogy szereted a Sherlock Holmes-történeteket. A jelenlegi egy klasszikus "horror" történet, ezért megkérdezném, hogy alapvetõen szereted-e a horrort, a thrillert mondjuk filmeken is? Milyen irodalmi alkotások állnak közel hozzád?
Azt hiszem, mai értelemben ez a sztori már nem nevezhetõ horrornak, inkább csak egy izgalmasabb detektívregény - ezeket pedig amúgy is nagyon szeretem. Közel állnak hozzám a thrillerek, a rejtélyes sztorik, élvezem, ahogy kialakul egy történet megoldása, meglepõ fordulatokon keresztül, izgalmasan. Filmeken is kedvelem az ilyen típusúakat, de azt hiszem azért mégiscsak könyvben az igazi egy horrorisztikus történet.
Úgy érzem, az albumotok egy olyan úton jár, amit mondjuk Ayreon anyagai, vagy a klasszikus rock-operák tapostak ki. Kedveled mondjuk a The Who 'Tommy'-ját?
Nem azzal a céllal készítettük, hogy egy kitaposott ösvényt szélesítsünk, egyszerûen a történet kívánta meg ezt az opera-szerû szerkezetet. Jómagam klasszikus zenén nõttem fel, azt tanultam, így részemrõl nagy volt ennek a hatása is, a klasszikus zenébõl is szeretem az operákat. Valószínû, hogy a sztori meg a múltam ilyen módon való találkozása is közrejátszott az album végleges formájában.
Azt hiszem, ezzel a formával, stílussal olyan embereket is a rockzene mellé állíthattok, akik amúgy a klasszikus zenét kedveleik, persze nyitottak az újra, szóval nekik biztos bejön az anyagotok.
Az albumunkon vannak olyan kimondottan klasszikus operákban használt több hangra épülõ dallamok, amik szerintem nagyon izgalmasak, és aki ismeri az operák világát, annak ez minden bizonnyal tetszik is. Már évek óta kísérletezem az ilyen dallamokkal, kis részben már a Jabberwocky-n is hallhatóak voltak ilyenek, de mostanra érett be igazán a stílus. Azt hiszem, az emberek tényleg szeretik az ilyen összetettebb dallamokat.
Mondtad, hogy klasszikus zenét tanultál. Mit gondolsz, egy mai rockzenésznek szüksége van klasszikus alapokra, vagy elég a puszta tehetség a sikerhez?
Nem hiszem, hogy feltétlen szükség lenne a klasszikus tanulmányokra. Magam ugyan sok hasznát látom, hiszen ha nem tanulsz mondjuk franciául, nem fogsz francia nyelven regényeket írni sem, és ez így van a zenével is. Az is egy nyelv, amit el kell sajátítani, de persze ha valakinek természetes ösztöne van a zenéhez, tanulás nélkül is lehetnek kiváló ötletei, megoldásai, nem baj, ha nem érti, hogy miért jó, ami jó. Ami engem illet, a zene valóban érdekelt, nem muszájból tanultam. Az az elõnye a tudásomnak, hogy fejben már tudom, hogy mit hova miért és hogyan lehet beletenni, mi fog jól szólni, mi nem, azzal, hogy értem a zene nyelvét egy csomó nehézségtõl megkímélem magamat. Vannak persze hátrányai is, hiszen sokszor ha az ember megtanul valamit, ragaszkodik a tanult sémákhoz, és esetleg nem veszi észre, hogy másként is lehet zenélni. Azt hiszed, hogy létezik valami szabály, amit nem lehet áthágni, aztán jön egy tehetséges fiatal, akinek lila gõze sincs a zeneelméletrõl, és egyetlen mozdulattal lazán eltünteti a szabály képezte akadályokat, újat és mást alkot, ami neked esetleg eszedbe sem jutott, mivel te tanultál a szabály meglétérõl, õ pedig azt sem tudja, eszik-e vagy isszák azt.
Beszélnünk kell arról a milliónyi albumról és milliónyi zenekarról, ahol eddig dolgoztál. Valóban ilyen sok lenne már? Nem is számoltam! Hahaha!
Melyik a szívedhez leginkább közel álló album, amin valaha is közremûködtél?
Mindegyik nagyon kedves nekem, nem tudok választani közülük, azt hiszem, hiszen annyi félék, annyira más mindegyik, hogy igazán nem lehetne így rangsorolni. Amelyik a legfontosabb az életemben, azt már kicsit könnyebb talán kiemelnem: a legelsõ Strangers On A Train albumom, mivel ez volt az elsõ olyan lemez, ami az én zeném, amit én írtam, és nem valaki más ötleteit kellett eljátszanom. Aztán nagyon fontos még nekem az elsõ Shadowland album is, ami még inkább az én egyéniségemet tükrözi, egészen speciális hangulata volt annak is, amikor elkészítettük. Sokat jelent még az Arena "Visitor" albuma is, van benne egy adag olyan érzés, ami a kezdetekre utal, és az Arena-val a mai napig is azt az utat járom. Szóval rengeteg albumomat szeretem, mindegyiket más okból, így képtelen lennék egyetlen egyet kiválasztani közülük.
Tudom, hogy teljesen odáig vagy a macskákért.
Igen, pont nemrég találkoztam egy új cicával, találta valaki, aki épp a stúdióba ment egy gitársávot feljátszani, õ adta nekem, a neve Mr. Jones - mármint a cicáé, de egyelõre még kissé harapós, majd megszelídül, biztos vagyok benne.
Hány macska osztozik a szíveden? Milyen más állatokat szeretsz még?
Minden állatot imádok, gyerekkori maradvány ez nálam, különösen igaz ez a macskákra. Amióta az eszemet tudom, a családunkban mindig volt macska, így õk igazán közel állnak hozzám. Az elsõ macskám neve Kim volt, amikor õ elpusztult, nagyon odavoltam, a szüleim meg azt kérdezték, miért nem írok egy zenét az emlékére. Aztán ezt azóta is megteszem, így a macskáimat az örökkévalóságnak meg tudom tartani valahogy. Volt még a Merlin nevû is, volt a Zulu, aztán a Csehov, aki már 16 éves, olyan kövér, mint egy malac, sok mindent túlélt már szerencsére. Itt van még Jane és Amber, akik ikrek, mindkettõ lány, szóval most négy macskám van összesen.
Van valami szín a macskákban, ami különösen tetszik neked?
Nem, teljesen mindegy, hogy cirmos, szürke, vagy fekete, vagy foltos, mind külön egyéniség, akár kandúr, akár nõstény, teljesen mindegy, mindegyikben van mit szeretni.
A Thin Ice Studio társtulajdonosa vagy. Dolgozol is ott "produktíve", vagy csak tulajdonrészed van benne?
Igen, Karl Groom-mal közös a stúdiónk, õ amúgy a Threshold-ban játszik, vele az elsõ Strangers On A Train album óta együtt dolgozunk, ez ma már jó tíz éves közös múlt. Õ sokkal több idõt tölt a stúdióban, mint én, egy rakás zenekarnak producere, rengeteget dolgozik. Magam inkább arra próbálok koncentrálni, hogy a kiadónknál lévõ csapatok felvételein dolgozzam, meg persze azokon, amik az én zeneszerzõi közremûködésemmel készülnek, mint a Shadowland, a Casino, a Strangers On A Train, az Arena, vagy a Pendragon. Vannak még mellék-projektjeim is, szóval leginkább ezeken dolgozom, de azért néha magam is dolgozom a stúdióban. Sokszor kérnek fel szinti feljátszására, vagy háttérvokálok éneklésére - ez utóbbiban egyre több örömemet lelem, így szeretném minél gyakrabban csinálni is majd. Úgy tûnik, az a legjobb, ha minél kevesebbet vagyok a stúdióban, akkor jobban van idõm a saját dolgaimra.
Tehát régi a barátság Karl Groom-mal. Meg kell valljam neked, a mai csapatok közül a Threshold a legnagyobb kedvencem, ezért kíváncsi vagyok, neked mi a véleményed az õ zenéjükrõl?
Azt hiszem, egyre jobb és jobb lesz minden albumuk, bár nekem nem egészen az a stílus a szívem csücske, amit õk játszanak. Nem is igazán van idõm tisztességesen végighallgatni sokszor a dolgaikat, annál sokkal több a dolgom a saját zenéimmel, a saját csapataimmal. Amit hallottam róluk, és amit tapasztaltam a sorsukról, az én csapataiméhoz hasonló gondjaik voltak a felállással az évek alatt, minden lemezen mások voltak szinte a tagok, szóval végigküszködték ezt õk is, sokat beszélgettünk ilyen dolgokról Karl-lal egy csésze tea mellett. Talán sokkal többet tudok a tagokról, mint a zenéjükrõl. Hahaha! Õket mindenesetre nagyon kedvelem!
Térjünk akkor vissza a te albumodra. Két kitûnõ nõi torok hallható nálatok, Tracy Hitchings és Michelle Young. Õket hol szedtétek össze? Milyen emberek õk?
Tracy-vel évekkel ezelõtt találkoztam, amikor a Strangers On A Train projektet elkezdtük, õ ott énekelt. Korábban már énekelt õ a Quasar nevû nyolcvanas évek vége óta létezõ progrock zenekarban, most is ott énekel "fõállásban". Szóval vele akkor akadtam össze, amikor Karl-lal is. A régi barátságra tekintettel készítettem is neki egy szólóalbumot. Közben dolgozni kezdett a Landmarq-kal is, meg csináltunk még egy Strangers On A Train albumot is, így azt hiszem minden tekintetben megalapozott választás volt. Elég rockos hangja van, és tudom, hogy könnyû vele dolgozni is, szóval õ minden szempontból ász a kezünkben. Michelle-lel nem olyan régen ismerkedtünk meg, neki pedig egyszerûen olyan hangja volt, amilyenre szükség volt az elképzeléseinkhez, amolyan Kate Bush szerû, de már neki is produceltem egy szólóalbumát, ám ez nem a mi kiadónknál van, így sajnos nem tudok sokat az album további sorsáról. Szóval valójában ennek a lemeznek a kapcsán kerültünk vele közelebbi viszonyba, ekkor fedeztük fel õt, és rögtön eszünkbe jutott, amikor a Hound-ot elkezdtük csinálni.
A zene tölti ki az idõdet teljesen, vagy jut még valami hobbira is?
Nagyjából a zene a lényeges, de nagyon szeretem a filmeket, rengeteget járok moziba, meg elég szép DVD gyûjteményem is van otthon. Ez talán nevezhetõ hobbinak is. Nagyon szeretek még fõzni is, persze ennek a kedvtelésemnek a környezetem a legnagyobb nyertese... Amikor csak idõm engedi, bevetem magamat a konyhába és alkotok, szeretek új dolgokat kitalálni! Mivel a zene egyúttal a munkám és a szenvedélyem is, azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, nem bánom, hogy az idõm javát leköti!
Most, hogy említetted a fõzést, eszembe jutott, hogy pár hete kezdtem el érdeklõdni az iránt, hogy a zenészek közül kik vegetáriánusok. Volna esetleg tipped az ismerõseid közül, hogy kivel egészíthetném ki a "listámat"?
Érdekes, nekem nem tûnt föl, hogy olyan sok lenne köztük! Persze lehet, hogy csak nem figyeltem ilyesmire. Magam eszem húst, de volt idõ, amikor kipróbáltam a vegetáriánus étkezést, ami nagyon klassz is volt, csak azzal volt sok gondom, hogy turnézás során, amikor a csapat ette a sültet krumplival meg zöldborsóval, én csak krumplit meg borsót ehettem, mivel nem lett volna egyszerû egy átlag helyen vegetáriánus menüt szerezni nekem... Szóval két év után feladtam. Paul Wrightson, az Arena régi énekese vegetáriánus, azt tudom. A legtöbb zenész, akiket ismerek, csak volt vegetáriánus. Manapság lehet, hogy más a helyzet, de amikor a nyolcvanas években a Pendragon-nal turnéztunk, egyszerûen nem lehetett húson kívül más kaját szerezni. Szóval azt hiszem ez az oka, hogy feladtuk annyian. Te talán vegetáriánus vagy?
Igen.
No, akkor ez talán új erõt adhat nekem is, hogy megint megpróbáljam!
Akkor még egy "kötelezõ kérdésem hadd legyen: mivel egy webmagazinnak dolgozom, kíváncsiak lennének, mit gondolsz az Internetrõl, a számítógépek világáról?
Rengeteg számítógépem van itthon... négy Mac, három PC, meg persze egy csomó a stúdióban is, szóval egészen együtt élek velük. Ami az Internetet illeti, kissé elegem van már a vírusokból, így mostanában kevesebbet használom, mint régebben. Nagyon figyelek persze mindarra, mait az Internet adni tud, és persze arra is, amire nem képes, szóval fontos dolog. A Verglas-nak, a kiadónknak egy remek oldala van, nagyon jól átlátható és kezelhetõ, szóval ezért is látok bele kicsit abba, hogy egyre több az Interneten keresztül eladott lemezünk, és ez nagyon jó, hiszen olyanokhoz is eljuthat, ahová egyébként a normál kereskedelem nem viszi el. Meg persze ez nekünk zenészeknek is jobb, hiszen így kikapcsoljuk a kereskedelmi haszonkulcsot, és kicsit több jut nekünk is a bevételbõl. De ettõl függetlenül is nagyra tartom a keresõprogramokat, nagyon hasznosak tudnak lenni, ha valami konkrét dologra van szüksége az embernek, olyan embereket hoz közel hozzánk, akik egyébként sosem hallanának rólunk. Itt van például a Hound of the Baskervilles, ami sok olyan emberhez is eljuttatta a zenénket, akik csak a Sherlock Holmes sztorit keresték, de rátaláltak az albumunkra, érdekelni kezdte õket és megrendelték. Persza vannak negatív oldalai is a netnek, például a pletykák kritika nélküli felrakása, amik sokat árthatnak annak, akiket megcéloznak, így azt hiszem, csakis a kritikus gondolkodású emberek számára hasznos az Internet minden szempontból. Sajnos sok fiatalt az olvasás örömétõl foszt meg a net, ez is egy rossz dolog. Mégis azt hiszem, fontos, ha az ember a mai világról teljes képet akar kapni. Meg kell tanulnunk együtt élni vele.
Talán annál jobban tudjuk használni, minél többet tudunk meg róla, nem gondolod?Azt hiszem teljesen igazad van, a felhasználó felelõssége is valahol a használat. A chat-eket például nagy marhaságnak tartom, olyan felszínes és hazug dolog ez, ami egy személyes kapcsolatban sosem fordulhat elõ. Meg aztán itt vannak a pornó oldalak is, fõként a gyerekpornóra gondolok, ami rettenetes, és úgy tûnik ennek az ellenõrzése egyelõre teljesen megoldhatatlan, túl késõn kaptak észbe a hatóságok. Aztán a felhasználók arra is hivatkoznak, hogy nem lehet általános szabályrendszert bevezetni, mivel õrájuk a saját országaik törvénykezése érvényes. Talán kicsit furán hangzik, mivel ez valahol korlátozza a személyes szabadságot, de szerintem sokkal jobb lenne, ha létezne valamilyen Internet-rendõrség, aki a gyerekpornót, meg az ilyen szörnyûségeket meg tudná szüntetni.
Van még valami, amit én elfeledtem tõled megkérdezni, és te fontosnak tartanád, hogy elmondd?
Ami a Nolan/Wakeman dolgot illeti, általában megkérdezik az emberek, hogy élõben mikor láthatják a produkciót. Errõl elõre szeretném elmondani, hogy szinte képtelenség lenne mindenkit összeszedni, akik az albumon zenéltek, arról nem is beszélve, hogy ez milyen költséges volna, hogy velük összepróbáljunk, aztán elinduljunk valahová fellépni, szóval gyakorlati akadályai vannak egy koncertezésnek. Úgy néz ki egyelõre, ha csoda nem történik, hogy ez "csak" egy album marad. Van pár félig kész ötletem amivel talán egy-két számot a lemezrõl élõben is elõadhatunk, de ez még nagyon bizonytalan dolog. Aztán persze azt is el kell mondjam, hogy szeretnénk majd egy harmadik közös albumot is Oliverrel, mivel a jelenlegire klasszak a visszajelzések, úgy érezzük érdemes a következõn gondolkodni már most. Lehet, hogy az is egy Sherlock Holmes sztori lesz, mivel sokaknak nagyon tetszett ez az ötlet.
Hát akkor köszönöm a beszélgetést! Megkérhetnélek, hogy add át legjobb kívánságaimat Olivernek, és ha tudod, az édesapjának is - tudod, neki is nagy csodálója vagyok - meg természetesen neked is minden jót kívánok, ja és persze a macskáidnak is! Még egyszer gratulálok és sok sikert az albummal!

Örültem, hogy beszélgethettünk, és üdvözlöm az olvasóidat!
Honlap: www.verglas.com

Gyebnár Mónika